Mondtuk már valamire, hogy Nirvána? Totalcar Kereső: Nyolc év alatt 13 találat. Ha ez nem is tizenhárom autó minősítését jelenti, sajnos azt kell mondanom, a szót reménytelenül elkoptattuk.
Majd holnap megmondom, ha érdekel valakit
a kapcsolódó posztban , hányan is olvasták e cikket, mondjuk legyen
negyvenezer. Most tényleg, negyvenezer emberből hányat érinthet már
csak nyomokban valóságszerűen, előfordulhatóan, hogy egy Phantomot
vesz, vagy akár csak vezethet valaha is? Már csak mert időnként
felvetődik, hogy minek írunk az autók külsejéről, ha egyszer ott vannak
a képek.
A kép az bizony már csak olyan dolog, hogy nem ad vissza mindent.
Például látott már valaki szép, képes utazási prospektusban csótányt és
poloskát? Na ugye. Hát a Phantom is csak élőben adja ki az igazi
formát. Láttam már Phantomot élőben, tán valami kiállításon, de
olyankor az ember a hátulját, meg az oldalnézetét egyszerűen
nem veszi észre.
Az eleje egyszerűen mindent elural, a Phantomot az űrből is
felismeri az űrsétáló kínai űrhajós. Pedig szerintem nem lehet olyan
nehéz elejét rajzolni. Olvasóink közt is van
legalább száz , aki ügyes új Phantomot rajzolna – elölről. Hiszen amikor
a Phantomot csinálták, már benne volt a levegőben ez
a szűk, szigorú elsőlámpás trend.
Oldalról az benne a csodálatos, hogy az autókat gyakran
tervezik optikailag is orrnehézre, vagy az izmos far hangsúlyozásával
olyanra, minta az orrával túrná az aszfaltot. A Phantom sziluettje
ezzel szemben álló helyzetben nagy erővel induló hajót mutat: az orr
kiemelkedik a habokból, mert hátul olyan erővel tolja
a hajócsavar.
A hátuljához viszont már formatervező-iskola kell. Annyira szép,
annyira egyszerű, annyira fejedelmi, annyira árad belőle a
királynő némi poggyásszal útra kel-érzet, hogy úgy képzelem,
a formatervező klubban ez az igazi beszédtéma, ha szóba kerül
a Phantom. Meg persze hogy
Marek Djorjevic
mindössze 30 éves volt, amikor ezt az egyszerre tradicionális és
aktuális formát megrajzolta.
Két jellegzetes Phantom-apróság, melyekkel fitogtathatjuk
műveltségünket, hogy a kerekek középpontjában látható Rolls
embléma fix, vagyis mindig függőlegesen áll, menet közben is
a monarchia időtlen stabilitását sugallva. A másik, hogy az
angyal, a Spirit of Ecstasy gombnyomásra behúzható, ha rossz
környéken parkoltunk, vagy ha nem akarjuk megkockáztatni egy gyalogos
feldarabolását egy kis fennhéjázás kedvéért. Tesztjárművünkben nem
működik tökéletesen, mert ha például rácsapunk az angyalra, tényleg
automatikusan behúzza, de utána nem csukódik össze rendesen
a csapóajtó. Oliver, a dán kereskedő azt mondja, egyetlen
Phantomot se látott, amiben ez tökéletesen működött volna.
Felszállás (videó)
5834 milliméter hosszú. Ki hitte volna? Böszme egy dög, de hát az
Audi Q7 még
böszmébb, és az csak 5080, majdnem egy méterrel rövidebb. Derékig ér az
övvonal, kinek meddig a hűtőrács, de a formaterv
zsenialitását mutatja, hogy nem otromba, nem nyomasztó, inkább
egyszerűen lenyűgöző.
Az Phantom és az utóbbi évtized csúcs-BMW-i belsejének közös
filozófiai pontja, hogy igyekeznek egyszerűsíteni a belsőt.
A BMW
az első Bangle-7-essel hozta be az i-Drive-ot, hogy eldugja a sok
gombot. A Rollsban annyival mentek tovább, hogy az i-Drive-ot is
eldugták. A Phantom nem a technikával akar lenyűgözni –
a belseje ránézésre lehetne akár ötvenéves autóbelső is. Aztán ha
a műbútorasztalos könyöktámaszvéget megnyomjuk, kifordul belőle
a krómegér, ezzel párhuzamosan a műszerfal közepének míves
órája is tokostul megfordul, felmutatva a képernyőt. Akárcsak egy
angol várkastély a normann időkből, amikor még mindennapos
gyakorlati haszna volt a jól álcázott rejtekajtóknak.
