Dimitríj tengerésztiszt volt. Úgy ellenőrizte a fedélzet tisztaságát, hogy a fehér, lapos tetejű matrózsapkát végigpenderítette a tisztának mondott felületen, és ha csak egy apró kis piszkot fedezett fel rajta, lehetett elölről kezdeni a takarítást. Ezek után érdekes volt tőle hallani, hogy az őrületnek vége: nem kell többé belülről felpolírozni a kipufogóvéget. Elég, ha tiszták a hifirendszerhez tartozó elemek.

hirdetés

Örömmel tesszük közhírré, hogy a totalcar autóhifi fülelő csapata,
Szekeres W. Stevie, és jómagam megszereztük az európai autóhifi
versenyszövetség, az
EMMA legmagasabb képesítését, és
nemzetközi főbírók lettünk.

A szálloda a Hotel Schönblick nevet kapta anno. Kellemes hely, remek
kilátással a környező hegyekre. Csend, nyugalom, tisztaság, a kerten át
kis patak folyik, a szoba hatalmas, az ágy puha, a hajszárító
rózsaszín, ideális helyszín. Csak a dekorációt tudnám feledni. A
bejárat mellett egy fémből készült hatvan centis csiga tölti be a
vendégfogadó kerti törpe helyét.

	Triggvi és Stevie

Másnap reggel kezdődött a tanfolyam. Az
EB-kről sok
ismerős arcot láttunk viszont, például Rainier-t, Stevie bírópárját
Hollandiából, Vitalíjt, az én bírópáromat, a szűkszavú horgászt
Oroszországból, de rengeteg ismeretlen arc is felbukkant. Nekem a
legegzotikusabb bírójelölt Triggvi volt, egy helyi adónál dolgozó
izlandi mérnök.
Autóhifi versenyt élőben még nem látott, de megpróbálja
megszervezni. Hasonló cipőben járnak a bolgárok is, akiket Stevie
rögtön a szárnyai alá vett, nyelvtudása és remek médiakapcsolatai
révén. Itt volt Lars Karlsson is, akinek gyönyörű Mercedese - a
Pioneer katalógusok főszereplője - rendszeresen
megnyer
mindent. Nekem mindig egy viking harcos jut róla az eszembe.

Alex Klett

Alex Klett, az EMMA szíve-leke-kitalálója-főembere tartotta az első
előadást. A nagyon sikeres első két év után módosultak a szabályok,
új kategóriák jöttek létre és új demólemez is készült. Alex az
elején kezdte,
az új kategóriákról beszélt.

Rookie. Kezdő. Akinek új ez az egész játék, nem tud róla
sokat, de szeretne képbe kerülni. Az új szabálykönyv zseniális
újítása, hogy a kategóriában - a többivel ellentétben - csak egy
bíró pontoz. A versenyző végig ott lehet a bíró mellett, aki minden
egyes pontról el tudja mondani, miért kapta, mi jó és mi nem. A
versenyző nem azt látja, hogy két bíró a kocsiban ülve rémesen
szakért, és a végén beír egy pontszámot, ami eddig elég sok meg nem
értést szült, hanem mellette születik meg az annyi-amennyi. Pár
verseny alatt a rookie megszerezheti a kellő tapasztalatot és
nyugodtan léphet egy osztályt felfelé.

	Írásvetítő te csodás

A legtöbb vitát kiváltó újítás az
árkategóriák szerinti besorolás. A szabálykönyv szerint jön
a versenyző, minden hificuccáról bemutatja a számláit, az ezeken
szereplő összeg összeadódik, és voilá: már meg is van az osztályba
sorolás. Aha. Na de ha X akciósan vette félárért? Ha Y használtan
vette, akkor ugyan miért is kért volna róla számlát? És mit
kezdjünk Z számlájával, ami tíz évvel ezelőttről szól? Használjuk a
besorolásnál az akkori értéket? Ez korrekt megoldás? Parázs vita
bontakozott ki a főbírói tanfolyamon, aminek eredményeképp rengeteg
eltérő angol dialektust ismertünk meg, néhány újszerű nyelvtani
formulával egyetemben. Egységes és mindenkinek jó szabályt azonban
nem sikerült kiötlenünk. Az EMMA magára vállalta egy böhöm nagy
árlista összeállítását, ami segítséget nyújt, és tájékozódási
alapot, de a dolog egy kicsit a nemzeti szövetségekre van bízva. Ez
jelentheti azt is, hogy nálunk marad a wattonkénti besorolás, ami
egyszerűbb, érthetőbb és igen nehéz belekötni.

