 |
|
| |
 |
| A nyolcvanas években a Jaguar történetének mélypontját élte át. Az XJ6 limuzint olyan gyalázatos minőségben gyártották, hogy ahhoz képest az akkori koreai autók szinte német precizitásként hatnak!!! |
|
A Rover-től megszabadult a BMW, mert nem volt képes megreformálni a
veszteséges autógyárat, a Ford több mint nyolc évtized után átalakítja
dagenhami autógyártó-üzemét és
inkább motorokat készít - ez csak az utolsó kettõ azon hírek
sorából, amelyek arról tanúskodnak, hogy az angol autóipar nagykaliberű
szereplői a XXI. század küszöbén, a globális világ keretein belül
képtelenek életben maradni. Az angolok, bár tudatában vannak egyre
siralmasabb helyzetüknek, mégis büszkén tekintenek a sikeresen működő
kicsikre.
| |
|
 |
|
| Amikor még minden rendben ment. MG TC a negyvenes évek végéről |
|
A Morgan, a TVR, a Caterham, a Marcos, és a számtalan kis sport- és
versenyautó-gyártó manufaktúra úgy tudott piacon maradni, hogy kis
szériában, kézműves munkával állítanak elő különleges autókat - a
kiváló háttériparnak köszönhetően elfogadható áron.
De lássuk csak, mi vezetett ahhoz, hogy az egykor messze földön
híres autógyártó nagyhatalom lassan önmaga karikatúrájává váljék. Az
eseményekhez be kell mutatni egy jellegzetes figurát. Ő
az autós újságírók egyik rémalakja, a "bean counter", szó
szerinti fordításban babszámláló.
A legnevesebb angol autógyárakat, így a Rolls-Royce-ot, a Jaguart,
az Austint, a Morrist, az Austin-Healeyt, a Triumphot - és még hosszan
sorolhatnánk -
az automobil iránt lelkesedő emberek alapították. A szakértők
szerint e cégek legtöbbjét a "babszámlálók", azaz a pénzügyi alapon
gondolkodó, az autózás iránt különösképpen nem érdeklődő, hozzá nem
értõ üzletemberek, bankárok, pénzügyesek szűklátókörű döntései tették
tönkre. Persze az okok ennél valószínűleg jóval összetettebbek.
Hosszú lenne, ha végigkövetnénk az angol autóipar teljes történetét
a felemelkedéstõl a teljes bukásig, de néhány érdekesebb momentumot
érdemes kiragadni.
A második világháború után sikerült mindent elrontani. A brit
autóipar ekkor virágzott, a sportkocsik, mint a Jaguar XK120, az új
Austin-Healey 100 vagy az MG TC hírnevet és megbecsülést hozott az
angolok számára. A tömegtermelő cégek azonban, a népautókat gyártók,
akikre hosszú távon számítani lehetett, nem álltak helyzetük
magaslatán.
| |
|
 |
|
| A Mini egyik furcsa változata a Riley Elf plusz csomagtartóval!!! |
|
1952-ben az évtizedeken keresztül fej-fej mellett versenyző
Austin-Morris páros összeolvadt, és megalapították a British Motor
Corporationt. Az új cég egyik legerősebb terméke a
Morris Minor családi autó volt, amelyet azonban közel két
évtizeden keresztül csaknem változatlan formában gyártottak. Bár ez a
típus volt az elsõ angol autó, amelybõl egymilliónál több készült,
korszerűtlensége miatt kevesen bánkódtak utána, amikor 1971-ben
leálltak gyártásával. (Remek ellenpélda a hasonlóan spártai Volkswagen
bogár, amelybõl - talán a megfelelõ ütemben végrehajtott
korszerűsítések nyomán - mégis kultuszautó lett.)