Sose gondoltam volna, hogy egy Rollsnál ugyanolyan alpári szempontok
és problémák merülhetnek fel, mint az előző
Seat Leonnal
kapcsolatban: oké, beültünk, de most hogyan csukjuk be az ajtót?
Santiago Canizares visszavonult, nélküle ki vetődik ekkorát? Bizony,
nagy autó, nagyra nyílik az ajtó, a becsukáshoz viszont nincs
fogantyú. Van viszont egy szép, műbútorasztalos vályú végig az ablak
alatt, amit bárhol elkaphatunk, ráadásul akár öt mobiltelefon is elfér
benne.
Van fegyverszekrény is: a könyöktámasz, amit négy vaskos bőr
felvonóhíd takar, és annyi gombot és kapcsolót rejt, hogy az már egy jó
klasszikus, Sean Connery-s James Bond-arzenál. Aztán, ha jól számolom,
négy nagyobb bull’s eye-levegőbeömlő, jó tömör alumíniumból, ami
klasszikus Rolls-Royce-kiegészítő. A Mazda ezt nyúlta le olyan
szemfülesen az
MX-3-ban és az
MX-5-ben, természetesen
műanyagból, és szervomotoros pillangószelep-nyitás nélkül. És
a pillangószelepeket a szokásos, kihúzós, szintén alumínium
orgonaregiszter-tolattyúval nyitjuk.
Az egész műszerfal igazi fenséges Rolls Royce-stílusban készült,
a fabetétektől a felső bőrborítás varrásáig. Vannak aztán
apró túlzások, például a napellenzők, amiket annyira összevissza
varrtak, hogy az már a nevetségesbe hajlik. Régi
Maseratikban voltak
hasonló túlkapások, igaz, azokban az enyv is rendszeresen kifolyt.
De előbb üljünk be hátra, mondjuk balra, mert a királynő is ott
ül a jobbkormányos szolgálati Phantomban. A hátsó ajtó előre
nyílik, mint a háború előtti öngyilkos ajtók. A Rolls
a verbális részletekre is ügyelt: hangsúlyozzák, hogy ezek nem
suicide, hanem
coach, vagyis hintóajtók. Mindegy; beültünk. Hhhhhhhhhh! Igen,
ez
a hátsó ülések Rolls-Royce-a. Elég hosszú az ülőlap, tökéletes
a párnázás, és erős a lejtés: kellemesen siklunk
a támláig. Aztán ha a szolgák nem értek oda elég gyorsan,
a C-oszlop melletti gombbal villanyosan csukjuk az ajtót.
Elvileg bunker, gyakorlatilag inkább budoár: a hatalmas
C-oszlop miatt lehetne bezártságérzetünk, de raktak rá finom metszésű
tükröt és kellemes világítást, így nem tűnik fel, mennyi vas van
körülöttünk. Ami pedig elengedhetetlen a pokoli torziós
merevséghez, egyrészt hogy elbírja a saját, 2,5 tonnás tömegét
plusz a négy termetes utast, másrészt hogy ennyire rezzenéstelenül
suhanjon az úton. A karosszéria persze nem teherviselő elem, de
alatta az alumínium térváz is megköveteli a vastag hátsó
tetőoszlopot. (Egyébként az alu térváz
Hergestellt in Dingolfing.)
És más dolgunk nincs, mint számolni a szőrszálakat
a padlóburkolat gyári báránybőrén, meg azon töprengeni, vegyünk-e
500 euróért szolgálati Rolls-Royce-esernyőt az ajtóba, ahelyett, amit
a konténeres szállítás közben gondos kezek kiloptak belőle.
A csomagtartó kísértetiesen hasonlít az utastérre: nagy, kellemes,
világos, puha. 460 liter – hát nem egy
Renault Thalia,
na. Az már nem derül ki az adatokból, beleszámít-e a térfogatba
a hatalmas, fedett rekesz, amiben alapban csak egy alvázszámra
kiállított, bőrfedeles használati utasítás van.
Induljunk? Na jó. Ugyanúgy benyomjuk a kulcs nélküli
slusszkulcsot a helyére, mint a 7-es BMW-ben, és ugyanúgy
gombbal indítunk – de hogy ilyen béna feliratok legyenek egy autóban,
mint itt a Start/Stop gombon, az több mint illúzióromboló.
