hirdetés

Pistike okos kölyök, jó matekból. Több tanulmányi versenyt is nyert,
egy ideje mégis elhanyagolja az iskolát. A zsebpénzéből félretett egy
húszast, nyitott egy bankszámlát, majd a pénzt felrakta egy internetes
pókeroldalra.
Hamar átlátta az egyszerű kártyajáték logikáját, és elkezdett
nyerni. Előbb csak keveset, de fél év elteltével már nagy téteken
játszott, így mire betöltötte 17. életévét, szülei hosszú éveken át
kuporgatott pénzének sokszázszorosát kereste meg szerencsejátékkal.

Pityu, ahogy életkora engedte, lerakta a jogosítványt, megrendelte
az
F430-as Ferrarit , de addig is, amíg megérkezik, vett egy
Z4 M Coupét, hogy azon
majd megtanul.
Az első útjára Laci barátja is elkísérte. Mindketten meghaltak.
Csakúgy, mint az a család, amelyik a szembesávban jött gyanútlanul egy
kis Swifttel, amit a nagy sebességgel sodródó BMW porrá zúzott.

A fenti példa extrém, de nem kell 17 éves gyereknek lenni ahhoz,
hogy valaki ne tudjon uralni egy 3-4-500 lóerős sportkocsit. Úgy is
fogalmazhatnék:
az úrvezetők 3%-a, vagy talán még kevesebb képes rá, hogy
biztonságosan vezessen durva sportautókat, ami nem is csoda: ha valaki
valamit nem tanul meg, honnan is tudná. Senkit sem köteleznek rá, hogy
fejlessze a vezetési tudását, meg aztán lehetőség sem sok van.

A jogosítvány megszerzéséhez nem vezetni kell tudni, hanem a kreszt
kell ismerni, és tisztában kell lenni az autó működésének
alapvetéseivel. Ha a forgalmi vizsgán szépen lassan végigcsordogálunk a
városon, mindenkit udvariasan elengedünk és megadjuk a jobbkézszabályt,
megkapjuk a jogosítványt. Ha ez megvan,
bármilyen, igen, bármilyen autót vezethetünk anélkül, hogy akár
egyszer is kipróbáltuk volna, milyen vizes, esetleg jeges
útfelületen menni, milyen az, amikor az autó megcsúszik, kisodródik, ne
adj' isten megpördül.

Erős autót meg kell tanulni vezetni. Az extrém szituációkat meg kell
tanulni kezelni. Gyakorlás és tapasztalat nélkül senkinek sem megy.
Hiába vezetett valaki sokszázezer kilométert egyetlen baleset nélkül,
hiába hiszi magát valaki az utak királyának, mert alázza a többieket,
az nem ugyanolyan, mint amikor oktató magyaráz és a versenypálya vagy
tanpálya biztonságos aszfaltján
a végsőkig, sőt még annál is tovább feszíthetjük a húrt.

Gyenge autóval is kerülhetünk bajba, de mérsékelt motorerő és
elsőkerék-hajtás mellett ennek lényegesen kisebb az esélye. Ezen a
ponton felmerül egy fontos kérdés:
miért vezethet akárki akármilyen autót és válhat potenciális
gyilkossá, csak mert van rá pénze? Akkor is, ha tökéletesen
tapasztalatlan, ha tojáshéj van a fenekén, vagy csak egyszerűen
antitalentum.

A
motorjogsival kapcsolatban hoztak egy-két nevetséges szigorítást, a lényege,
hogy tapasztalatlan fiatalok nem ülhetnek fel akármire, de 21 éves
kortól szabad a pálya. Az egésznek nincs sok értelme, az lenne a jó, ha
a felnőttek is csak kellő tapasztalat megszerzése után ülhetnének nagy
motorra. De legalább a jó szándék megvolt, legalább a fiatalokat
megpróbálták óvni, ha mégoly esetlenül is.

Autónál ennyi sincs. Be kell tölteni a tizenhetet, meg kell szerezni
a "B" kategóriás jogosítványt, amiből csak egyféle van, aztán szabad a
pálya. Vezethetünk
Impreza WRX STi-t,
Lancer Evo-t,
911-es Porschét
vagy bármi mást, amit kellő tapasztalat híján nyilvánvalóan képtelenek
vagyunk uralni. Én semmi jónak nem vagyok az elrontója, és tudom, hogy
autóval gyorsan menni nagyon jó érzés, jó autóval gyorsan menni még
annál is jobb, mégis úgy gondolom, valahogy szabályozni kéne az
ámokfutást.