| |
|
| |
 |
| A BMC az egykor virágzó Vanden Plas karosszériaépítő céget is bekebelezte és egy közönséges családi autó kidekorált változatát illette e névvel az ötvenes évek vége felé. |
|
Az '50-es és '60-as évek úgy múltak el, hogy a kézműves-munkával
készült angol sportkocsik egyre népszerűbbek lettek, a nagy gyárak
pedig egyre inkább szembesültek az amerikai kihívással. A Vauxhall
(melynek tulajdonosa a General Motors) és a Ford mellé 1964-ben a
Chrysler is felsorakozott egy angol termelőbázissal, amely a BMC-t
alaposan megijesztette. Ez vezetett ahhoz, hogy a BMC-ből és a Leyland
teherautógyárból 1968-ban létrejött a BLMC (British Leyland Motor
Corporation). No, ez volt az a formáció, amely
sikeresen agyagba döngölte önmagát.
| |
|
 |
|
| A Humber cég a második világháború előtt elegáns luxusautókat gyártott, az ötvenes évekre azonban önmaga paródiájává vált, és nem sokkal később be is szüntette az autógyártást |
|
Hozzájuk tartozott a luxusautókat gyártó Jaguar is. Első látásra
meglehetõsen impresszív modellskálával büszkélkedhetett a cég a csöpp
Minitől (amely dacára annak, hogy ma milliók imádják, megérdemli a maga
helyét a nagy bukások között) a Daimler luxuslimuzinokig. Nem igazán
sikerült azonban a típusok számát lefaragni, a gyárak még mindig
gazdaságtalanul termeltek, és
túl sok embert foglalkoztattak.
Eközben Anglia másik büszkesége, a Ford helyi leányvállalata,
amely már 1911 óta készített a szigetországban autókat, az európai
rendszer része lett. Ez oda vezetett, hogy nemrég, mivel az amerikai
óriás Európában túltermelési válságot él át, egyszerűen bezárta a
veszteséges angol részleget, és autók helyett ezen túl kizárólag
motorokat készítenek itt.
A BLMC az olajválság első szellőjétől összeomlott, a meglehetõsen
siralmas állapotú maradékot pedig államosították. 1975-1977 között úgy
nézett ki, itt a vég. Azonban egy új vezérigazgató, Michael Edwards
kemény kézzel végrehajtott változtatásai, és az 1979-ben megkötött
együttműködési szerződés a japán Hondával stabilizálta az angol
autógyártó óriást.
A nyolcvanas években a BLMC-ből Rover csoport lett, és
egymás után tűntek el a süllyesztõben a történelmi nevek, többek
közt Morris, Austin, és Triumph néven sem készülnek már autók. Eközben
a Jaguar kikerült a gigász fennhatósága alól, privatizálták, végül
1989-ben megvásárolta a Ford.
| |
|
| |
 |
| Austin Allegro. Az autó, amelyről azt írták nemrég egy újságban: "annyira csúnya, hogy már emiatt is vannak annyian akik szeretik". Valóban virágzó Allegro klubok működnek több országban is. |
|
A Rover csoport, amely maga mögött tudhatott végre egy-két egészen
nagyívű bukást, mint az Austin Allegro, amely simán lemaradt a Ford
Escort mögött, vagy a korábban megénekelt Triumph Stag, a '80-as évek
végére úgy tűnt, végre kezd révbe érni a 200-as és a 400-as szériával.
De ez sem jött össze. Végül a BMW vásárolta meg a haldokló óriást, de
ők sem boldogultak vele.
Amilyen remekül reagáltak a britek a sportkocsik piacának
kihívásaira, a tömegkategóriákban olyan képtelenek voltak megérezni,
mit is igényelnek a vásárlók. Ehhez jött még a konzervatív "minek
változtassunk azon, ami eddig is megfelelt" filozófia, az állandóan
zúgolódó munkások, a kutatás és fejlesztés hiányosságai.
A mai helyzet több mint siralmas:
a Lotus maláj kézben, a Rover ugyan visszakerült angol
tulajdonba, de nem valószínű, hogy képes lesz megfelelni a
globalizálódó világ kihívásainak, a Rolls-on és a Bentley-n a BMW és a
Volkswagen osztozik. Az angolok elzárkózási politikája újabb vereséget
szenvedett.
