Ha annyiszor kaptam volna egymillió forintot, ahányszor a fenti kérdést az elmúlt 26 évemben – illetve az elmúlt bő másfél évtizedben, amióta követem a Forma–1-et – feltették nekem, mára akkora vagyonom lenne, hogy azt az elit is megirigyelné.
Pedig 6-7 éves fejjel valahol még jogosnak is találtam a kérdést. Hülye gyerekfejjel, ugye. Édesapám azonban állhatatosan dolgozott azon, hogy ez változzon, és most már kijelenthetem, hogy sikerrel járt. A V10-es korszak végén és a V8-as éra elején még hébe-hóba, ám az évek előrehaladtával egyre mélyebben kezdtem követni a száguldó cirkuszt.
Lényegében nemcsak az érdeklődési köröm változott meg, hanem az egész életem. Verseny versenyt követett, majd egyszer csak azon kaptam magam, hogy esténként F1-es enciklopédiákat forgatok a paplan alatt, és úgy várom az év eleji autóbemutatókat, mint a karácsonyt. Az igazi áttörést az első hungaroringi kalandom, a 2011-es World Series by Renault hozta meg, ahol olyan kiváló, később a királykategóriában és más nemzetközi sorozatokban bizonyító versenyzők csillogtatták meg tudásukat, mint Daniel Ricciardo vagy Jean-Éric Vergne. Először 12 éves koromban játszottam el a gondolattal, hogy egy nap hivatásszerűen is foglalkoznék a technikai sportokkal.
Ugyanakkor a realitások talaján maradva tudtam, hogy autóversenyző aligha lesz belőlem: egyrészt évekkel korábban el kellett volna kezdenem versenyszerűen gokartozni, másfelől az eszmefuttatás elején emlegetett milliókat senki sem vágta hozzám – azóta sem… Mint mindenki tudja, az autósportban három tényező elengedhetetlen: pénz, pénz és pénz.
Nem sok választásom maradt, ha ennek a közegnek a közvetlen közelében szeretnék maradni. A fizikával mint tantárggyal nem igazán éreztem a kémiát, emiatt mérnöknek nem szegődhettem, ellenben a fogalmazásaimra elkezdtem pozitív visszajelzéseket kapni. Így jött az ötlet, hogy 15 éves fejjel saját hírblogba vágjak a témában. Az ős-TC-olvasók még találkozhattak is az első szárnypróbálgatásaimmal, mert a Blog.hu-n megjelent írásaim az Index blogketrece mellett a Totalcar címlapján és Facebook-oldalán is megfordultak. (Nagyon sarkosan akár úgy is fogalmazhatnék, hogy most visszatértem a gyökereimhez.) Ezzel a bloggal jutottam el az első sajtóeseményeimre, a túraautó-világkupa (WTCR) magyarországi és szlovákiai futamaira, valamint – igaz, a Forma-2-n keresztül, de – a Magyar Nagydíjra is kijutottam vele.
Ezzel megalapoztam a következő éveimet – vagy éppen az elmúlt éveimet; attól függ, honnan nézzük. Nézhetjük akárhonnan, nagyon különleges élményeket köszönhetek ennek a sokak szemében furcsa becsípődésnek. Ültem TCR-es Audi és TCR-es Hyundai jobb egyében is – Niels Langeveld, illetve Michelisz Norbert mellett –, és hasonló helyzetben azt is megtapasztalhattam, hogyan húz a BMW M4 GT4, és hogyan viselkedik az 1030 lóerős Ferrari SF90 XX Stradale, ha azt egy profi versenyző, nevezetesen Davide Rigon hajtja a világ egyik leghíresebb versenypályáján, a belgiumi Spa-Francorchamps-ban.
Az évek folyamán próbálkoztam az autósport-média más szegmenseiben, és bár a kommentátorfülkéig nem jutottam el, több mint 120 epizódot lehúztam egy főként F1-fókuszú podcastben, ami új távlatokat nyitott meg számomra.
Ha az olvasó úgy érzi, eddig méltatlanul keveset beszéltem az utcai autókról, igaza van. Azok ugyanis távolabb állnak tőlem, lévén nem a modern autógyártás első számú rajongója vagyok. Ebből – és a piszkos anyagiakból fakadóan – a szerkesztőségi flottát egy második generációs Ford Focusszal erősítem, amely az idén tölti be a második X-et. Talán nem teljesen vakon tapogatózom a témában, hiszen ezzel is foglalkoznom kellett egy másik csapatban, ahonnan érkeztem, de bizton állítom, hogy a Forma–1-ről, a túraautózásról, vagy akár az endurance-világbajnokságról és a MotoGP-ről tartalmasabban el lehet beszélgetni velem. Akár a pályán, akár az utcán, akár az edzőteremben és a szaunában – ahol a környezetem szerint sokszor indokolatlanul sok időt töltök. Sőt, a sokat szidott amerikai műfajt sem vetem meg, hiszen az elmúlt egy-két évben az IndyCar mellett elkezdtem figyelgetni a NASCAR-t is.
Többek között azzal a céllal érkeztem a Totalcarhoz, hogy ebből a szenvedélyemből ki tudjam szolgálni az arra fogékony olvasóközönséget. Írni és beszélni is fogok ezekről, hogy a Totalcar is versenyben legyen.
További cikkeink
