 |
|
| |
|
| Spa 23S, 1921 |
|
A Bertone cég alapítóját
Giuseppe néven jegyezték az anyakönyvbe 1914-ben, de
mindenki csak Nucciónak hívta. Édesapja, Giovanni 1912-ben Torino
ipari negyedében nyitotta meg kis javítóműhelyét, amely fokozatosan
állt rá a karosszériaépítésre. Az ifjú Nucciót a könyvelés vonzotta
(?), de édesapja kívánságára 1933-ban belépett a családi
vállalkozásba.
A Bertone ekkor már
egyedi modellek helyett kisebb szériákat állított össze
saját gyártelepén. A második világháborút is sikerült átvészelniük
mentôautók és hadijárművek készítésével. A háború után az olasz
autógyárak a tömeggyártásra tértek át. Fôleg a Fiatnak az a döntése
okozott katasztrófát a kis karosszériaépítôk körében, hogy az
alvázas konstrukció helyett önhordó szerkezetet alkalmaz.
A Fiat alvázak biztosították a kis üzemek létét. Ezek
megszűntével Olaszországban kizárólag a Siata és az Alfa Romeo kínált
alvázakat, messze kisebb darabszámban, mint a Fiat. A Bertone sem volt
kivétel ez alól. Míg a háború elôtt a Balilla alapú sportkocsik és
egyéb munkák biztosították a bevételt, a '40-es évek végén a rossz
gazdasági helyzet, az alapanyaghiány és a Fiat döntése válságba sodorta
a Bertonét. Már Nuccio állt a kormánykeréknél, de a helyzet
reménytelennek tűnt.
| |
|
|
|
| Bertone BAT széria, 1953-1955 |
|
Így jött el az 1952-es esztendő és a Torinói
Autókiállítás, ahol egyebek mellett két elegáns MG is helyet kapott
a Bertone standján. A kiállítás egyik napján Bertone aggódva
szemlélte az ide-oda áramló embertömeget - semmi esélyt nem látott
cége megmentésére -, amikor
egy cowboykalapos, csizmás úriember lépett hozzá és
megkérdezte, vajon a két MG eladó-e? Bertone döbbent válasza: "Úgy
érti, mind a kettôt megvenné?" Erre a furcsa látogató: "100-100
darabot vennék - ha le tudja gyártani".
A látogató, S.H. Arnolt chicagói gyáros és az
angol sportkocsik szerelmese volt. Arnolt
az MG után a Bristol 404 alapjaira rendelt sportkocsit
Bertonétól. Az Arnolt-Bristolból már 500 darab készült. Ez a
darabszám azonban aprópénz volt az Alfa Romeo 1954-es ajánlatához
képest.
| |
|
| |
|
| Arnolt Bristol Spider, 1953 |
|
Az Alfa Romeónak az '50-es évekre szintén nem
állt jól a szénája. A költséges versenyzés mellett exkluzívabb
típusaik nem hoztak annyi nyereséget, amennyi az életben maradáshoz
kellett. Az új Giulietta (Júlia - kaján pletykák szerint a típusnév
egy újságírótól származik, aki egy autókiállításon kifakadt: vajh'
miért látok én csak Rómeókat?) lett volna a megoldás - de pénzhiány
miatt ennek gyártása nem indulhatott meg.
Nemzeti lottót bocsátottak ki, hogy az új, nagy szériában
gyártható, olcsó Alfa elôállítására összegyűjtsék a pénzt. A
nyereménynek szánt sportos Giulietták megteremtése a Bertone
feladata lett.
A létrejött Giulietta Sprint nemcsak a lottó
nyerteseit bűvölte el. Annyira megnyerte az Alfa Romeo tetszését,
hogy felkérték Bertonét: gyártsa ô az autót!
Bertone ekkor lépett egy merészet: bár az Alfa Romeo csupán
1000 darabot rendelt, ô napi 32 darabos kapacitásra rendezkedett
be. A számítás bevált: az évek során, 1962-ig 36000 Giulietta
Sprint készült.
E típustól számítható a Bertone igazán nagyívű pályafutása: egyszerű
tervezôstúdióból
már-már autógyár magasságig emelkedett. Ez csupán néhány
hagyományos karosszéria-építônek sikerült: a Pininfarinának és a német
Karmann-nak hasonló a vállalati politikája mind a mai napig.
| |
|
|
|
| NSU Sport Prinz, 1957 |
|
A Bertone az ötvenes évek végén az Alfa Romeo
megrendeléseinek köszönhetően stabil helyet vívott ki magának.
Újabb magasságokba egy tehetséges fiatalember vezette a céget:
Giorgio Giugiaro.
Giugiaro, aki 17 éves korában már a Fiatnál dolgozott, 1959
és 1965 között töltötte be a Bertone főtervezői státusztá. Majd
1965-1968 között hasonló állásban a Ghiánál működött, végül
önállósult, és ItalDesign cégnév alatt az utóbbi két évtized
legmeghatározóbb stilisztája lett.
