Bárcsak csókolnál | Totalcar

Néhány perc után combomon éreztem kezét. Baljával kulcsolta derekamat, jobb tenyere óvatosan csúszott előre. Az úthibákon hátamhoz simult melle, én pedig mosolyogtam. Mindig egy picit nagyobb gázt adva a szükségesnél, és mind nagyobbat fékezve hoztam közelebb magamhoz.

Minden méteren Gregory Peck voltam, és még a menetszél sem tudta kifújni orromból Audrey Hepburn illatát. A pléhkarosszéria ringott alattam, én meg indulástól az érkezésig a fekete-fehér múltban voltam képzeletem macskakövén. Nem csak Rómában jelent vakációt a Vespa. Pihenés az mindenhol, kiszakít a 21. századból, áttelepít oda, ahol boldog tülköléssel furakodik előre néhány kisautó, és körülöttük felbolydult kaptárként rajzik a sok Vespa. Ez igazi mítosz, amelynek festékébe bohóságot és életösztönt kevertek. 1946-ban Olaszországot ellepte a világháború pora. Ipar helyett bombakráterek, építés helyett takarítás. A barna inget leváltotta a fehér, és színes szoknyák lebbentek fel a korzókon: a mediterrán életöröm hamar kibújt a romok alól. Az 1884-ben alapított Piaggo cég vezetője, Enrico Piaggio is érezte, hogy most lépni kell.

Az olcsó közlekedési eszköz ötlete nem volt új számára, hiszen már 1943-ban kísérletet tettek Renzo Spolti mérnök vezetésével egy MP5 kódjelű modell gyártására. Ez annyira csúnya volt, hogy a Paperino (Donald kacsa) csúfnevet kapta. 1945-ben a szövetségesek bombáinak utolsó lökése is belesimult a légtérbe, ideje volt újragondolni a koncepciót. Enrico megbízta Corradino D'Ascanio-t, hogy egy olcsó, a végletekig logikus és megbízható motort készítsen.

Az új tervező köztudottan utálta és kényelmetlennek tartotta a kétkerekűeket. Légi járműveknél szerzett tapasztalait kamatoztatva kialakította a karosszériát, a váltót a kormányra, a 98 köbcentis kétütemű motort pedig a hátsó kerékhez passzintotta. Elvetette a hagyományos teleszkópvillát, helyette a repülőkről leste le a könnyen szerelhető felfüggesztést.

1946 áprilisában már ott is sorakozott az első tizenöt darab, amelyeket Enrico Piaggio a formájuk után nevezett Vespának, azaz darázsnak. Már az első év nem várt sikert hozott, 2484 darabot gyártottak le a pontaderai üzemben. A Római Birodalom óta nem volt ilyen parádés mars az Appenini-félszigeten: 1956-ra legyártották az egymilliomodik példányt.

A képzelgésemet előidéző robogó VNB4-s kódszámmal, tíz évvel a világsikerű film után, 1963-ban gurult le a szalagról. A modellből összesen 46090 darab készült. Legnagyobb extrája az időközben aktiválódott időgép funkció, amely a berúgás pillanatától függönyként rántja szét a teret meg az időt. Teljesítménye is valahogy elsikkad az éveken való átröppenéskor, felül rá az ember és megy. A mosoly kötelező, az óvatosság szintúgy. A hátsó tengelyhez szerelt 125-ös blokk 85-90 km/h-s tempót tesz lehetővé. A 8 collos kerekekkel összekötött kormányt illik tisztességesen fogni, a kis kerékátmérőből adódóan egyenesfutás nincs. Viszont fordulékony, tényleg cikázó hártyásszárnyúként viselkedik. Háromsebességes markolatváltó teszi lehetővé a kapcsolást, használata már a második fokozatnál kézenfekvő. A 4,6 lóerő mókásan viszi előre a kétszer 92 kilót. Versenysúlyom megegyezik a Vespáéval, nem is várok őrült száguldást. Ez végképp nem arról szól, ahhoz erősebb fékek sem ártanának.

A Vespa az egyik legolcsóbban helyreállítható és fenntartható veterán. Minden tulajdonosa hálát ad D'Ascanio-nak, mikor a lemezek helyreállítása és festése után alig marad teendő a gépen. A piac a Tejutat le tudná fedni, annyi alkatrész kapható baráti áron a különböző évjáratokhoz. Szerelése egyszerű, a popsiként domborodó lemezek eltávolítása után máris minden hozzáférhető. A lábat nem kell áttornázni az ülés felett, a robogóforma lehetővé teszi az elegáns felszállást és a kényelmes utazást.

