 |
|
| |
|
A teszt áldozata a Kenwood KDC-MP6090 típusú
fejegység. Az idén több gyártó, például a Clarion és a JVC is
piacra dobott olyan modelleket, amik képesek MP3-as formátumú zenék
lejátszására. Ezek a készülékek az árlista felső vége felé
tanyáznak.
A Kenwood egy középkategóriájú készülékét ruházta fel ezzel
a tudással, bár az ára így is 100 000 forint fölé csúszott.
A 6090-es Mask-os modell, ami azt jelenti, hogy az egész
előlapot be lehet fordítani, és ilyenkor egy tök lapos fekete
felület látszik a fejegység helyén. A műveletet ennél a modellnél
még kézzel kell elvégezni, a motor csak a nagyobb készülékekben
végzi el ezt helyettünk. Az egyszeri tolvajt ez meg tudja
téveszteni, pláne, ha sötét üveg vagy fólia is van az ablakon. De
ha szeretnénk, le is vehetjük az előlapot.
A gombok elhelyezése követi a megszokott Kenwood dizájnt. Első
ránézésre a véletlenszerű, majd a káosz szó jut róla az eszünkbe, de a
mindennapi használatban kiderül, nagyon könnyű kezelni. Új a Q gomb,
amit egy szép ezüstszínű betét még jobban kiemel. Ezzel tudunk több,
előre beállított hangkép között váltani.
| |
|
|
|
Az MP3 fájlokat, ha kedvünk tartja,
bonyolult könyvtárszerkezetbe rendezhetjük. Monitoron,
egérrel igen jól el lehet igazodni, na de egy egyszerű fejegységen,
az amúgy is több funkciót ellátó gombokkal? Megy a dolog.
Felejtsük el az egeret, és próbáljunk csak a négy nyílgombra
koncentrálni. Ezzel tulajdonképpen mindenhova el tudunk jutni. Így
működik a Kenwood számelérése, és mappák közötti navigálása.
Könnyen rá lehet érezni. Aki MP3-játszásra adja a fejét, annak
menni fog.
Na de
lesznek egyáltalán ilyenek? Milyen minőséget érhetünk el? Megéri
a jókora felárat ez a tudás?
Az MP3 formátumot arra találták ki, hogy
az internet szűk keretei között is viszonylag jó minőségű zenét
lehessen továbbítani. A hangsúly a "viszonylag"-on van, az itthoni
próbák legalábbis ezt igazolták. A monitoromba épített két hangszórón
az MP3-as zenék tényleg megkülönböztethetetlenek az eredeti CD-től.
Kutya rosszul szól mindkettő.
A számítógép hangjait nem is ezen szoktam megszólaltatni, hanem a SB
Live hangkártyámra kötött AKG K400-as fejhallgatón. Itt már jókora a
különbség: drámaian jobban szól a CD.
A dinamika eltűnt, hol halkabbnak, hol hangosabbnak tűnt ugyanaz
a felvétel. A legalsó oktáv elveszett, ami felette van, aránytalanul
feldúsult.
A magasak szúrni kezdtek. Térhatás helyett minden egy síkból
szólalt meg. Mindez persze olyan zenéken volt igazán megfigyelhető,
ahol nem számítógép keveri ki a hangok megszólalásának helyét. Jazz,
komolyzene, de még akár a tíz évvel ezelőtti slágerek is igencsak
megsínylették az átalakítást. A modern, teljesen elektronikus zenéken
kevésbé venni észre a romlást. Azokat egyszerűen kevésbé van kedve
hallgatni az embernek. Mindez itthon, fejhallgatóval, számítógépen.
Az eredmény az autóban sem más. Az ember berak egy MP3-as lemezt,
rajta rengeteg zenével, és jó 20 perc után azon kapja magát, nincs
kedve zenét hallgatni. Mert minek?
Nem dob fel, nem derít jókedvre, nem tudunk a zenére
hangolódni.
| |
|
| |
|
Aki esetleg arra gondol, hogy valamit én
rontottam el az MP3 készítés közben, (a lesújtó eredményt hallva
nekem is eszembe jutott), el kell, hogy keserítsem.
Szereztem egy gyári Kenwood demo MP3 lemezt. Az eredmény
ugyanolyan. Az MP3 fájlok nagyjából úgy szólnak, mint a korai
CD-játszók: keményen, bántóan, zeneietlenül.
Mégis voltak, akik elfogadták a technikát,
mert megszűnt a bakelit recsegése, és mert a lehengerlő
reklám tudatta az emberekkel, hogy ez nagyon jó. Szerencsére a CD
játszók elképesztően sokat fejlődtek és fejlődnek ma is. Ez nem
igazán tűnik lehetségesnek az MP3 játszóknál - bár ne lenne
igazam.
Azt veszítjük el vele, ami a modern CD játszókat megkülönbözteti a
korai modellektől. Én már remekül megbarátkoztam a hagyományos bakelit
lemezek mellett a CD-vel is. Ha csak kazettás magnóm lenne, bizonyos
zenéket többet nem hallgatnék.
Ha csak MP3 játszóm lenne, zenét többé nem hallgatnék. A
megoldás a kikapcsológomb.
Ha beteszünk egy normál CD-t, rögtön megtáltosodik az egész
rendszer. Gyorsan kiderül, hogy a Kenwood 6090 nem világverő klasszis,
de nagyon kellemes hangú, jól megcsinált fejegység. Dögös mély,
semleges közép és kicsit vérszegény magastartománnyal szólal meg.
Van színpadmélysége, nem brutálisan sok, de jól érzékelhető.
Kellemes hang, semmi gond. És nem is kell külön erősítő, meg spéci
komponens hangfalszett. A különbség már egy tisztességesebb 13 centis
koaxiális hangszórón is jól érezhető.
A rádiórésze partiban van az MP3 játszóval. Ez nem nagy kunszt,
mivel sajnos sok adó már így tárolja el a zeneszámokat. De a bemondók
hangja mindig élő, és az bizony sokkal jobb, hihetőbb, mint az MP3-as
rész.
Az Est FM időnként brutálisan recsegő bakelitjeiről már nem is
szólva_ Ilyenkor az FM rádiórész bizony ráver az MP3 minőségére.
Akkor most jó készülék a Kenwood KDC MP6090 vagy nem? Jó.
Zeneszeretők nyugodtan koncentráljanak a sima 6090-es típusszámúra, és
az árkülönbözetből vegyenek 4-5-6 sőt több CD-t, a mindenáron MP3-at
preferálókat meg amúgy sem tudom meggyőzni, hogy ez a praktikum pont a
zene lelkét öli meg. Nekik jutányos ár ezért a készülékért a 119 990
forintos ár.