Dimitríj és Jacek

Az újabb előadás az
installációs pontozásról szólt. Dimitríj Matvejev az ez
ügyben illetékes főguru tartotta. Dimitríj talán a hely szellemének
köszönhetően a poroszos oktatást favorizálta. Felolvasta, ami elénk
volt írva a szabálykönyvben és ki is volt vetítve az általános
iskolát eszembe juttató írásvetítőre. Ez így magában felettébb
unalmas, nem is jegyeztem meg túl sokat az újdonságokból, bár a
tisztaságpontozási résznél még nagyon figyeltem.

Hát hogy is ne, hiszen Dimitrij adta elő az
autóhifi-történet legnagyobb takarítási hadműveletét még két évvel
ezelőtt a németországi EB-n. Megérkezett a Peugeot-ja a bérelt
garázsba. Ezt
három ember egy álló napon keresztül csiszatolta-polírozta,
majd egy hektárnyi folpackot tekert a kellően tisztának ítélt
felületekre. Ezt az autót tréleren áthozták a verseny helyszínére.
Ott szőnyeget terítettek a kocsi alá, amire csak papucsban lehetett
lépni, letekerték a folpackot és a hipertiszta autót elkezdték még
tovább tisztítani, órákon át. Persze maximális pontot kaptak a
tisztaságra, és tökéletes közmegegyezés alakult ki, hogy ennek így
semmi értelme.

	Ki érti ezt?

Dimitrij elmesélte, hogy ő tengerésztiszt volt, és úgy ellenőrizte
a hajófedélzet kellő tisztaságát, hogy a fehér, lapos tetejű
matrózsapkát végigpenderítette a tisztának mondott felületen, és ha
csak egy apró kis piszkot fedezett fel rajta, lehetett elölről
kezdeni a takarítást. Ezek után érdekes volt tőle hallani, hogy
ennek az őrületnek vége, nem kell többé belülről felpolírozni a
kipufogóvéget, elég, ha korrekten tiszták a hifirendszerhez tartozó
elemek.

Az ez után következő részekre nem igazán
emlékszem. Az viszont mély nyomot hagyott bennem, hogy Dimitrij
nagyjából minden felmerült kérdésre ezzel kezdte a választ: "Ez
egyszerű és logikus." Stevie-vel elhatároztuk, hogy szerzünk egy
Arisztotelész-féle
Logikát, hátha elmélyült tanulmányozása közelebb visz minket
az installációs pontozáshoz.

Stevie az új csengőhanggal barátkozik

A másnap reggel nehezen indult. Megmutattam Stevie-nek az
éjszaka készített új csengőhangomat, amin egy férfiember rémesen
horkol. Majd némi energiaitalt vettünk magunkhoz, és a nagyon
csendes reggelizésbe fogtunk. Lars igazi bátor harcoshoz méltóan
mindenkitől elnézést kért méltatlan viselkedése miatt.

Dimitrijnek kellett volna folytatnia az
előadást, de valaki ügyesen eltérítette, és helyette Jacek
Kwiatkowski, a lengyel főbíró következett. Jacek gyorsan lezavarta
a maradékot, és jött a következő rész: a multimédia. Megkerülni nem
nagyon lehet, hiszen egyre több monitort-DVD játszót-sokcsatornás
adaptert adnak el a cégek, és ezt a jövő útjának gondolják, ezért
hajlandók pénzt áldozni a bemutatásukra. A gond csak az, hogy
nincsenek referenciák. Amíg a hangzás megítélésénél ott van
referenciának az élő koncert,
ugyan hogy hasonlítsuk a Csillagok Háborúja valóságát a kocsiban
látottal? Pillanatok alatt összeszedtünk vagy tucatnyi hasonló
kérdést. Alex azzal zárta be a vitát, hogy majd jól kitalálják a
szabályokat a svédek, akik ezzel már próbálkoznak egy ideje, és
térjünk át végre az új CD megbeszélésére-meghallgatására.

	A svéd különítmény multimédiáról beszél.

Az új CD jó. Nem tökéletes, de messze jobb, mint bármi, amit erre
a célra használni lehetett. A felvételek jó része speciálisan a
pontozásra lett kiatálva-felvéve-keverve.
Nagyrészt közelmikrofonozott, kicsit kreált hangzás van a
lemezen, ami a legtöbb hifirendszer hibáit igen könnyen meg fogja
mutatni. A zenékbe nemigen lehet majd beleszeretni. Az EMMA All
Starnak nevezett banda gitárosa például megpróbálja eljátszani Mark
Knopfler adagját a Sultans of Swing című számból - inkább kevesebb,
mint több sikerrel. A hangok nagyjából hetven százaléka van meg az
eredetiből.

Viszont pontosan lehet tudni a hangszerek helyét, a
fókuszáltság igen jó, ennek megítélésére teljesen alkalmas a szám.
Persze vannak rajta jó zenék is. Az
acapella éneklés igen kedves, az orgona meggyőző
nagytemplomi hangulatod ad és van néhány különlegesség is. Az egyik
számban egy méretes terem közepére letettek egy mikrofont, és egy
folyamatosan beszélő úr jó öt métert elsétál tőle minden
irányban.

