A Télapó már-már úgy gondolta, hogy az Atlanti-óceán fölé kiérve kicsit lazíthat, takarékra állította a hajtóműveket (hiszen tudjuk, hogy a rénszarvasok elégnének a nagy sebességen fellépő súrlódástól) és lehúzta a szőrmebakancsot, mert már belerohadt a lába.
A Télapó már-már úgy gondolta, hogy az Atlanti-óceán fölé kiérve kicsit lazíthat, takarékra állította a hajtóműveket (hiszen tudjuk, hogy a rénszarvasok elégnének a nagy sebességen fellépő súrlódástól) és lehúzta a szőrmebakancsot, mert már belerohadt a lába.
De nem pihenhetett, hiszen a végeláthatatlan víz felszíne alatt is akadtak olyanok, akik bizony várták őt. Nagyon. Mint például a K-173 Krasznojarszk tengeralattjáró legénysége.
Természetesen nem ám a csóringer, lappföldi Télapót, hanem az igazit, Gyed Marozt (Дед Мороз), aki Veliky Ustyug-beli dácsájából csak az ő kedvükért kelt útra, hiszen ki tudná már jobban, mit szeretne egy orosz tengerész, mint az ő saját, drága Gyed Marozuk? Szemonij Prokofjev másodszakács izgalomtól fűtötten malmozott a legénységi szálló harmadik emeleti priccsén. Vajon megkapja-e végre a hőn áhított duplakoppányt az ezeröcsire?
Már csak ez az apróság hiányzik, hogy tökéletes legyen. Vágott légszűrő, fordított felni és a rezó megvannak, a 40-es Solexek is a helyükön, Igor, az öccse pedig azóta biztosan megvágta már a rugókat. Istenem, csak jönne már a kipufogó. Valami Magyarországon lehet kapni még, több helyen is. Csak sikerüljön, aztán már semmi nem gátolja, hogy Cigány vagy Balázs Öcsi nyomdokaiba lépjen.
<embed align="middle" allowfullscreen="true" allowscriptaccess="always" bgcolor="#666666" flashvars="vID=6c0bcde1f3&autostart=false" height="385" name="guPlayer-6c0bcde1f3" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer" quality="high" src="http://files.indavideo.hu/player/gup.swf" type="application/x-shockwave-flash" width="460"/>
Gyed Maroz természetesen emlékezett Szemonij kívánságára, zsákjában ott lapult a dob, de nagyon jól tudta, hogy a hosszú hónapokig szűk hajótestben összezárt fiúk nagy hőt termelnek, ezért a többieket egy igazán kedves ajándékkal, egy gyevuskával örvendeztette meg. Nagyon bölcsen gondolkodott, hiszen Verona Feldbusch már elég öreg, hogy őszintén örülni tudjon a legénységnek, de bőven jól néz ki ahhoz, hogy az érdeklődés középpontjába kerüljön.
Egyedül Ivan Ivanov kérését furcsállotta, de aztán rájött, hogy két legyet üthet egy csapásra, így Mama Maroz is a fedélzetre költözött. Lényegében ekkor látta utoljára a kibírhatatlan vénasszonyt, aki egész nap úgyis csak a Duma-közvetítést bámulta és lettül káromkodott.
Télapóné utolsó fotója, még a roham előtt
Kaján vigyorral az arcán, a jól végzett munka örömével a szívében száguldott tovább a messzi Rio de Janeiróba. Verona és Mama halálsikolyait pedig elnyelte a mélységes, sötét óceán.
További cikkeink
