A bioüzemanyag - ahogy a fosszilis is - erős gazdasági érdekeket
érint. Ezért sajnos soha nem foguk tudni egységes képet kialakítani.
Akárhogy is van, nincs mese, szükséges egy alternatív megoldást
találnunk, és minden ellenző ellenére azt hiszem, jelenleg nincs jobb
választás. Kaszab István egy nyíregyházi termelői csoport
bioetanol-projektjét vezeti. Ismeri a magyar viszonyokat, komoly
kutatásokat végzett a témában. Okkal bosszantják
az etanolt támadó riogató bulvárcikkek. Sokat beszélgettünk a
hazai hozzáállásról, és hogy mit kéne tenni, hogy Magyarország jól
jöjjön ki a dologból.
üzemanyagokat, miközben sehol nem figyelnek a területi
sajátosságokra.
A tévedések elkerülése végett tudnunk kell, hogy egy liter etanol
gyártásához alig több mint két kiló kukorica szükséges úgy, hogy
melléktermékként szén-dioxid és takarmány keletkezik. Természetesen az
alkohol mennyisége függ a kukorica keményítőtartalmától, de rossz
esetben is maximum 3 kiló kell.
Az ÖMV Ausztriában október elején megnyitotta az első E85-kútját, és
év végéig további négyet tervez. Az itthon kapható benzinek 4,4%-os
bioetanol részarányával Európában az elsők között állunk, az erre
vonatkozó EU-s direktíva részbeni teljesítése után a MOL egyelőre
hátradőlt, és nincs hírünk róla, hogy bárhol is tervezne E85-ös kutat
nyitni.
Az etanol gyártástechnológiája - csak erős
idegzetűeknek
Az etanolgyártás során növényi eredetű cukrot erjesztenek
alkohollá. Magas cukortartalmánál fogva bioetanol-gyártás
szempontjából ideális alapanyag a cukornád, de ahol ez nem
terem meg - ahogy hazánkban sem -, ott alapanyagként
magas keményítőtartalmú terményeket, kukoricát, búzát, árpát
stb. használnak.
A keményítő a termény belső energiaforrása, melyet a mag
csírázáskor használ fel. A keményítő formájában tárolt
energiának egészen az első levél kialakulásáig, a fotoszintézis
beindulásáig kell kitartania. A nagy mennyiségben termelt
mezőgazdasági termények közül a kukorica keményítőtartalma a
legmagasabb (kb. 70%), így előszeretettel használják az
etanolgyártás alapanyagaként. Számunkra ez azért jelentős, mert
Magyarország EU-szinten egyedülálló adottságú a jelentős
kukoricatöbblet termelésére (rajtunk kívül erre csak a
franciák képesek).
A gyártási folyamat nagy vonalakban: őrlés -> pép
előkészítése (dara + víz) -> keményítő feltárása ->
elcukrosítás -> fermentáció -> desztillálás
A szárított kukorica őrlésével készül a kukoricadara, amiből
először a keményítőt víz és enzimek hozzáadásával kivonják,
majd cukorrá (glükózzá) alakítják. Ilyenkor a pépet gőzzel
felmelegítik, majd rövid ideig nagy nyomáson és hőmérsékleten
csőrendszerben áramoltatják. Innen
az anyag expanziós berendezésbe jut, ahol a hirtelen
nyomásesés következtében a növényi sejtek belső víztartalma
felforr, a sejtfalak felszakadnak, miáltal az összes keményítő
az oldatba kerül, és hozzáférhetővé válik az enzimek
számára.
A fermentáció során a cukrot élesztőgombák alkohollá
alakítják.
A gyártási folyamat nagyon hasonlít a sörgyártáshoz, és
mivel a kierjedt folyadék alkoholtartalma is 10% körüli, nem
véletlen, hogy ezt a közbenső állapotot az etanolgyártásban
sörnek hívják. A fermentáció végeredményeként létrejövő sört az
etanolgyártás során tiszta szesszé desztillálják, mégpedig úgy,
hogy az alkoholos elegyet melegítik az alkohol forráspontja
(78 °C) fölé, ezzel fokozatosan szétválasztva az alkoholos
és a vizes fázist. Igazából ez két lépés, mert desztillálással
max. 96%-ig lehet elmenni az alkohol-víz oldat azeotróp
tulajdonsága miatt, ezért ezt követi egy víztelenítési
eljárás.
