Bár elavult a szöveg, azért idéznék a KRESZ-ből: "kijelölt gyalogosátkelőhelyen áthaladó gyalogosnak a járművekkel szemben elsőbbsége van" (21. §), illetve: "kijelölt gyalogosátkelőhelyen a járművel a gyalogosnak elsőbbséget kell adni" (43. §). Ez annyit jelent, hogy előtte le kell lassítani, vagy ha szükséges, meg kell állni és a gyalogost át kell engedni. Mi ezen olyan nehezen érthető vagy betartható?

hirdetés

Nekem szerencsém volt, egy életre megtanultam a leckét, anélkül
hogy bárkinek is sérülést okoztam volna. Sose felejtem el,
a forgalmi vizsgán történt, 17 éves koromban. Egy farmotoros,
Skoda 120L tanulóautó kormánya mögött kellett számot adni
a megszerzett "tudásról"; az indulás előtt idegesebb voltam, mint
életem első randiján. Előttem a
nagy lehetőség, ha ez a vizsga sikerül, pár nap múlva már
alanyi jogon, bárhol, bármikor, bármit vezethetek. A kánaán
kapujában álltam, már csak ki kellett nyitni.

Persze idegesen indult a vizsga, de féltávnál a kilométer
hosszú helyre flottul ment a parkolás, nem fulladtam le, és más,
eget verő galibát sem okoztam. Az útvonalat nem bonyolította túl
a vizsgáztató, és szerencsém is volt: a nagyon korai időpont
miatt alig volt forgalom az utakon. Már visszafelé tartottunk
a bázisra, amikor majdnem megtörtént a baj.

A kihalt kétsávos úton szigorúan 50-re tapasztottam az öreg Skoda
sebességmérőjét – nem volt könnyű feladat, mert nagyon ugrált
a műszer mutatója. Előttem, nem túl messze, egy autó állt
a sávomban, index és féklámpa nélkül. A vizsga korábbi
részsikerei magabiztossá tettek, indexeltem balra, ki akartam kerülni
a várakozó kocsit. Már majdnem mellé értem, amikor a jobb
szemem sarkában, az autó üvegein keresztül mozgolódást vettem észre, és
mintha az oktatóm lába is a kiegészítő fékpedál felé mozdult
volna… Gyalogosok, a fenébe is!

Akkor vettem észre, hogy a kihalt utcán nem ok nélkül álldogált
a másik kocsi – gyalogosokat akart átengedni a
zebrán. Igen, a zebrát is későn vettem észre. Beletapostam
a fékbe – nagyjából egy időben az oktatóval, amit a hátul ülő
vizsgáztató szerencsére nem vett észre, majd határozott, de azért nem
pánikszerűen nagy lassulással még épp megálltunk a felfestés
előtt. Megúsztuk – én is, meg a gyalogosok is.

Megkaptam a jogsit, mégsem tudtam
igazán örülni neki. Kis híján hatalmas rumlit csináltam
a zebrán, ráadásul a vizsgámon. Majdnem elütöttem két embert,
ami nagyon megrázó élmény, szörnyű érzés volt. Elég nagy sokk ahhoz,
hogy a jövőben fokozottan figyeljek a gyalogosokra,
a zebrákra meg különösen. És szerintem mindenkinek van egy ilyen
"nagyon közel volt, de megúsztuk" története. Amikor rá kéne ébrednie,
hogy a gyalogos kontra autós mennyire egyenlőtlen küzdelem, és
milyen könnyen lehet belőle hatalmas baj.

Miért? Mert az autó kb. egy tonna, és az eleje többnyire kőkemény
fém, az ember alig egy mázsa és puha csontú, sérülékeny testű. Nem
egyenlőek az esélyek.

Ráadásul autóval a zebránál soha nem lehet igazunk, mert
a KRESZ elég egyértelműen fogalmaz: "Azt a helyet, ahol az
(1) bekezdés értelmében a gyalogosnak elsőbbsége van, járművel
csak fokozott óvatossággal és mérsékelt sebességgel szabad
megközelíteni úgy, hogy a vezető elsőbbségadási kötelezettségének
– a szükséghez képest megállással is – eleget tudjon tenni, és e
kötelezettségének teljesítése tekintetében a gyalogosokat
a jármű sebességével ne tévessze meg."

