A Cruze 4,6 méter hosszú, amit a fényképezőgép optikája nem
igazán ad vissza. Az újdonság
Opel Astra és
Ford Focus méretű,
de a nagyautós optikai csalódást a négyajtós, limuzin
sziluett okozza. Illetve az, hogy a
GM Daewoo Auto & Technology (GM DAT) formatervező központjában olyan vonalakat
rajzoltak neki, amitől egészen felnőttes, nagyautós a külseje. Az
óriási, krómkeretes, méhsejtrácsos hűtőmaszk, a homlokára
csúszott, aranyszínű Chevy csokornyakkendővel, a húzott sarkú
kockalámpák és a divatos lökhárító − mind egy nagyobb, értékesebb
autó arcát mutatják.
Oldalról már kevésbé izgalmas a forma, a hatalmas
lemezfelületek és az emelkedő övvonal szinte kötelező mai tétel.
A Chevy segge sem nyit új fejezetet a formatervezés
fejlődésének történelemkönyvében, de a lámpa érdekes vonalú,
a Cruze pedig összességében egy jól sikerült, szépen kidolgozott
forma. Nem egy vizuális orgia, de nagyon korrekt iparosmunka.
Ez jó hír a jövőre nézve – feltéve, hogy a GM koreai
ágának lesz jövője –, mert a hamarosan érkező koreai Chevyk
hasonló formavilággal készülnek majd. Az Opel Astrához más jellegű
rokoni szálak fűzik a Cruze-t – a német autó
következő generációja ugyanerre a platformra épül. Ennek
köszönhetően jó törésteszteredmény várható – legalábbis a Chevy
szerint. Az alapváltozatból ugyan hiányzik a menetstabilizáló
rendszer, a függönylégzsák és az első üléseknél az övfeszítő és
överő-határoló, de amilyen
furán manapság az Euro NCAP értékel , bármilyen eredmény elképzelhető.
Nekünk persze nem alapmodellt utalt a márka hazai képviselete,
bár a tesztautót a legkisebb, 1,6 literes, 113 lóerős,
változó szelepvezérléses motor hajtotta, de a felszereltség már LS
Plus szintű, ami a harmadik legdrágább a sorban. A Base
3,3, az L AC 3,7, míg az LS Plus 4,2 millió forint. Ebben már van
ködfényszóró, alufelni, fedélzeti számítógép, tolatóradar, manuális
légkondi, ESP, függönylégzsák, övfeszítő, överő-határoló és állítható
magasságú a vezetőülés. Ami viszont az ülések plüsshuzatát és
a kormány bőrözését illeti – nos, ez az árlistában benne volt
ugyan, de a tesztautóból kimaradt. Vagy a koreai teheneknek
mostanában nagyon plasztikszerű a bőrük. (Telefonos segítséget
kaptunk az importőrtől: tesztautónk egy előszériás Cruze volt, amibe
egy kis gyártási szervezetlenség okán került műanyag kormány. Az
ügyfélautók már bőrhuzatot kapnak.)
A kormánykarimán ugyan izzad a tenyér, de ezt leszámítva nagyon
korrekt autónak tűnt a Chevy Cruze – az első kilométereken.
Csendes, a motor kellemes hangon brummog a háttérben,
a váltó még európai mércével is pontos, és a futómű hangolása
is egészen finom. Hibátlanul beállítható a vezetési helyzet, az
ülés jól tart és elég kényelmes. Szürke és nagyon mű a belső, de ez
mégsem az a fapados utastér, amiből sírva menekül egy átlagos
európai autóhoz szokott vevő.
A kétszintes műszerfalat a kihagyhatatlan, ezüstszínűre
lakkozott műanyagok mellett kárpitozott betétek díszítik, ami megtöri
a poliészter fullasztó hegemóniáját. Néhány alkatrész, mint
a világítás forgókapcsolója, a bajuszkapcsolók és a fura
formájú kormánykerék, egyenesen az agyonsztárolt új Opelből,
az Insigniából
érkezett. Vékony krómkarimájú körkapcsolók, púpos árnyékoló mélyéről
figyelő körműszerek – a Cruze nem az a hely, ahol kínzás
lenne pár száz kilométer.
Szerencsére helyhiány sincs a fedélzeten. Elöl-hátul kellően
tágas a kocsi, nem egy
Skoda Octavia
méretű hodály, de közelebb áll hozzá, mint az
1-es BMW
klausztrofóbiát okozó szűkösségéhez. Zavaró viszont, hogy
a vezetőülés állítókarjai szinte csak nyitott ajtóval elérhetők,
olyan csuklóficamító és keskeny helyre tették őket. Egyébként az
ergonómia jó, minden a helyén, egyedül a fedélzeti számítógép
indexkarra applikált gombjainak kezelése igényel némi megszokást – úgy
tízpercnyit.
