| |
|
![]() |
|
A Kenwood középmodell a körülménykehez képest tisztességesen
működik, de sokkal több jót nem tudok elmondani róla. A
hangszórókábeleim rémisztőek, a kellemes térhatást igencsak
kétoldalassá silányították. És mégis zenét hallgatok. Mert
megőrültem. Meg mert Inside hangszórót használok.
Inside Audio. Van, ki ismeri e nevet? Tényleg? Nanemá'! És
honnan? Nem egy világcég. Honlapjuk nincs. Termékek módjával. Van
egyféle magas. Mélyközépből 10-13-16 centis. Kétféle keresztváltó.
És kész. A mélyhangszórót vagy 5 éve ígérik. Talán megérem, hogy
elkészüljön. Talán. Nagyon kicsi cég; egyetlen ember hobbijának
tűnik, de legalábbis nem egy tipikus vadkapitalista
vállakozás.
Az Inside hangszórók csomagolásából is csak a kereskedőknek
szánt gyűjtődobozt ismerem. Sanda gyanúm szerint nincs is más,
olyan, amiben szépen át lehet nyújtani a vevőnek egy komplett,
beszerelhető első szettet: félbevágott pizzásdoboz méretű kartonban
tucatnyi magashangszóró. Egy nagyobban a mélyközepek. A
keresztváltók egy zacsiban, semmi flanc.
A 10-13-16 centis mélyközép hangszórók felépítésre egyformáknak
tűnnek
Újonnan szép élénksárga a membránjuk, ami az évek folyamán
elveszti tojásrántottát megszégyenítő színét és besötétedik. A
membrán anyaga talán kevlár, de egészen sima a felülete, eltérően a
Focalétól. A hangszórókosár egyszerű lemez, semmi különös. A mágnes
sem a csillagháborús programból érkezett. Nem Gargantuányi
méretével akar bárkit is lenyűgözni. Nem dögnegéz böhöm, nem rántja
ki a
Viscayai
öbölből a NATO tengeralattjárókat, nincs krómozva-polírozva. Csak
úgy, ott van a helyén, szerényen, de öntudatosan, munkára várva.
A magashangszóró selyem dóm. A beszerelő keretben jó nagynak
néz ki, de onnan kibontva egy hétköznapi hangszórót tartunk a
kezünkben.
Ezek a komponensek ránézésre nem sokkal jobbak akármelyik
kínai hangszórógyár katalógusában megtalálhatóaknál. Hangsúlyozom,
ránézésre. A keresztváltó, az azonban tényleg teljesen egyedi.
Ehhez foghatót még nem láttam.
Kedves olvasó, végigvezetnélek a produktumon. Kezdődik egy
50 centi hosszú, kéteres, átlátszó szigetelésbe bújtatott
rézdróttal. Elég jónak tűnik a vezeték, nem oxidálódik, nem kezd
barnulni a vége. Ránézésre persze ez is pár száz forintos
alkatrésznek tűnik. Az 50 centi végén egy ellipszis alakú NYÁK-ot
találunk. Ezen egy tekercs, három ellenállás, egy aprócska
kondenzátor meg egy nagyobb kondenzátor. Az egész átlátszó
zsugorfóliába csomagolva.
A kimenetnél ismét ötven centi vezeték, de ezúttal 3 szál. Az
egyiken -3dB-lel kisebb jelet küldhetünk a magashangszóróra. Hát ennyi.
Ilyen nincs. Illetve van. Borzasztóan házibarkács tákolmánynak tűnik a
madzagvégen fityegő kis valami. Pedig dehogy! A fémréteg ellenállás nem
valami elterjedt az autóhifi világában. Na és az a nagyobbik kondi!
Audyn-Cap. Nem olcsó, persze nem is megfizethetetlenül drága, de ehhez
fogható minőségű alkatrészt én még nem sokat láttam
high-end-audiofil-megahiper autóba való keresztváltóban. (Illetve már
most sincs. Nemrég találkoztam egy újonnan vásárolt keresztváltóval, és
azon egy teljesen szokványos kondi volt. Így múlik el a világ
dicsősége.) Szóval ez a kis fityegős valami kerül a magashangszóró
elé.
És a mélyközép elé? Oda semmi. Bátran néz farkasszemet az
erősítővel. Magasvágás? Minek? Megoldja azt maga a hangszóró.
Mélyvágás? Dettó. E mögött alighanem az a filozófia bújik meg, hogy
az az alkatrész, ami nem kerül a jel útjába, nem is tudja elrontani
a hangzást. Bölcs gondolat. Nem mondom, egyedül üdvözítő megoldás,
de megfontolandó.
Ennyire underground márka hogy kerül egyáltalán
Magyarországra? Érdekes történet. Éppen megalakult a Hasca, és
a német bírók a magyar kollégákat képezték, köztük engem is. Persze
megindult a tudakozódás, milyen jó márkákat ismernek erősítőből,
fejegységből, na és hangszóróból. Itt hangzott el az Inside neve.
