Az érdi turbó-körforgalomról szóló írás után rengeteg levél érkezett, a legtöbbje "Ez semmi, írd meg a szegedi/győri/siófoki körforgalmat, az sokkal jobb/rosszabb/érdekesebb/betegebb, mint az érdi!" tartalommal. Azt nem vállalom fel, hogy egy efféle sorozat kedvéért körbeutazzam az érdekesebb helyszíneket, ám Pistánk somorjai esküvőjéről hazafelé - ha már útba esett - egy rövid pihenőt tartottunk az Autófília különítményével, hogy megkóstolhassuk a győri jelzőlámpás megoldást.
Nem nagyon értettem, mi lehet érdekes benne. OK, körforgalom, sok sáv, lámpa, széles utak, több sávos rá- és levezető utak. Ráadásul 2006-ban adták át, azóta nyilván minden arra járó megtanulta, hogyan használja.
Amikor az Árkád tetőparkolójának sarkából megnéztük, ez az érzés csak erősödött. Logikus, áttekinthető, eltéveszthetetlen, ennek működnie kell.
A csomópont az 1. és 14. számú főutak találkozásánál épült, a Sopron-Budapest és a Vámosszabadi-Fehérvár útvonalak találkozásában. Az említett irányok teljes forgalmát azonban nem érinti, hiszen előbbi jelentős részét a Győrt elkerülő M1 viszi el, a maradék pedig a körforgalmat nem érintő felüljárón halad.
A körforgalom melletti pláza azonban vonz bőven látogatót, akinek többsége nem gyalog érkezik. Ez a határátkelőhely forgalmával és a helyi közlekedéssel együtt jelentős terhelést jelent. Így a körforgalom eleve soksávosra épült, és a nagyközönség teljes összezavarására jelzőlámpákat is kapott.
Ja, és minden ágára zebrát. Újabb lámpákkal.
A tervezők minden jóindulata ellenére a megoldás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hiába a klasszikus lámpás csomópontokhoz hasonlóan időzített irányonkénti lámpaváltás, hiába a nagy áteresztőképesség, még a minden ágról részben elválasztott jobbra kanyarodó sáv is, az itt előforduló kisebb-nagyobb balesetek száma a 2006-os átadás óta nem csökkent igazán.
Rövid ottlétünk idején szinte azonnal kiderült, hogy a hiba az emberi tényezőben van. Hiába a jól látható előjelző tábla, a kiválóan követhető útburkolati jelek, ha az autósok ezekkel egyáltalán nem foglalkoznak. Pedig - az érdihez hasonlóan - itt sem lehetne nagyot hibázni. Ha az előjelző tábla szerinti besorolást elrontjuk, vagy útközben meggondoljuk magunkat, egyetlen tennivalónk akad: egy sávval besorolni és tovább menni, esetleg még egy kört. Tessék csak megnézni, ezzel bármilyen hiba korrigálható.
A gond tehát az, hogy az erre közlekedő autósok jelentős része egyszerűen nem tartja magát a KRESZ alapvető szabályaihoz. Hogy azért, mert laza, vagy mert fogalma sincs róla, voltaképpen teljesen mindegy. A tudatlanság és a nemtörődömség külön-külön is veszélyes, együtt azonban a tökéletesen bolondbiztos rendszert is áttörik. Sajnos a magyar közlekedési morál ellen a záróvonal kevés, lassan tényleg csak a gömbsüveg és a betonfal marad. Túlzok? Nem hiszem. Vajon az M0 kétirányú forgalmát miért is kellett betonfallal elválasztani? Naugye!
Magyar vagyol?
Magyar közlekedési morálról beszéltem? Bocsánat. Felelőtlenül fogalmaztam, egyelőre nem tisztáztuk ugyanis, hogy a hozzáállás az állampolgárságtól, vagy a vallott nemzetiségtől függ. Azt olvastam ugyanis, hogy a helyi rendőrök szerint az itt bekövetkezett balesetek nagyjából egyharmadában szlovákiai magyar ütközik szlovákiai magyarral.
Mik az alapvető gondok? Lapozzon!
Alapvetően három konfliktusforrást találtunk rövid bámészkodásunk alatt:
1. Besorolás
Messziről, jól láthatóan feltáblázták a rávezető utakat. Minden szempontból jól érthetőek a jelzések, és van idő értelmezni, korrigálni is. Ehhez egyetlen dolgot kell tenni: szétnézni. A sofőrök arcát, tekintetét figyelve azonban a figyelem és az érdeklődés teljes hiánya tűnt fel leginkább. Majd bemegyünk, aztán lesz, ami lesz. Ja, és a legnagyobb hibákat persze a szélvédőn GPS-t lógató vezetők követték el. Ma megnéztem három különböző navigációs szoftvert, egyik sem tudja kezelni a soksávos besorolást, érthető hát, hogy a maximálisan gépre utalva közlekedők tehetetlenné válnak ebben a helyzetben. Gondolkodni, nézelődni meg, ha ott a technika, nem csak felesleges és fárasztó, de alantas is...
2. Sávváltás
Ha már bent, a körhintában jön rá az egységsugarú sofőr, hogy valamit benézett, szimpla benzintakarékosság okán a két pont közötti legrövidebb utat választja. Az pedig az egyenes. Nem a KRESZ-szerinti, amely a sávokat követi, hanem a mértani, amely összeköt embert és célját, nem ismer sem záróvonalat, sem más közlekedőt. Pedig a saját sávjában továbbhaladónak elsőbbsége van, még akkor is, ha az ellenérdekelt félnek sürgős dolga van Liptovský Mikuláš-on.
3. Zebrák a kihajtásnál
Minden, a körforgalomból kivezető sávon egy lámpával biztosított gyalogátkelőhely van. Ezek oly módon vannak szinkronizálva, hogy a bevezető útról szorosan jobbra kanyarodó autók tilos jelzést kapnak. Igaz, csak 15-20 másodpercre, ám ez éppen elég egy lámpától lámpáig digitálisan (0/1, vagy null/full) közlekedő autósnak ahhoz, hogy a kigyorsítás után satuval kelljen megállnia - amely a mögötte érkezők lökéshullámszerű feltorlódását eredményezi. Veszélyes művelet, és persze a világon semmi értelme - mégis sokan gyakorolják ezt a furcsa hobbit.
+1. Drifterek
Nem győri sajátosság, de valamiért elég sokat láttunk. Persze közel sem profi, felkészített pályagépeket terelgettek rutinos pilóták. Astra F Caravan dízelfüsttel, ezüst Kalos, piros Ignis. Szerencsére önkritikájuk van a srácoknak, csak ilyen izmos erőgépek nyikorgatták a Tigar intermediate-eket. A kisebb teljesítményű német presztízsautók nem tették nevetségessé magukat holmi streetracinggel.
Jó lett-e tehát a győri lámpás-négysávos körforgalom? Feltétlenül. Az itt megépíthető csomópont-variációk közül talán a legjobb készült el. Figyelmetlen és nemtörődöm autósokkal azonban ez sem működik.
Tehát, kedves autós barátaim, van mitől félnünk. Ha Győrött négy év alatt nem sikerült megtanulnunk jól használni ezt az egyébként jó és logikus kereszteződést, akkor nincs miben bíznunk a többi hasonló hely esetében sem.
Nem vagyunk rá méltók, ez az igazság.