Tehát a Cruze egy, a szomszédok előtt is vállalható márka
kellemes formájú, élhető utasterű, csendes, komfortos, jól felszerelt
és egészen tágas családi limuzinja, amelynek ráadásul egyetlen
mechanikai alkatrészét sem érezni gagyinak. Jó váltó, határozott fékek,
kellően feszes csillapítás, és egészen élénk kormányzás tetézte
a kezdeti lelkesedést. Ehhez ráadásul nagyon is versenyképes árat
párosít a Chevy, joggal hihetnénk, hogy a Cruze az év
slágerének ígérkezik.
Az autópályán szinte mindent lesöpört maga elől, de ahogy gyűltek
a kilométerek, úgy lohadt le a lelkesedésünk. Lapozzon!
Különös élmény egy kifejezetten Tesco gazdaságos autóval
akadálymentesen hasítani az autópálya belső sávjában. Talán az Euro
NCAP gyalogostesztje miatt magas orr, talán az amerikai márkajelzés
teszi, de a Cruze-nak olyan az előzési presztízse, amit még
a konszerntárs Opel autói is megirigyelhetnek. Persze az 1,6
literes, 113 lóerős motor nem egy erőművész, de ha lendületbe jött az
1,3 tonnás kocsi, akkor önként és dalolva térnek ki előle
a Mazdák, Alfák és Seatok.
Nem mondom, egy mennydörgésszerű dübörgéssel elhúzó ML 63 AMG rövid
refivillantással jelezte, hogy hol a helyünk az M7-es könyörtelen
autós hierarchiájában, de így is feltűnő volt, hogy a Chevyvel
szemben sokkal előzékenyebbek a közlekedőtársak, mint azt
a vételára vagy a teljesítménye indokolná.
Legyen ön az első, aki a
Cruze-ról ír!
Aztán ahogy gyűltek a kilométerek, különösen ahogy kanyargósabb
országutakra, majd a városba vezetett tesztutunk, úgy jöttek elő
a Cruze apróbb hibái. Vagy talán mi lettünk szigorúbbak, az erős
kezdés után már a csodát remélve az új autótól? Ezt egész
mostanáig nem tudtam magamban eldönteni, az igazság valahol félúton
lehet.
A Balaton-felvidék festői és kanyargós országútján például feltűnt,
hogy a kormányzás nagyon kevés visszajelzést ad, no meg az is,
hogy a gyári Hankook gumik elég hamar nyúlni, csúszni kezdenek
a kanyarokban. Ahol pedig egész szépen fordult a Cruze.
Minimális karosszériadőlés mellett, semlegesen vette az íveket, még
váltott kanyarokban sem csóválta a fenekét.
Forszírozott menetben az ötfokozatú váltó is gátat szab az
élvezkedésnek – túl hosszú úton jár, és nem elég határozott
a megvezetése. A fékek viszont kitartóan tűrték a vadabb
taposást, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Cruze-nak
nincsenek sportos ambíciói.
Elsősorban családi autóként kell majd helytállnia, ezen a téren
pedig a gördülési zaj és a motor nagyobb fordulaton
felerősödő morgása miatt kerül a neve mellé egy-egy kicsi mínusz.
Városban a rugózás és lengéscsillapítás kerül nehéz helyzetbe,
a rövid, de kemény keresztbordákat képtelenek kivasalni. Itt jött
elő hibaként a motorvezérlés kelletlen, nyúlós hangolása is –
a négyhengeres némi hatásszünettel reagál a gázadásra, de
a váltó kapcsolásához szükséges gázelvétel után is késlekedve és
lassan ejti vissza a fordulatot.
Persze ez a fajta szőrszálkaszabolás a Cruze árának
tükrében talán kicsit erős, de a teljes igazsághoz mindenképpen
hozzátartozik. Ahogy az átlagban 10 literes fogyasztás is, amit részben
megmagyaráz a tesztelők ólombetétes cipőtalpa és az, hogy még
bejáratós volt a kocsi. De egy 1,6-os kompaktnak még így is
kevesebb benzinnel be kéne érnie.
A Cruze meghozta azt a minőségi és tudásbeli ugrást
a dél-koreai Chevynek, amit a Hyundai és a Kia esetén az
elmúlt években megszokhattunk. Már nem csak az ára miatt lehet
szeretni, és ez talán legfontosabb előnye.
További cikkeink