És a tipp igazán bejött: a következő évben már akadt, aki ilyen
hangszóróval versenyzett, és nyert. Még egészen különös
konfigurációban is előfordultak, egy 3-as BMW ajtajában 2 Inside
16-os dolgozott egy méretes panelben. Na, ezek közül lett egy az
enyém, csereüzlet útján.
Beleszerettem. Amikor komolyan felmerült, hogy hifirendszer
kerül a kocsimba, nem volt kérdéses, hogy Inside legyen. Persze
kapni akkor sehol sem lehetett, így maradt a cserebere. Alig
vártam, hogy kipróbálhassam. Itthon gyorsan becsavartam egy
autóhangszórók tesztelésére szolgáló dobozba, és a kezem ügyébe
került első lemezzel kipróbáltam. Döbbenetes volt. Majdnem leestem
a székről. Valami elképesztően rosszul szólt. Mélye semmi, tere
semmi, dinamika nulla.
Mit rontottam el? - Ezen járt a fejem, míg visszafelé
sétáltam a dobozokhoz. Hoppá, itt a színpad - hasított belém a
felismerés nagyjából kétlépésnyire a hangdobozoktól. Furcsa
kommandósmozgással kezdtem körbearaszolni az Inside hangszórókat.
Hát bizony nem tengelyirányban szólnak a legjobban! Magyarán nem
kell teljesen a fülünk felé fordítani a mélyközép hangszórókat,
hogy a legjobb színpadképet kapjuk. Így ajtópanelt is sokkal
könnyebb építeni hozzá. Hogy ez tudatos tervezői munka eredménye,
vagy a véletlen hozta, nem tudom.
A beépítés előtt végignyúzzam mindenféle doboztervező
programot, hogy ideális helyet számolhassak a hangszóróimnak. A
tapasztaltabb Inside-használók csak mosolyogtak rajtam. Majd'
mindenki kiszámolta az ideális méretű dobozt, megépítette,
kipróbálta, majd nagy ívben kivágta. Akárcsak én. A fizikára
némileg fittyet hányva ez a hangszóró szereti, ha az egész ajtó
térfogatát maga mögött érzi.
Az általam ismert Inside-használók közül egyedül Karotta
hagyta meg a dobozt a hangszóró körül. Igaz, az ő konstrukciója
teljesen egyedi. Kettős reflexcsővel hangolt építmény, aminek a
tervezéséhez újra elő kellett vennie az összes matekkönyvét. A
könyöklőt és egyben az ajtó oldalmerevítését is tökéletesen pótolja
az elkészült mű.
Nálam a mélyközép a megszokott helyre, az ajtó elejébe
került, egy meglehetősen masszív ajtópanelbe, viszont a
magashangszóró helyén mindenki értetlenkedett. Ugyanis a műszerfal
alól leselkedtek elő. Ez a Golf II-n nem annyira buta hely, mint a
legtöbb autón, de mégis igen szokatlan megoldás. Nekem bejött.
Engem jobban zavar a mélyközép és a magas hangszóró között hallható
luk, mint az, hogy a színpad egy kicsit alacsonyan van.
De hogy is szól az Inside, ha minden összejött?
Sárgán-édesen. Mint a membrán színe. A mélyei kicsit
feldúsulnak, és ez nagyon kellemessé teszi a hangzást. Rendben, ez
hiba, versenyen le is vonnék érte pár pontot. De a mindennapi
zenehallgatásban kész főnyeremény. A mélyközép hangszóró magában
remekül elvan, mint szélessávú rendszer.
Egyszer több hétig éltem vele, a magasak éppen kölcsönben voltak
valakinél, szubláda meg éppen nem volt nálam. Igazán kellemesen
elzenélt, nem vájtfülű barátaim kifejezetten tudtak lelkesedni a
hangáért. A magashangszóróval persze sokkal stabilabb a tér,
magasabbra kerül a színpad, kifinomultabb az egész rendszer. Persze
nem hibátlan. Ismerek nála precízebb hangszórókat. Szélesebb
sávúakat, jobban terhelhetőket, versenyzésre alkalmasabbakat.
Szebbeket, drágábbakat. De a fülemnek kedvesebbet, jobban
hallgathatót nemigen.
Ez az Inside nagy csodája: zenehallgatás szempontjából
teljesen reménytelen környezetben is használható. Sőt, inspirál a
zenehallgatásra. Arra, hogy minél több lemezt akarjunk rajta
végigélvezni. És ha jobb erősítő, fejegység kerül elé, jobb
kábeleket kap, jobb ajtópanelbe kerül, mind-mind meghálálja. Kedves
olvasó, remélem, elnézi nekem a nem éppen elfogulatlan írást, de
egy olyan hangszóróról szól, akivel kétszer annyi ideje élek
együtt, mint a legkitartóbb barátnőmmel. És a szerelem heve még
alig csökkent.
|
|
További cikkeink























