A Ferrarinál egyáltalán nem szokatlan, hogy ha egy-egy hozzájuk közelebb álló állandó vásárlójuk közvetlen megrendelést ad le egy olyan autóra, ami nem szerepel a palettán. Számos olyan autót építettek, amiből mindössze egy darab született az egész világon és úgy néz ki, hogy ilyen marad az F40 előtt tisztelgő SC40 is. A típust szintén egyedi megrendelésre építették a vevő igényeinek megfelelően, ám egy ilyen gyártási folyamat nagyjából két év és bár a vevő fizet mindent, a Ferrarival szorosan egyeztetve állítják össze az autót.
Tehát kemény munka van az SC40 mögött is, hiába vették elő alapnak a 296 GTB-t. A típus padlólemezét, hajtásláncát, futóművét és sok elemében a karosszériáját is adaptálták, így az SC40 inkább tűnik egy átiratnak, mint sem önálló modellnek. Ettől függetlenül kifejezetten izgalmas már csak a formavilága miatt is, hiszen semmihez sem hasonlít a jelenlegi palettából. Ez azonban indokolt: az SC40 a Ferrari egy régi legendás típusának, az F40-nek állít emléket, amit sokak az egyik utolsó igazán analóg típusnak tartanak a gyártó kínálatában.
A Ferrari főleg a karosszéria kialakításában emlékezett meg több ponton is az F40-esen. Bevallottan nem a típus modern kori megalkotása volt a cél, hanem egy az általa ihletett modern Ferrari típus, ami viseli a főbb jegyeit. Ilyenek az orrész kialakítása, a látványos hátsó szárny vagy a masszív, ketté osztott légbeömlők az autó oldalán De számos nagyon igényes apró részletet is elhintettek a kasznin, mint például a szálcsiszolt alumínium tankbetöltő nyílás vagy a hasonlóan megmunkált egyedi alumínium felnik. A motor- és utastérben is rengeteg kevlárt, illetve kevlár-karbon anyagot használtak, ezzel is egyedivé varázsolva a megjelenését és megmunkálását. Számos helyen megjelennek a különleges betétek, míg az utastér más részein felbukkan a hagyományos szénszál, az Alcantara bőr kárpit és Jacquard technikai szövet is.
Mivel a hajtásláncot szinte egy az egyben adaptálták a 296 GTB-től, így abban nincsenek nagy meglepetések. Az alapot egy háromliteres, 120 fokos hengerszögű V6-os motor adja, ami önmagában is 663 lóerőt teljesít, de csatoltak mellé egy masszív villanymotort is. Így a hibrid rendszer összteljesítménye optimális állapotban 830 lóerő, eközben a motor simán 8000-es fordulat felett dolgozik. A 740 Nm-es nyomaték egészen magasan, csak 6250-től ébred, de ennek megfelelően hangolták a nyolcsebességes, duplakuplungos automata váltót is, így az 1550 kilós SC40-nek alig 2,9 másodperc egy 0-100, illetve 7,3 egy 0-200.
Mivel az autó könnyű, így óriási fékekre sem volt szükség – na nem mintha az átlagos utcai autók között kicsinek számítanának a 398 és 360 mm átmérőjű féktárcsák az első és hátsó tengelyeken. Ettől függetlenül Az SC40-nek mindössze 107 méterre van szüksége ahhoz, hogy stabil 200 km/h-ról állóra fékezzen, ami piszok jó érték, de ebben számos vezetéstámogató elektronika is dolgozik a nyers fékerő mellett.
A Ferrari SC40 igazán különleges és kívánatos autó, milyen kár, hogy újonnan senki sem vásárolhatja meg. Mivel az autót egy egyedi megrendelő egyedi igényei szerint építették, valószínűleg ez valakinek a személyes játéka lesz és egyhamar nem kerül ki a használt piacra. Ilyen esetekben egyébként az is előfordul, hogy a Ferrari szerződésekkel egy bizonyos ideig megtiltja a viszonteladást, így akár 5-10 év is eltelhet, mire az SC40 először megjelenik majd valamely aukciósház oldalán – ha egyáltalán megunja valaha a megrendelője.
Forrás: Ferrari
További cikkeink