Nem egy olyan barátom van, aki sokáig csillogó szemekkel nézegetett
valami sportkocsit,
évekig spórolt, hogy megvegye, majd két héten belül csúnyán
összetörte. Standard történet, biztosan Ön is sok ilyet hallott
már. Annyit, hogy egy ilyen sztori igazából már nem is izgat fel
senkit. Az ember csak megvonja a vállát, az élet meg megy tovább. Pedig
ha egy okos jogszabály lehetővé tenné, hogy többféle úrvezetőt
különböztessünk meg, csökkenteni lehetne a hasonló kellemetlen
eseteket. Ha kezdő vezető nem vezethetne 100-120 lóerősnél erősebb
autót legalább egy évig, az autónak, sofőrnek, békés gyalogosnak
egyaránt jobb, de főleg biztonságosabb lenne.

Most biztosan többen felszisszentek, micsoda egy ökör vagyok, és a
teljesítmény magában nem sokat árul el az autó menettulajdonságairól.
Egy 115 lovas Caterham hat másodperc alatt van százon, és boldogan
gyilkolná meg a gyanútlan úrvezetőket, akik nem félnek 115 lótól.
Az igazság azonban az, hogy az ilyen extrém kivételektől eltekintve
utcai autóink elég jól kategorizálhatóak, és 99 százalékuk ilyen
teljesítmény mellett nem képes hajmeresztő mutatványokra.

120 lóerőtől már kötelező továbbképzést javasolnék. Ezt úgy
képzelem, hogy az úrvezetőket valami viszonylag gyors autóba ültetik -
egy
Ford Fiesta ST, vagy
bármi más hasonló tökéletesen megfelelne erre a célra - kiviszik őket
egy versenypályára vagy egy tanpályára, ahol egy-két nap alatt
tapasztalt sofőrök irányításával megtanulhatják, hogyan ne törjék össze
magukat nagy tempónál.
Mehetnének gyorsan, csúszkálhatnának, sőt kötelező lenne
csúszkálniuk, hogy kiderüljön, a csúszást is lehet kontrollálni,
sőt azután is van élet.

Tudom, első hallásra extrémnek hangzik, megint el kell b@szni egy
csomó időt, megint ki kell dobni egy csomó pénzt az ablakon tök
feleslegesen - gondolhatják. Pedig nem így van.
Versenypályán vezetni jó, vezetni tanulni jó, pláne, ha valakit
még érdekel is a dolog. Másrészről a tanfolyamra elköltött pénz hamar
megtérül, hiszen utána jóval kisebb az esély rá, hogy a kiokosított
úrvezető összetöri az autóját. Harmadrészt a családunk és a
környezetünk is nagyobb biztonságban lenne.

Ez lenne tehát az úrvezető kettes minősítés. Csak akkor mehetnénk a
tanfolyamra, ha már több mint egy éve van úrvezető egyes minősítésünk.
A vizsga után már 200 lóerőig bármilyen autót vezethetnénk.
Az úrvezető hármasra újabb egy évet kéne várni, hogy egy kicsit
benőjön az emberek feje lágya, meg hozzászokjanak a sebességhez. Itt
már 300 lóerőig kapnák meg a minősítést, majd újabb egy év elteltével
mehetnének úrvezető négyre, hogy végre tényleg megvehessék álmaink
Ferrariját, Lamborghiniét, és uralni is tudják, és tényleg ne
jelentsenek közveszélyt.

Sajnos elég nyilvánvaló, hogy ilyen rendszert a közeljövőben nem
fognak bevezetni. Egyrészt senki sem foglalkozik a kérdéssel, másrészt
nem hiszem, hogy bárkinek is megérné fenntartani egy olyan iskolát,
ahol egy-két Ferrari várja, hogy évente hárman beleüljenek két
napra, úgyhogy mehetnének a lelkes úrvezetők külföldre tanulni, ami már
túlbonyolítaná az egészet. Harmadrészt az autógyáraknak sem érdekük,
hogy csak tanult pilóták vezessék az autóikat, ellenkezőleg. Minél több
fogy, minél több törik, annál jobb. Hogy a közúti balesetekben kik,
hogyan, miért sérülnek meg, az nem a gyártók baja.

Egy ideális világban persze mindenki betartja a
sebességkorlátozásokat, és extrém helyzetekbe csak nyílt napon,
versenypályán kerül az ember. Vagy télen, ha ráfut egy jégfoltra, akkor
meg már úgyis mindegy, de nálunk ilyen világegy hamar nem lesz. Meg
többsávos jogsi sem lesz. Pedig jobb lenne. Mindenkinek. Annak is, aki
nem töri rommá magát, meg annak is, akit nem ütnek el.