Ehhez képest csodás
publicisztikai alapanyagot jelent, ha valaki kiáll egy reggel az iskola előtti
zebrára, hogy segítse a gyerekek átkelését. Az már önmagában is
véleményes, hogy ilyesmire miért van szükség, a kolléga
tapasztalatait pedig a legelvakultabb autós érdekvédő sem tudja
megmagyarázni vagy megvédeni. Az arra kocsizók többsége ugyanis
a zebra felé közeledve akkor sem lassított, ha egy csoport gyerek
és egy rikító láthatósági mellénybe öltözött felnőtt várt az átkelésre.
Sőt, sokan inkább gyorsítottak.

Megállni végképp kevesen voltak hajlandók, néhányan még akkor sem
vették el a gázt, ha épp emberek haladtak át az gyalogátkelőn.
A legelvetemültebb telefonálva, dudálva csörtetett a zebrán
haladó gyerekek közé, amiért én a statáriális bíróság általi
halálbüntetést sem tartanám túlzásnak. Mindezt egy fagyos, jeges, téli
reggelen.

Nem csoda, hogy sokaknak a bögyükben van a zebra intézménye és
az autósok hozzá való viszonya. Olyannyira, hogy akcióterv,
KRESZ-módosítási javaslat is készült az ámokfutás féken tartására.
A javaslat értelmében minden zebra előtt húsz méterrel 30 km/órás
sebességre kellett volna lassítania az autósoknak. Az ötlet
a rendőrségtől származott, és aki azt gyanítja, hogy az új szabály
elfogadása után gyakori vendégek lettek volna a traffipaxos kocsik
a zebrák környékén, az nyilván nem téved.

Persze az is megérne egy mesét, hogy a rendőrök miért csak úgy
lennének hajlandók nagy tömegben megszállni és ellenőrizni
a zebrák környékét, ha lehetőséget kapnak a traffipaxos
pénzbehajtás újabb formájának gyakorlására. Ez a hozzáállás is
zavar, de sokkal jobban fel tudom magam idegesíteni azon, ha ilyen
tervek bejelentése után is sorra
jönnek a hírek a zebrákon elgázolt gyalogosokról. Meg
aztán a sofőrről, aki a két halálos áldozatot követelő
gázolás után
nem érzi magát vétkesnek . Anyád.

Ugyanez volt a traffipaxokkal, de főleg a lakó-pihenő
övezetek fekvőrendőreivel. Én is utálom őket, mint ahogy gyűlölnék
minden üres utcán lévő zebra előtt harmincra lassítani, de ha magunktól
nincs annyi eszünk, hogy ezekre a dolgokra hangsúlyozottan
odafigyeljünk, akkor tényleg megérdemeljük a sorsunkat. Amikor
kávézás közben hallgatom a Csikóst, hogy Zugló egyik forgalmas
bevezető útjával párhuzamos kis utcájukban a dugót kikerülni
igyekvők milyen sebességgel zúznak el az óvodába igyekvő felesége és
a gyerekei mellett, akkor meg tudom érteni, hogy igazi
karterszaggató, magas és meredek, lehetőleg láthatatlan fekvőrendőrt
szeretne a háza elé.

Azon sem háboroghatunk túl hangosan, hogy a rendőrség
számolatlanul telepíti az autópályákra sebességmérő kameráit.
A gyakran 200-zal a másik lökhárítójára ráeső
autópálya-huszárok után van morális alapja, ráadásul miután kikerültek
a dobozok, csökkent a balesetek száma. Mint ahogy
a zebrát is megtanulnánk tisztelni, ha harminccal kéne közelíteni
hozzá, és minden másodiknál traffipax és rendőr állna. Különösen, ha
százezres büntetés és a jogsi azonnali bevonása járna azért
a manapság mindennapos akcióért, hogy hatvannal még épp
átslisszolunk a zebrához érkező gyalogosok előtt. Hamar kialakulna
a csend, rend, fegyelem a gyalogátkelőhelyek környékén.

Csak azt nem értem, hogy miért nem tudjuk ezt autósként belátni, és
a hozzáálláson a szigorítás
előtt változtatni. Miért kell mindent tűzzel-vassal és iszonyú
pénzbüntetésekkel kiverni belőlünk? Sokkal jobban járnánk az önkéntes
odafigyeléssel – kevesebb lenne a halálos baleset, nem lenne ok
a KRESZ módosítására, és nem adnánk okot egy újabb rendőrségi
behajtóhadjáratra. És akkor még arról nem is szóltam, hogy az autót
leparkolva mi is gyalogosokká válunk.