Alig múlt éjfél, amikor a Dover-Calais kompjárat befutott Franciaországba. Hősünk óvatosan hajtott le a rámpán, majd az autópályán felpörgette a gépet. Tudta, hogy nem sok ideje van, ezért amennyire a körülmények engedték , mindent kihozott a 3.8 literes 265 lóerős motorból. Egyre sűrűsödött a köd, ő pedig egyre görcsösebben markolta a vékony kormánykereket. Nem bukhat el, a Megbízó nagyon várja, óriási a tét.
 |
|
| |
|
Melyik az az autó amelynek hátsó fele
egy nő szépséges fenekének domborulataira hasonlít? Melyik
az az angol sportkocsi, amelyre még ma is minden autóhoz egy kicsit
is értő ember vágyik? A Jaguar E-típus. Idén ünnepli 40.
születésnapját.
Alig szállt ki a járgányból, az máris eltűnt a
sürgő-forgó emberek kavargásában. Az autót gyorsan letisztították
és begördültek vele a Parc des Eaux Vives-re,
Genf egyik festői parkjába. Az összegyűlt újságírók
izgatottan morajlottak. Sir William Lyons, a Jaguar alapítója és
vezetője pedig büszkén állt eléjük és kis mosollyal az arcán
megnyitotta a sajtótájékoztatót. A Jaguar E-típus bemutatkozott a
világnak. Mindez 1961. március 15-én történt, egy nappal a Genfi
Autókiállítás hivatalos megnyitója előtt. Egy másik E-t konténerben
szállítottak át, ez lett a Jaguar stand és a kiállítás legnagyobb
látványossága.
| |
|
|
|
| E-Type 1962 |
|
Miközben Bob Berry, aki hősiesen átküzdötte
magát az első prototípussal a genfi premierre,
az újságíróknak demonstrálta az új GT robbanékonyságát,
addig a Jaguar kiállítóhelyén alig győzték felvenni a
megrendeléseket az üzletkötők. Ráadásul ők tudták, amit a
reménybeli vásárlók nem: az autó még nem egészen szériaérett.
Ez nem is volt csoda. Az E-típus ötlete az
ötvenes évek közepén született, amikor a Jaguar vezetőségét
megmagyarázhatatlan aggodalom kerítette hatalmába:
lemaradunk, a többiek lázasan fejlesztenek, mi pedig az
idejétmúlt XK120/140/150 családdal nem leszünk versenyképesek. Ez
mai szemmel megmosolyogtató, de az akkori menedzsmentet gyors
döntésre sarkallta. 1957-re Malcolm Sayer, az egykor
repülőgépiparban dolgozó tervező, az aerodinamika megszállottja
megálmodott egy formát, amelyet fémbe öntöttek.
| |
|
| |
|
| Az egyik legismertebb prototípus, a 9600HP rendszámú Jaguar E-típus, amelynek restaurálása nemrég fejeződött be. |
|
Az első prototípus még kis méretű volt,
arányaiban egy Mazda MX-5-re hasonlított. A legendás LeMans
győztes C és D típusú versenyautók jellemvonásai éppúgy
fellelhetőek voltak, mint az eljövendő újdonságé. Intenzív
tesztelések során alakult ki a végső forma és a műszaki részletek.
Maga Sir William Lyons is adott hasznos tanácsokat a fejlesztő
csapatnak. 1960. közepére kialakult a végső, nyugodtan
szenzációsnak nevezhető forma.
A
rettenetesen hosszú motorházető alatt az Mk II luxusautó 3.8
literes soros hathengerese rejtőzött tripla SU porlasztóval. Ehhez
az erőforráshoz négysebességes kéziváltót kapcsoltak, amelyből a
2-4. fokozatok voltak szinkronizáltak.
Nemcsak zárt E, de nyitott E is szerepelt a kínálatban. Mit kapott a
vásárló 2100 fontért? Nemcsak egy olyan autót, amely 240 km/h
végsebességre volt képes (egy Ferrari jóval többet kóstált), hanem
kezdetben olyat is, amelynek az
ajtaja nem záródott normálisan, a víz befolyt a csomagtérbe, az
ülések nem tartottak normálisan stb. Mindez egy roppant egyszerű
dolognak volt köszönhető: az E-típust eredetileg kisszériás, különlges
modellnek szánták.
| |
|
|
|
| Coupe |
|
Egyszerűen
nem számoltak azzal, hogy az emberek megvesznek majd az
autóért a Csendes óceán mindkét partján: az európai kereskedők
300 darabot rendeltek azonnali szállításra, miközben heti 10 autó
alig tudott elkészülni! Ráadásul az újságírók egymás kezéből
kapkodták ki a tesztautókat.
A gyár a problémákat megpróbálta orvosolni.
Hetente
termelékenységjavító értekezletet tartottak, ahol mindenki
elmondhatta milyen gondokat, problémákat tapasztalt. Na ja, biztos
hallottak a szocialista országok újítási versenyeiről. Igazából
közel 8 hónap kellett, amíg normális ütemre beállt a
termelés.
| |
|
| |
|
| Graham Hill akcióban |
|
Azért a Jaguar vezetői megőrizték annyira
józanságukat, hogy nem feledkeztek meg a versenysportról sem. Már
április közepén Graham Hill egy brit versenyen
egy nem különösebben megbuherált E-típussal rajthoz állt, és
nyert. Ettől kezdve e téren sem volt megállás, a lehető legtöbb
hazai, majd később külföldi klubversenyre megpróbáltak eljuttatni
legalább egy E-típust.
(folytatjuk)