Az etanolellenes elemzésekben
általában elfeledkeznek a melléktermékről. Az etanolgyártás
során két igen értékes melléktermék keletkezik: a fermentáció során
képződő, könnyen megfogható, nagy tisztaságú szén-dioxid, és a kukorica
maradéka, a kukoricatörköly, külföldiül DDGS (Distillers Dried Grain
with Solubles). A DDGS-ben koncentrálódik a kukorica eredeti, kb. 8%-os
fehérjetartalma, így a DDGS gyakran eléri a 25-30%-os fehérjetartalmat.
Ez az anyag jó esetben állati takarmányozásra használható, rossz
esetben energetikai célú hasznosítással a gyártáshoz járul.
Gyakran támadják a bioetanol gyártást, hogy
több a befektetett energia, mint a bioetanol formájában kinyert.
Ez az iparág hajnalán valójában így volt, de a mai korszerű
technológiák alkalmazásával a kinyert energia a befektetett többszöröse
(beleértve a termeléskor és szállításkor elpöfögött gázolajat, valamint
a gyártás energiaigényét). A gyártáshoz szükséges energia előállítható
megújuló energiaforrásokból (pl. mezőgazdasági, erdészeti hulladékok
eltüzeléséből), így a szén-dioxidot természetes körforgásban tartva sem
a bioetanol felhasználásakor, sem gyártásakor nem járulunk az
üvegházhatás növeléséhez.
Az etanol energiaszükséglete: tényleg csak
nagyon elvetemülteknek
Gyártás:
Az alábbi számításban szereplő fajlagos fogyasztási
adatok a bioetanolgyártásban jelenleg vezető technológia
gyártók átlagai.
Gyártás hőigénye (keményítő feltárása, desztillálás,
DDGS-szárítás stb): 13 GJ
Gyártás villamosenergia-igénye: 320 kWh (1,15 GJ)
Tehát a gyártáshoz szükséges energiaigény 14,15 GJ
Nézzük a kukorica előállítását:
Az alábbi számok hagyományos agrotechnológiára
vonatkoznak, aminél vannak lényegesen energiatakarékosabb
megoldások is (pl. direkt vetés).
Gázolaj: 18 liter (0,63 GJ)
Szárítás: 0,7 GJ
Villamos energia (szárítás, mozgatás a szárítótelepen
belül pl. rédlerek, serleges felvonók stb.): 140 kWh (0,5 GJ)
Szállítás a szántóföldről a gyárig 0,25 GJ
Összesen: 2,05 GJ
1 tonna (azaz 1267 liter) etanol előállításához szükséges
kb. 3,15 t kukorica, ennek a termeléséhez kell
3,15 × 2,05 = 6,45 GJ
Energiaigény a kukorica vetőmagtól az etanolig: 14,15 +
6,45 = 20,6 GJ
1 tonna etanol energiatartalma: 28,6 GJ
A melléktermékként keletkezett DDGS energiatartalma: 18,6
GJ (Ez az egyik
hazai egyetemen végzett 2 hónapos méréssorozat
eredménye)
Kinyert energia összesen: 28,6 + 18,6 = 47,2 GJ
Kinyert és befektetett energia hányadosa: 47,2 / 20,6 =
229%
A fentiek alapján látszik, hogy
a mellékterméknek önmagának is magasabb az
energiatartalma, mint amit a gyártás igényel. Ha a
szükséges energiát ebből fedezzük, gyakorlatilag nulla
befektetett energiával állítunk elő bioetanolt.
A gyártáshoz szükséges gőz teljes egészében előállítható
megújuló energiaforrásokból (mezőgazdasági hulladék,
fahulladék, stb.) így fosszilis energia csak a termeléshez kell
és ott is csak míg át nem állunk biodízel traktorokra és
etanolos teherautókra. A szén-dioxidra vonatkozó Nemzeti
Kiosztási Terv eleve csak így engedi etanolgyár
létesítését.
aggodalom az élelmiszeriparért.
Ma Magyarországon a mezőgazdaság óriási problémája a stabil piac
hiánya. A nagymamám földje több éve parlagon áll, mert nincs értelme
bármit is termeszteni rajta. Minden évben felszántatja mert, muszáj,
de ki locsol azért, hogy aztán többe kerüljön a befektetett energia,
mint az eladott termék? A kukorica ára pedig az elmúlt időszakban
nagyon változó volt, ezért a költségek - vagyis a védekezés -
csökkentésével próbálják a legtöbb hasznok kihozni. Ha jó a termés,
rossz az ár, akár termelési költséget sem éri el. Ha rossz a termés,
hiába magas az ár, a csökkent termés miatt mégis szívnak a
termelők.
