hirdetés

Ha a kanadai Magna vezette csoport szerzi meg az Opelt, akkor a német gyártó bérmunkában fejlesztene és gyártana autókat bárkinek, aki megfizeti.

A vállalat terve állítólag az, hogy nyílt platformokat alakít ki - például a GM Epsilon II és Delta padlólemezeiből, amelyekre az Insignia és a bevezetés előtt álló Astra épül -, és ezek felhasználásával elégítené ki a megrendelők igényeit. Az ötlet elvben akár működhet is, hiszen a mai kompakt és középkategóriás modellek műszaki szempontból már most sem különböznek jelentősen egymástól. A legtöbb ilyen autó hasonló elrendezésű futóművet, elöl keresztben beépített motort és váltót, első- vagy összkerékhajtást és közel azonos méreteket kínál, különbség inkább az eltérő formatervben, a részletmegoldások kidolgozásában és az egyes elemek finomhangolásában mutatkozik. Ugyanakkor ha többféle típus készülne azonos alapokra, ugyanazokon a gyártósorokon, az jelentősen csökkentené a költségeket, és viszonylag kis példányszám esetén is kifizetődővé tenné a gyártást. Azt viszont szinte képtelenség felmérni, mekkora igény mutatkozna egy ilyen szolgáltatás iránt most, amikor a legtöbb autógyártó világszerte jelentős kapacitásfelesleggel rendelkezik.

A Magna persze otthon van a témában, hiszen Ausztriában, az egykori Steyr üzemben építette ki a világ legnagyobb, bérgyártásra szakosodott autógyárát, ahol többek közt Mercedesek, BMW-k, valamint Chrysler és Jeep típusok összeszerelése folyt és folyik, méghozzá jelentős nyereséggel. Így feltételezhető, hogy a Magna vezetése tisztában van a lehetőségekkel, és képes lesz felhajtani az Opel gyárak életben tartásához szükséges klienseket.

A Fiaton kívül jelenleg a Magnát tartják az Opel másik komoly kérőjének. A kanadai cég azonban nem egyedül vágna bele az Opel irányításának átvételébe: a művelethez szükséges tőke egy jelentős részét két orosz befektető, a GAZ és egy helyi befektetési bank állja.