A Katona autószervizt Gyömrőn mindenki ismeri. Legalábbis azt mondták a telefonba, ha nem találok oda hozzájuk, bárkitől megkérdezhetem, merre vannak Katonáék. De odataláltam, és mikor megérkeztem, épp egy VW Transporter állt a műhelyben. Az udvaron meg széria Lada. Kis sár, hólé, és az a megnyugtató vidéki hangulat, amiből nem szívesen indul vissza az ember a nyüzsgésbe.
Józsi, a versenyző és apja, Feri, a főkonstruktőr is barátságos emberek. Rögtön hátravezettek a hátsó garázshoz, ahol a versenyautó pihen. Kiálltak vele, hogy kivigyük egy próbakörre a hátsó udvarba - itt mindenből van hátsó, még kerékhajtásból is. Amikor élőben – mert előtte csak fényképen láttam – előttem állt a Wartburg, felmerült bennem, hogy az a sok minden, hogy BMW V8, meg Lancia, meg 4×4, amiket a hasznaltauto.hu oldalon levő hirdetésben olvastam, tuti, hogy csak duma. Ez egy mezei Wartburg, semmi extra nem látszik rajta, csak a púp a motorháztetőn, de olyan már majdnem minden dobfékes streetracing kocsin van.
Aztán benéztem az utastérbe, és betérdeltem. Elöl egy hatalmas torony nő ki a padlóból, mint egy tengeralattjáró teteje. A kormány mellett és alatt semmi hely, annyira brutális és egyben lenyűgöző, hogy nem is tudtam megszólalni, csak kattintgattam a fényképezőgéppel. Közben kinyitották a motorháztetőt, és kiderül, ennek is új nevet kell adni, mert a motorház az az utastér. A motor ugyanis a tűzfalnál kezdődik, mert így nem kellett az első futóművet átalakítani. Mármint az előző verzióhoz készült futóművet, mert korábban Lancia-motor volt a Wartburgban. Ez a BMW V8 4.0 a negyedik a sorban.
Az első motor Nissan Silviából jött, gyenge volt. A következő egy kétliteres Lancia, gyenge volt. Aztán egy turbós kétliteres Lancia következett, na, ez már király volt, csak belement a dög. Ezt Feri mondta, és nem értettem. De elmagyarázta, hogy valami baja lett, nem akart menni, és nem tudták megjavítani.
Nem is tudták mi baja, akiket megkérdeztek sem tudták. Egy ismerősük viszont, aki BMW-vel versenyez, azt javasolta, rakjanak be a helyére rendes BMW-motort, azzal nem lesz bajuk. Jó, de a soros hathengeres motor nem fér be, mondták Józsiék. Hát akkor rakjatok be kisebbet, volt a válasz.
Így is lett. A V8 rövidebb, mint a sor hat, és ez befért. Igaz, hogy az utasülés felől lehet beemelni, de az autón levő megoldásoknál ez a legkevésbé extrém. Az első futómű – milyen meglepő – öszvér. A lengőkarok a Wartburg sajátjai, de kicsit megtoldva és megerősítve. A kerékagy Lancia. Áhá, ezért volt ismerős a Lancia-felni, bár megzavart a BMW-kupak a közepén -, de valami marha nagy tárcsafékkel.
A hátsó futómű cápa BMW kompletten, ráhegesztve a Wartburg alvázára. Vagyis az alváz hátulját levágták, a helyére varrták fel a BMW-futóművet. Hátul mellesleg Suzuki-tárcsafék van. A főfékhenger Zuk, a hajtás BMW. Tömören ennyi a kocsi.
Lehet ezt még fokozni? Még brutálisabb részletek a következő oldalon.
Nem tömören meg a házi kendácsolás magasiskolájának élő példája. Bárhová nézek, azt látom, mindent aprólékos munkával szabtak a helyére. A motorháztető szélvédő felőli vége középen szépen megtoldva egy picit, hogy takarja a motort. A púp elejébe beledolgozva a Lancia hűtőrácsa. Belül a tengeralattjáró-torony apró mozaikdarabokból összehegesztgetve, ráadásul lánggal. A versenyző előtti komplett Lada-műszertömb jelenleg nem működik. A Lancia-motorral még tudtak kommunikálni a mutatók, de a BMW jeladói teljesen másképp dolgoznak, így most semmit sem mutatnak.
A kocsi belsejében észrevettem egy nagy púpot a padlón, az ülések mögött középen. A főkonstruktőr elmondta, hogy az előző motorokhoz Lada Niva terepváltó építettek be, így oldották meg a négykerék-hajtást, annak kellett a púp. Most már BMW ix a hajtás, és ehhez nem kell az a púp, de nem volt kedvük – még – visszacsinálni. Hátrébb, a csomagtartóban a védelembe emelt gyári Wartburg-benzintank van, amibe beleépítették a Lancia műanyag tankjából gondosan kivágott AC pumpás részt.
A beszélgetésnek valahol ezen a részén vesztettem el a fonalat. Hirtelen annyi történet került elő korábban épített autókról, meg a mostanival való szívásokról, meg a versenyekről, ráadásul közben mentünk is egy kört a Wartburggal, egyszerűen azt sem tudtam hol vagyok. A hetes BMW-t, amiből a motor származik, Kalocsán vették. Az eladó még próbálta beindítani, de az akkumulátor lemerült, így nem indult be. Sebaj, hazahozták a kocsit, feltöltötték az akksit, beindították. Rettentő kerepelés tört fel belőle.
Kiderült, hogy a motorblokk oldala lyukas, kilóg egy hajtókardarab. Aztán mikor szétszedték, belül további szétszakadt hajtókarokat találtak, meg az egyik hengerfej is gatya volt. Kedves volt az előző tulaj. Új blokk, új belsőség, egy másik hengerfej, és ott tartottak, ahol a kalocsai túra végén szerettek volna.
Szinte minden csavarhoz tartozik egy sztori. A motor minden pöffenésére jut egy nagy nevetgélések közben előadott történet, hogy mit mondtak az ellenfelek, mikor először beállt a rajthoz a Wartburg. És mit mondtak, amikor elrajtolt? Semmit, mert nem tudtak megszólalni.
Mert amikor megy, megáll az idő. Kívülről nézve hihetetlen, hogy egy ilyen karosszéria mit művel. Nem ehhez vagyunk szokva ettől a formától. Se a hanghoz, se a látványhoz. Belülről viszont pont az a furcsa, hogy eszembe sem jut, hogy Wartburgban ülök. Ez kérem igazi versenyautó, nagy hanggal, nagy nyomatékkal, és olyan erővel, ami egy versenyautóhoz kell. Ezt az is bizonyítja, hogy a rendes BMW-kből álló kategóriában a Wartburg a 2007-es bajnokságban a második helyet szerezte meg az amatőr ralis KOMI kupasorozatban.
Hogy mennyi pénzben van eddig? Nem merték elmondani. A család többi tagja sem tudja, mert félnek nekik elárulni. Másoknak meg azért nem mondják el, mert még bolondnak tartanák apát és fiát. De ugye vagyunk páran, akik nem nézzük őket bolondnak, és megértjük a szenvedélyüket?
További cikkeink