Pokolian nehéz feladat az eredetihez akár még csak hasonlóan is
megmutatni egy autóban. Alex sokat mesélt a felvételek készítésének
körülményeiről; arról, hogy
olyan lemezt akart, amit egy kezdő is könnyen megért, aminek a
zenei anyaga nem riasztja el a tinikorból éppen csak kikerülőket - ez
azt hiszem, sikerült is.

Aztán sorra került egy másik lemez is és egy
új műfaj az EMMA történetében: a hangnyomásversenyzés. Rövid
számok, eget-földet megmozgató mélyekkel. A szabályok viszont nagyon
fifikásak. A legfontosabb, hogy nem dB Drag-szerűen specializált
méregdrága, a mindennapi életben használhatatlan betonozott szörnyekkel
lehet eredményeket elérni. Itt fontos és pontot is érdemel az autó jó
kinézete. Nem lehet extrém magas feszültséget használni az erősítők
tápellátására. A mérés alatt az első hangszóróknak is üzemelniük kell.
És ami a legérdekesebb: az egyik mérés nyitott, a másik zárt ajtókkal
történik. Így nem lehet egyetlen frekvenciára kihegyezett, szinte
nyomókamraként működő autókat építeni. A végeredmény szinte
megtippelhetelen. Igazi versenyek és igazi meglepetések várhatók,
mindenki számára kipróbálhatóvá válik a siker reményében ez a fajta
megmérettetés.

A vizsga

Másnap reggel vizsgával indult a nap. A kitöltéshez használhattuk
a szabálykönyvet; a kérdések inkább a szabályok megfelelő
értelmezésére vonatkoztak. Stevie-vel közösen jól el is
vitatkozgattunk a megoldásokon. Ebéd után jött
a multimédia versenyág szabályainak további finomítása, és
kiválasztottuk az ez évben érvényes tesztanyagot: a
Jégkorszak első részét. A szavazás egyszerű: az a rész
marad, amin a legtöbbet röhögtünk.

	A hangmérnök

Ez után kedves vendég érkezett: Alex Pleines, annak a stúdiónak,
a Cap a Pie-nek a hangmérnöke,
ahol a tesztlemez készült. Beszélt a mikrofonozásról, a
keverőasztalról, az elektroncsövek iránti szeretetéről,
a digitális technika rémségeiről, a német stúdiók nehéz
helyzetéről. Az előírt időbe ennyi fért, de amikor Alex -
ezúttal hangmérnök - leült egy kávéra az előcsarnokban, mi még
tovább faggattuk. Én a szupercsipogókról kérdeztem, mások egy
hangversenyzongora bemikrofonozásának mikéntjéről - és még millió
másról.

Ezután ismét meglepetés sokkolta a társaságot.
Szépen felsorakoztunk a szálloda előtt, és egy
jó fél órás gyalogtúrára indultunk - fáklyákkal a kézben -
az apránként sötétbe boruló Fichtelbergen keresztül. A cél, mint
kiderült, a helyi templom volt. Amint helyet foglaltunk a padokban,
bevonult a férfi ének-kisegyüttes, és elénekelte az EMMA lemezen is
szereplő dalt. Utána a helyi orgonista játszott nekünk egy keveset.
Stevie megjegyezte, hogy a bolgárok lehet, hogy most hallottak
először orgonát, hiszen az ő templomaikban nincs, és tudomása
szerint az egész országban is csak egy van.

Acapella éneklés a templomban

A templom előtt forralt bor várt minket, erőt adni a visszaúthoz,
végig hegynek felfelé. Itt kapott el Christian, az egyik svájci
főbírójelölt.

- Én voltam már Budapesten! Nagyon szép város.

- Ó igen. Na és mit csináltál ott?

- A fogamat.

Amint visszaérkeztünk a szállodánkba, kezdetét vette a
búcsúfogadás. Minden asztalon két üveg remek bor várta a lelendő
főbírákat, és az étlap, ami igazi ínyencségeket ígért.

	Az ajándékcsomag

Alex közben elkezdte az oklevelek kiosztását. Mindenkiről mondott
egy-két mondatot, majd az illető megkapta a papírját, és mellé egy
kis ajándékkosarat néhány kolbászkával és két üveg seritallal.

A másnapi reggeli óriási búcsúzkodásba
torkollott. Mindenki hazaindult, megemészteni a tanultakat,
újdonságokat, de a társaság nagy része egy hónap múlva Sinsheimben
újra találkozni fog, az év első nagy EMMA versenyén, és autóhifi
kiállításán. Ebből persze a totalcar különítménye sem marad majd
ki.