Az edzések után a Yamahák még büszkén állhattak oda az sorba,
Valentino Rossi és Colin Edwards sorrendben. Rossi, Edwards, Stoner,
Capirossi volt a rajtsorrend. A két ducatis már az első körben a picit
meglépő Rossi nyomába eredt, ám Rossi igyekezetében kiszaladt a
pályáról és ezzel visszaesett az 5. helyre. Rá egy kanyarral négyes
baleset következett be Jacque Edwards alól, Pedrosa Vermeulen alól
ütötte ki a motort egy bal kanyarban. Vermeulen nagy nehezen még vissza
tudott állni a versenybe, és későbbiekben igen jó tempóval 11. helyig
hozta fel Suzukiját. A bukások után Stoner, Capirossi, Hopkins, Elias,
Rossi volt a sorrend. A két ducatis mögött Elias, Rossi és Hopkins
rendesen kaszabolta egymást, ment az oda-vissza előzgetés. Stoner egyre
inkább elhúzott, két másodperccel vezetett már a 8. körben mikorra
Rossi és Elias is elmentek Capirossinak. Rossi nyomában a kis agresszív
spanyollal próbált Stoner nyomába érni.
12 körrel a vége előtt Elias kicsit túl agresszíven egy féktávon
előzte Rossit, aki majd leesett a motorról, és ettől megzavarodva
jócskán lemaradt Eliastól és még jobban Stonertől. Rossi nem tudott
újítani, és megkapta nyakába Hopkinst, Melandrit, Capirossit és
Barrost. Sőt folyamatosan lassult, és a csoportjából mindenki leelőzte
őt. A verseny hátralévő részében Capirossi, Melandri, Barros harcolt a
harmadik helyért, nem sokkal tőlük lemaradva Hayden és Hopkins a 6.
helyért mérkőztek meg. A befutóban Capirossi megtartotta a 3. helyét
Barros ellenében, míg Hopkins az utolsó körben megelőzte Haydent. Rossi
a gumik gyenge tapadásának köszönhette 10. helyét. Stoner főlényesen
nyerte a futamot, mögötte szintén nagy előnnyel Melandri ért célba
másodikként. Az első 10-ben csak két Michelin gumiabroncsos motor volt,
azok is jó hátul, úgyhogy a török pálya inkább a Bridgestone
felségterületének számított idén.