Római vakáció (Roman Holiday), 1953

Dalton Trumbo forgatókönyvírót amerika-ellenes tevékenysége miatt 1950-ben 11 hónapra bebörtönzik . Álnéven írta meg cellájában a Rómában kóborló hercegnő és az amerikai újságíró szerelmének történetét. Az eredetileg felkért rendező, Frank Capra mikor megtudta, hogy Dalton írta a könyvet, kilépett a produkcióból, nem vállalva közösséget a feketlistás íróval.

William Wyler kezébe került a film, aki eredetileg Elizabeth Taylorra vagy Jean Simmonsra gondolt a hercegnő szerepére, de mindkettő elfoglalt volt. Így került a filmbe ismeretlen színésznőkét Audrey Hepburn, akit ezzel elindított karrierje útján.

Joe Bradley szerepét Cary Grantnak szánta, aki viszont visszautasította az ajánlatot, mert a filmben a hangsúly a hercegnő szerepén van. Gregory Pecket ajánlotta maga helyett.

Díjak:

Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek

BAFTA-díj a legjobb női főszereplőnek

Golden Globe-díj a legjobb női főszereplőnek – filmdráma

New York-i filmkritikusok díja – legjobb női főszereplő

Oscar-díj a legjobb jelmeztervezőnek

Oscar-díj a legjobb eredeti forgatókönyvnek

Writers Guild of America – legjobb forgatókönyv


Az igazi vigyorgós városi cikázáshoz nem csupán önbizalom kell, hanem hinni abban, hogy egy autós sem fog a balkézszabályra apellálva belebökni egy kirakatba. Maradjon a cirkálás, város környéki kacskaringózáshoz ideális oldtimer a Vespa. Fogyasztása kb. 2 liter, egy alapos délutáni rund sem húzza le a kasszát, ennek ellenére az élményekkel nem fukarkodik. Sosem szerettem a robogókat, pláne modern korunk puhapöcsű műanyagjait. Kénytelen vagyok bevallani, hogy a Vespa előtt térdre kellett esnem. És velem együtt térdel még sokszázezer ember, aki a funkcionalista és arányos pléhkaszniba beleszeretett. Praktikumán túl ott van benne a latin szépérzék, ívei és arányai tökéletesek. Elölről egy hidroplán pici talpcsónakja, rajta ülve a kormányában egy darázs csápjai elevenednek meg, formás segge mint cipzár zárja össze a légörvényeket. A hátsó lámpában ott van a reneszánsz öröksége, és szürke színe sem válik jellegtelenségé, hanem az elegenciát szolgálja.

Eredetileg együléses modell volt, a rajta levő kétszemélyes nyereg korhű kiegészítő. Epedás kényelem, a bőr alatt vízszintesen húzott tekercsrugók tartósak és kényelmesek. Ugyanúgy a korszak alkatrészpiacának gyermeke az elegáns kétcsövő kipufogó, amely az Abarth gyártmánya. A FIAT háza táján sertepertélő márka meglepő módon a robogókhoz is termelt. Sporthatása itt nem igazán érezhető, hangja sem közelíti meg a mai tuningvackokat. Itt nem a fűnyírószerű fordulatszám a muzsika, elég, ha dúdolom Edoardo Vianello 1963-as slágerét: „ Guarda come dondolo con il twist…“

Könnyű mozdulattal leemelem a középállványról. Egy rúgás, és finoman jár az egyhengeres. Az indulás után még egyet imbolyog, majd gázadásra kiegyenesedve lódul tovább. Az apró kis mutató kúszik egyre feljebb, és a menetszél zsongja fülembe, hogy egy újságíró is találkozhat hercegnővel. Csuklóval feljebb váltok, még egy kör erejéig elképzelem Rómát és Audrey örökre álommá vált csókjait.

Műszaki adatok:

Motor: léghűtéses, kétütemű
Hengerűrtartalom: 123,4 cm³
Kompresszióviszony: 7,2 : 1
Furat/löket (mm): 52,5/57
Indítás: berúgókar
Tengelytáv (mm): 1180
Szélesség (mm): 710
Magasság (mm): 1020
Szabad magasság (mm): 130
Fordulókör (mm): 1500
Max. teljesítmény: 4,6 LE 5000 1/min-nél
Keverékképzés: Del'Orto karburátor, 20 mm torokátmérő
Váltó: háromfokozatú
Váz: lemezváz
Első felni: lemez, acél 8"
Hátsó felni: lemez, acél 8"
Gumi elöl: 3,25 × 8"
Gumi hátul: 3,50 × 8"
Első fék: dobfék
Hátsó fék: dobfék
Üzemanyagtartály térfogata: 7,7 l
Saját tömeg: 92 kg