E rövid felsorolás nem képes visszaadni
Giugiaro talentumát. Koherens formavilága, mindig új utakat keresô
magatartása példa nélküli. Elsô munkaként a
cipôsdoboz formájú NSU Prinzbôl kellett sportkupét
kialakítania. Az Alfás stílusban megalkotott Sport-Prinz hátsó
szárnyakkal és hegyes orral teljesen új vevôkörnek mutatta be az
öreg német kerékpárgyárat.
| |
|
| |
|
| Lamborghini Miura, 1966 |
|
Egy évvel késôbb a hasonló kategóriájú francia
Simcát is sportossá szabták. Az NSU néhány évig a Bertonénál
készült, majd a németek saját kezükbe vette a gyártást. Giugiaro a
továbbiakban is maradt a sportosabb modelleknél. Harmadik
kis-sportkocsija, a
Fiat 850 Spider hosszú éveken át volt a Bertone
sikerterméke.
A "tömegáruk" mellett a kisszériás Iso Grifo és
ASA 1000 kocsiteste is Giugiaro műve. De akár az Iso-nak, akár a
Bizzarrininek szívesen konstruált egyedi modelleket is. Összes
munkájától eltér a
Chevrolet Corvair bázisú Testudo. Az 1963-as Testudo
(teknôc) az átlagosnál is átlagosabb Corvairt alacsony, de széles,
hosszú, de kecses csapott hátú sportautóvá varázsolta. A Testudo
elsô fényszórói használatkor kiemelkedtek a karosszéria
vonalából.
| |
|
|
|
| Fiat X 1/9, 1972 |
|
Ajtaja elôre felfelé nyílt, a tetôvel, az
oldalablakokkal, a szélvédôvel egységet alkotva. Guigiaro égisze
alatt született még egy ritkaság: a Ferrari-Bertone. 1965-ban
Giugiaro távozott. A keletkezett űrt
egy újabb géniusz, Marcello Gandini töltötte be. A
Lamborghini neki köszönheti a Miurát, az Espadát és a Countach-ot
(szabadúszóként pedig a Diablót).
A Miura volt Gandini legelsô munkája a Bertonénál. Manapság
a GT versenyautók közútra homologizált példányai, így a McLaren F1
már elfogadtatják velünk az ötletet, ámde a hatvanas években ez
korántsem volt így.
A '70-es évek három, a tömegek számára elérhetôbb olasz
sportkocsiján is Gandini munkálkodott. A Fiat a 850 Spidert méltóképpen
akarta leváltani. Giugiarót már nem bízhatta meg az utóddal, ezért
házon belül és Bertonénál is új ötleteket keresett. Bertonéék nyertek.
A tervezési szám lett a típusjel:
X 1/9 (X=experimental azaz kísérleti, 1 = elsô tervezés, 9 = 9.
változat). Az X 1/9-et fôleg az amerikai piacra szánták. A
törésteszteket egy teljesen nyitott autó nem teljesítette volna, ezért
lett a jármű targatetôs.
| |
|
| |
|
| Lamborghini Countach, 1972 |
|
A Carabo több jegyét átmentették, de más
Bertone prototípusok nyomai is megtalálhatók az X 1/9-en. Bertone
semmit nem bízott a Fiatra, immár
igazi autógyárhoz méltóan az alvázat is maga gyártotta. Ha a
Fiat abbahagyná az X 1/9 alvázául szolgáló 128-as típus gyártását,
akkor sem lesznek szállítási problémák.
Az eladásokat 1980-ig a Fiat intézte, majd ez
is a Bertone feladata lett. Végül 1988 ôszén, 180 000 legyártott
darab után lezárult a bébi-Ferrari története. Ekkor már a Fiat
csoport tagja a Lancia is.
A Stratos típus emléke fôleg rali-berkekben melegíti föl a
szíveket, hiszen 1970-tôl 1980-ig uralta a versenyeket.
Nem szabad megfeledkezni az
Alfa Romeo Montrealról sem: a mini-Miura formájú GT autóból
közel 4000 készült 1971 és 1977 között. V8-as motorja, érdekes
fényszóró-megoldásai emlékezetesek. Sokak számára a sportkocsi fogalma
egyet jelent a Lamborghini Countach-kel, amely a sirályszárnyas ajtó,
egzotikus forma és bivalyerôs motor kombinációja. Természetesen ez is
Gandini munkája.
| |
|
|
|
| Bertone Kayak, 1995 |
|
Gandini távozása után a Bertone nem dolgozott
többet sportkocsi tervezésén. Megirigyelte a Pininfarina exkluzív
szerzôdését a Peugeot-val és ô is kötött egyet a Citroennel. Ennek
eredménye volt a
BX 1982-ben és az XM 1988-ban. A '90-es évek elején
kabrioletek gyártása kötötte le a cég kapacitását: az Opel Astra és
a Fiat Punto vászontetős változatait is a Bertone üzemeiben
szerelik össze.
Prototípusaik még mindig üde színfoltot
jelentenek az autókiállításokon. Jelenleg a Bertone birodalom
tagjai a Carozzeria Bertone S.p.A. (gyártó), a Stile Bertone S.p.A.
(tervezô), a Tecnodesign S.p.A. (nemcsak a Bertonét szolgáló
designcentrum) és a SOCAR.I.C.S. S.p.A. (Bertone alkatrészeket árul
és autóüvegeket gyárt).
Ma 1500 munkás dolgozik a Bertone grugliascoi
üzemében.
Nuccio inkább volt üzletember, mint tervezô. Hosszú évtizedeken
át a háttérbôl irányította a céget, figyelte a tehetségeket. Egészsége
megromlásával Paolo Caccamo vette át a Bertone irányítását és Nuccio
1997-ben bekövetkezett halála óta folytatja Nuccio munkáját.
