Az épeszű ember belátja, nem mehet ez így tovább, egyszer csak maga mögött hagyja a bűnös életet, köp egyet az elektronikára, és a sutba dobja a kocsikulcsot. Izzít egy rövidet, teker egyet a stabilmotor lendkerekén, és a gép meditatív dohogása alatt elgondolkodik, mit rontott el életében.

hirdetés

Harmadik éve indulunk a nógrádi Bokorba meghallgatni a stabilmotorok
és a Hofherr traktor hangját.
A falu kicsi, az érdeklődés óriási. Gumibotos rendfenntartó
terel le az útról, Bokor előtt a mezőn kell hagyni az autókat, ahonnan
busz visz a központba.

Idén talán több gép van, mint valaha, és a stabilmotor felhozatal is
nagyon komoly. Mint később megtudtam, 36 traktor és 32 stabilmotor
volt.
Szerencsére pont gépindításra érkeztünk. Egy hup-hup-hup itt,
egy szürke füst ott, fröcsköl az olaj. Minden érzékszervünkre szükség
van. Mindenhol elismerő megjegyzéseket hallok a diszkrét pálinkaszag
közepette. Ha a szükség úgy hozza, pillanatok alatt előkerül a
szerszám, és percek múltán ismét üzemképes a gép. A sor végén börze,
gyönyörű, de számomra teljesen ismeretlen alkatrészekkel.

Vannak teljesen eredeti állapotú és gyönyörűen felújított, nehezen
beazonosítható motorok. Elég sok - számomra a légpuskájáról híres -
szlovák Slaviát látok. Akad néhány ismerős, de találkozunk frissen
restaurált darabokkal is.
A rendszer átlátható, nincs felesleges burkolat sehol. Itt a
főtengely, ott a lendkerék, amott a szelepek, ha vannak egyáltalán. A
kétütemű dízelmotor sem ritkaság. Az üzemanyagválasztás sem kritikus,
sokan beérik a petróleummal is. Legnagyobb bánatomra a stabilgépekről
nincs írásos tájékoztató, pedig rengeteg a különlegesség.

Stabilmotor

A stabilmotorok eredetileg univerzális meghajtógépek voltak,
melyek a mezőgazdasági munkák megsegítésére szolgáltak. Sokszor
használták őket ipari üzemekben is központi erőforrásként.
Szinte mindig széles bőrszíjon keresztül hajtották a kiegészítő
gépeket, a cséplőgéptől kezdve a szivattyúig. Az aprítógép és a
kukoricamorzsoló működését Bokorban is megtekinthettük. A
hosszú szíj első ránézésre sem tűnik túl biztonságosnak,
működés közben talán még riasztóbb.

A stabilmotorok ma is használatban állnak. Ma azonos
teljesítmény mellett jóval kisebb, kompakt - akár egy kis táska
- méretben találkozhatunk velük. Mostanában elsősorban az
elektromos áramfejlesztők és a szivattyúk az elterjedtek.

1925-ös Fordson

A traktorokról több információt kapunk. Minden gép mellett ott
egy kis adatlap, és ha van, néhány érdekesség leírása. Ismét
találkozunk - az első majálison megismert - második világháború alatt
lezsírozva elásott 1925-ös Fordsonnal és néhány magyar legendával.
Éppen az 1952-es Vörös Csillag Traktorgyárban készült Hofherr G35
indítására érkeztünk. Az esemény fényét emeli egy terepruhás nézelődő,
aki néhány traktoros történettel szórakoztatja az egybegyűlteket, és az
indítás minden fázisát kommentálja. Már csak ezért érdemes volt
eljönni.

Először egy benzinlámpát kell üzemi hőmérsékletre fűteni, majd azzal
a traktor orrát. Ez gyakorlatilag az égéstérbe vezető, kívülről
felfűtött izzítógyertya, aminek átmelegítése az üzemanyag berobbanását
segíti indításkor. Néhány kar számomra átláthatatlan kezelésével
párhuzamosan, a lendkerék holtponton történő átlendítésével
a hosszas melegítési fázis után megdöbbentő módon hamar életre kel a
Hofherr. Az egész indítási folyamat negyedórát vesz igénybe. Most
már értem, hogy gyermekkoromban miért nem állították le a traktort a
kocsma előtt.

1 000 000 Ft

A traktorok között két eladó példányt látok. Az 1956-os német Hela
D415-öt hétszázötvenért, egy 1963-as DUTRA egymillióért vár gazdára.
Pontosabban:

"Egy kerek milliou, alku nincs"
- ahogy Nagy Péter, a Hajdúböszörményből érkezett büszke
tulajdonos tömören tudomásomra hozza.
"Próbálható, működtető, nézhető, minden eredeti rajta. Egyedül ez
nem eredeti rajta, ez muszka - mutat valami vasdarabra hátul -
minden a világon eredeti". És valóban, nagyon szép a gép. Minden
egyes lemez, ami nem öntvény, le van horganyozva, és a megmaradt szín
alapján kapta az új dukkózást.
"Ilyen színű is volt eredetileg is a színe, kétkomponensű görög
autózománccal van."

Tapasztalataim szerint a Hajdúság nagyon erős a traktoros
hagyományok ápolásában. Nem csak azért, mert oda járunk a
John Deereket tesztelni , hanem mert a hagyományos
Magyar Traktorhúzó Bajnokság is ismét ott lesz, matuzsálem jármű- és
traktorkiállítással karöltve.

TS-35 Nighthawk

Alig értünk a traktorsor végére, indul az egyik ügyességi verseny.
Szintidőre kell teljesíteni a pályát. Másfél perc, se több, se
kevesebb. Végre mozgásban is látom a számomra legszebb gépet, a Bauhaus
szellemében született TS-35-öt.
Ilyen állat nincs is. 1985-ben a szolnoki Mezőgépnél csak
derékszögű vonalzót használhattak a tervezéshez, vagy lehet, hogy a
hidegháború szellemében, hasonlóan az
F-117A Nighthawk lopakodó repülőhöz a radarok előli eltűnés volt a
cél.

A munkagépek mellett csodás nosztalgiajárművekbe is botlottunk. A
szó szoros értelmében. Nem tudom koncepció volt-e, de teljesen
esetleges volt a veterán járművek előfordulása. Egyszer egy csillogó
Pannónia, majd egy lepusztult Csajka került az utunkba. Aztán egy
Csepel tűzoltó, ami előtt egy 402-es Moszkvics állt. Mindketten a
törökméz árus előtt. Gondolom, a korhű hangulat keltése lehetett a cél,
de sokkal jobb lett volna, ha ők is egy helyen állnak. A traktorosok
ügyességi pályája mellett álló külföldi rendszámos veterán merci
egyenesen zavart. Hogy kerül ez egy Zetor mellé, kérem?

Sajnos mennünk kellett. Az ígéretes lapáthajító versenyt, az
eredményhirdetést és a Bódi Guszti koncertet már nem vártuk meg.
Hazafelé, felidézve a látottakat, vita nélkül megállapítottuk, hogy
egy veterán traktor vagy egy stabilmotor minden háztartásban
elkél. Jó ha van, bajunk nem lehet belőle.