Az idei aszály és a kukoricabogár miatti terméskiesés 200
milliárd forint körüli kárt okozott, egy országos bioetanol-hálózat
kiépítése is nagyjából ennyi lenne. A stabil piac megjelenése a
fejlesztésekre is jó hatással van - nem a mezőgazdaságtól és az éhes
szájaktól elvett területekről beszélünk, hanem fejlesztésről és meg nem
művelt területekről.
De nézzük meg a
fenti táblázatot , és látjuk, hogy a hetvenes évek közepétől egészen
a nyolcvanas évek végéig viszonylag stabil volt az országos termés. Az
első drámai változást a rendszerváltás hozta kukoricafronton is,
majdnem másfél millió tonnával csökkent a termelés. Eltűnt a stabil
felvevőpiac és ennek a hiánya még ma is érződik.
Az ország termelése 4 és 9 millió tonna között kezdett váltakozni,
például tavaly 8,6 millió tonna, idén alig 4. Ennek oka, hogy annak
idején komoly mezőgazdasági fejlesztéseket végeztek, például az
öntözött területek nagysága a mai háromszorosa volt.
Tehát nem az a feladat, hogy újabb kihasználatlan területeket
vonjunk a termelésbe, hanem hogy legalább azt a szintet érjük el
technológiában, ahol már egyszer húsz évvel ezelőtt voltunk. A
túltermelés miatt az EU kötelező ugaroltatási rendszert vezetett be,
ami azt jelenti, hogy a termőterületek 10%-át kell parlagon hagyni.
Ennek következtében most
EU-szinten 7 millió olyan hektár van parlagon, ahol lehetne gabonát
termelni.
És ha ezt egy átlagos termésátlaggal (6 t/ha) felszorozzuk, akkor az
42 millió tonna kukorica, és ha ezzel tovább számoljuk egy rossz
3 kg/l átlaggal, akkor az 14 000 millió liter (etanol sűrűsége
0,789 kg/liter, ezek alapján 14 000 millió liter = 11 000 millió kg,
azaz 11 millió tonna) etanol lenne.
Az arányok érzékeléséhez: Magyarország éves benzinfelhasználása 1,6
millió tonna. És akkor még nem nyúltunk az eddigi mezőgazdasági
területekhez.
Az etanolgyártás hazánk számára kiemelkedő jelentőségű lenne, mert
nincs még egy olyan EU-tagország, melynek ekkora gyártási potenciálja
lenne. 2006-ban csupán Franciaország kb. 13 millió tonnával,
Olaszország kb. 9 millió tonnával verte oda a hazai 8 milliót. De a
tavalyi gyenge 4 milliós terméssel is felülemelkedtünk Európa többi
országán. A bioetanol-gyártás akkora piacot teremtene a mezőgazdaság
számára, ami megoldaná az évről évre jelentkező problémákat, úgy, hogy
semmiből nem kell elvenni.
Mintha Magyarország alatt olajmezőt találtunk volna.
Holnaptól megnézzük,
hogy működik a szesz új és régi autókban . Maradjanak velünk.
Az etanol és a tortillakrízis
A kétszeresen hibásan tacolázadásnak nevezett
tortillakrízisnek van köze az etanolhoz, de az USA-ban
agyontámogatott kukoricatermeléshez és az Észak-amerikai
Szabadkereskedelmi Egyezményhez (
NAFTA) még
több.
A NAFTA 1994-es aláírása betett a mexikói
kukoricatermelőknek, a Mexikóba szabadon beáramló, államilag
támogatott USA-beli kukorica olcsóbb volt. Mexikó felhagyott a
saját termelés fejlesztésével, lassan az importtól vált
függővé.
Az etanol jelentette az utolsó cseppet a pohárban. A
megnövekedett etanoligények következtében emelkedő kukoricaár
és a még nagyobb áremelkedésre játszó mexikói
kukoricakereskesők készletvisszatartásai fél év alatt, 2006
végére, megduplázták a tortilla árát. A mexikói versenyhivatal
vezetője, Eduardo Pérez Mota a szövetkező kukoricakereskedőket
és a tortillagyárakat – a Maseca és a Minza – okolta elsősorban
a kialakult helyezetért
De mi az a tortilla?
Nézze meg a Belsőségen , ahol egy durván ínycsiklandó mexikói
recepttel is szolgálunk. Valahogy így néz ki:
További cikkeink
