A Rockstar Games a kilencvenes, kétezres években még bontogatta szárnyait és nem csak a GTA szériára fókuszáltak kiadóként/fejlesztőként. Így születtek a Max Payne, a Manhunt, a Red Dead és a Midnight Club szériák. Az utóbbi első részére annyira felkészült a cég, hogy csak a borító elkészítése miatt lefoglalták egy estére a Times Square egy részét.
Sokan nem tudják, de Midnight Clubnak nem a Rockstar Games, hanem az Angel Studios volt a fejlesztője (később Rockstar San Diego), kitalálója. Ez az a cég, akik a Midtown Madnesst is fejlesztették. Ezt tarjták az első, teljesen nyitott világú, élő városi forgalmat szimuláló versenyzős sandbox játéknak. Vagyis a cégnek már volt tapasztalata az ilyen játékok terén, amikor elkezdték fejleszteni a Midnight Clubot.
A Midnight Club: Street Racing a Midtown Madness után másfél évvel, az ezredforduló őszén jelent meg. Az Egyesült Államokban ekkortájt robbant be a tuningkultúra és a japán autók iránti rajongás – innen jött az Angel Studios ihlete is a Midnight Clubhoz. Ezzel pedig gyakorlatilag évekkel megelőzték a Need for Speedet, ami már a tuningolós, utcai versenyzős stílusáról ismert.
A Midtown Madness kiadója a Microsoft volt, ami sokkal több anyagi forrással rendelkezett, mint a Rockstar. Ők megtehették, hogy igazi autókat licenszeljenek a játékukba, de a Rockstarnak erre már nem volt pénze, így nem csak az első, de a második részben is kitalált autókkal versenyezhettünk – de pár valós cég, mint például a VeilSide és a GReddy matricaként megjelent az autókon.
Ez azért is érdekes és fontos, mert ennek ellenére a játék borítóját nem (csak) grafikusokkal csináltatták, hanem szereztek két japán tuningautót, egy rendőrautót, és lefoglalták a Times Square egy részét, hogy megalkossák a borítót.
A borító bal oldalán levő sárga autó egy második generációs Mazda MX-6, a japán gyártó egyik elfeledett modellje, míg a jobb oldali egy mindenki által ismert Mk.4 Toyota Supra. A háttérben pedig a New York-i rendőrség egyik Chevrolet Caprice-a látható.
Az esemény során szerencsére kulisszák mögötti képek is készültek, így mindhárom modellt láthatjuk más-más szögből, valamint azt is, hogy milyen sok embert érdekelt a fotózás – nem mindennapi, hogy valaki kisajítja magának a Times Square egy részét. A képek alapján azt is megpróbálták, hogy a Supra és az MX-6 helyet cserél, de ezt végül elvetették.
Az is érdekes, hogy a Mazda szélvédőjén tényleg volt egy Rockstar matrica, azt nem csak utólag szerkesztették oda.
Az ott készült, nem szerkesztett fotót ezekkel együtt nem osztották meg, de az MX-6 tulajdonosa, Dustin Worles igen. Worles a posztjában elárulta, hogy az ott készített fotón végül túl sötét lett a háttér, ezért azt digitálisan újrarajzolták (ha jobban érdekel az MX-6 sztorija, Worles hat éve beszélt róla a VINWiki csatornán).
Vagyis több időt és energiát vesztegettek el, mintha az egészet megrajzolták volna csak digitálisan. Erre valószínűleg ők is rájöttek, mert ez az egyetlen borító, amihez rendes fotót használtak, és igazából a játékiparban nem is jellemző az ilyesféle borítókészítés.
Valós borító ide vagy oda, a Midnight Club sikeres lett, annak ellenére, hogy maga a játék eléggé középszerű. Több mint 2,5 millió darab fogyott belőle, gyorsan kialakult a rajongótábora, az első részt követő további három pedig csak jobb lett. Az utolsó, Midnight Club: Los Angeles 2008-ban jelent meg, a Rockstar azóta rá se nézett a szériára. Kár, pedig nagyon izgalmas lenne egy új Midnight Club a Rockstar jelenlegi tudásával, főleg, hogy mennyire innovatív, szép és jó lett a GTA V és az RDR2, és valószínűleg ugyanez lesz igaz a GTA VI-ra is.
További cikkeink
