hirdetés

Az éhségsztrájk elég régi és meglehetősen drasztikus módja a tiltakozásnak. Legutóbb talán Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus ilyenfajta demonstrációja kapott nagy publicitást, nemrég pedig norvég Tesla-tulajdonosok jelezték, így tüntetnek a márka gyakorlata ellen. Autóik hibáira szerették volna felhívni Elon Musk figyelmét, és követelték a javítást. De finoman szólva sem jött el a kitartás diadala.

A panaszok amúgy elég változatosak voltak, a lista nem rövid. A teljesség igénye nélkül hidegben vagy épp nagy melegben nem induló autókról, nem nyíló – esetleg maguktól kinyíló – ajtókról, kilazuló első ülésekről, beázó csomagtartóról, rapszodikusan működő Autopilotról, visszaeső teljesítményről, a kelleténél kisebb hatótávról számoltak be. Valamint arról, hogy a Tesla csak ígérget, de nem intézkedik, és telefonon is csak várakoztatják őket.

Végül a nagy lendülettel beharangozott éhségsztrájk hamar véget ért: a húsz résztvevőből tizenhatan egyetlen napot sem bírtak ki anélkül, hogy valamilyen harapnivaló után nyúljanak, mindössze négyet tudták teljesíteni a 24 órát. Na, persze maga a 24 órás éhségsztrájk ötlete sem egy nagy durranás, nyilván nem esik jól ennyi ideig sem mellőzni az evést, de ez még igen kevés ahhoz, hogy saját testünk gyötrésének nevezzük, és felkeltsük vele mások figyelmét, szimpátiáját, cselekvésre sarkalljunk bárkit.

Csak érdekességképpen: Mahátma Gandhi, az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakja többször is éhségsztrájkolt, a leghosszabb 21 napig tartott. Az 1981-es ír éhségsztrájkba pedig tíz fogoly életét követelte, volt köztük, akinek szervezete 73 nap után adta fel a harcot.