Az egyszerűség kedvéért nevezzük csak Lajosnak és Ildikónak a két főszereplőt. Lajos rendező-producerként, Ildikó baleseti kárügyintézőként tevékenykedett. Álbaleseteket rendeztek, majd álsérülésekkel húzták le a biztosítókat, összesen négyszázmillióval, amíg a Nemzeti Nyomozó Iroda fel nem fedezte a turpisságot.

Bűnszövetségben, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett csalásnak hívják a házaspár tevékenységét a jogászok. Lajos megvette a kis értékű autókat, majd könnyű pénzt ígérve megbízottakkal végeztette el a piszkos munkát.

Jellemzően Budapest elhagyatott részein hajtottak vagy útmenti fáknak, vagy rokonok, ismerősök által vezetett autóknak, előre megbeszélt terv alapján – természetesen úgy, hogy senki se sérüljön meg.

Előtte persze olyan felelősségbiztosítást kötöttek a biztosítótársaságoknál, amely a gépjármű utasaira is kiterjedt. A balesetet követően Ildikó, aki kárügyintézőként dolgozott, hamis iratok segítségével maradandó sérülésekre hivatkozva többmilliós kártérítést vasalt be a biztosítóknál, összesen mintegy 400 milliót.

A kártérítés összege általában a kárrendezéssel megbízott Ildikóhoz futott be, aki a rendező-producer Lajoshoz továbbította a pénzt, természetesen saját tiszteletdíja levonása után. Az akcióhősök díjazása száz- és négyszázezer forint között mozgott, de a nyomozók szerint nem is mindenki kapta meg.

Összesen 63 gyanúsítottat hallgattak meg, köztük Ildikót. Tibort – az egyik álsérültet – előzetesen letartóztatták, de Lajost egyelőre nem sikerült elkapni. A 2004 óta befolyt összegekből nem kizárt, hogy külföldön talált alkalmasabb lakóhelyet, és már nem nagyon kell megerőltetnie magát úgynevezett munkával.