Hasonlóképp az elakadásjelzőn, mintha fénymásolt papírra nyomtatott
szöveget kasíroztak volna rá. Először bizonytalanul meg is kérdeztem:
ez gyári?
Nyitott ajtónál még egy kicsit hallani az alapjáratot, csukott
ajtónál sehol semmi, de ilyet láttunk már. Tényleg, nézzünk egy
ajtócsukódás-hangot, úgyis mindig azzal szórakozunk, és csukásban
a Rolls a mindenkori etalon. Hétköznapi használatra persze
a Mercedessel példálózunk, de csak mert Rollsot még nem
csuktunk.
Kormányváltó: D, N, R. Akkor legyen D. És megyünk. Egy perc se kell,
hogy ez ember rájöjjön, mit rájöjjön, faltörő kosként vágja fejbe az
elemi erejű felismerés: ez nem egy átöltöztetett
7-es BMW, de nem
ám.
6,75-ös V12-es BMW motor, persze ez is csak a legdurvább
BMW-ben van, ez a flagship-flagship, tehát igazából inkább
a megátalkodott BMW-buzi vesz Rolls-motoros BMW-t. Már ha így
fogjuk fel. Mert egyébként a BMW bálnaosztályában elég régi nóta
a V12: csak az első, a cápa 7-esben nem volt ilyen
csúcsmotor. Igaz, akkor még a BMW ott tartott, hogy
a szervizintervallum-jelző a csúcstechnika, meg az ülésfűtés
a luxus, és a BMW elég hamar korrigált: már a második
7-es generációban (E32, 1987-1994) V12-es volt a csúcsmotor. Az
történetesen 5 liter és 300 ló. A korabeli, lassan már huszonéves
Rolls Royce Phantom VI V8-as motorral futott, amit 1982-ben növeltek
6750 köbcentisre.
Ezt már szinte írásban kell kiszámolni: 12x4=48, ennyi szelepes
a motor. 453 ló. Nincs túlfeszítve, ugye. Gondolom, életunt arabok
különlegesen gazdag, kihalt és unalmas oázisokban boldogan turbózzák és
nitrózzák a végtelenségig, hiszen addig is el kell valamivel ütni
az időt, míg végre győz a dzsihád.
Vékony, háromküllős pereckormány, mmmm! Középen kilométeróra,
mellette jobbról a benzinkészlet és a vízhőfok műszere, balra
pedig, a fordulatszámmérő helyén a Power Reserve, az
erőtartalék-mutató, amit azt látjuk, mennyi kihasználatlan erő maradt
a V12-esben. Általában olyan 80-90% erőtartalékkal autózunk, csak
rövid időre vihetjük a mutatót a nulla közelébe. Közúton
ugyanis elég nehéz hosszabban padlózni: 453 ló, 5,7-es 0-100, igen
hamar illegális tartományokba érünk.
Magyarországon hivatalosan nem kapható Phantom.
Németországban 420 ezer euró, bő százmillió forint az új
Phantomok listaára. A mi tesztautónk Pozsonyból származik,
ahol lapzártakor a
LuxCar-nak van még két
eladó Phantomja, a fehér tesztautón kívül egy fekete is.
Danke, Partner!
Illegális és gyors tartományokba, ahol a Rolls futóműve már nem
valami megbocsátó. Hiába állíthatjuk a 7-es BMW-ben i-Drive-val
a futómű keménységét, az BMW, ez meg Rolls – nincsen neki
állítható futóműve. Ez egy osztályon felüli limuzin, ami csak részben
él a hagyományokból, és ezzel a sima futással és
kifinomultsággal akkor is befutna, ha nem lenne múltja. Szóval
borzalmasan kényelmes, és úgy is viselkedik. Ha a kegyetlenül
agyonszervózott, érzéketlen kormányt ráncigálni kezdjük,
a végtelenbe nyúlik az irányváltás időpontja. A kerekek
285/45-ösek (R21), ami, mármint a /45 nem is olyan sportos
méretezés, mert ennél a szélességnél egy kevésbé peres gumi már
túl nagy ballont jelentene. Az egyik legérdekesebben összetett
karakterű autó: pokolian erős, meglepően fordulékony tohonya.
Rettenetes csatahajóorr és nem normális gyorsulás: az autó
egyáltalán nem leplezi 2,5 tonnás tömegét, épp attól lesz olyan durva
a gyorsulás. Meg nyilván attól, hogy 5,7 másodperc alatt eléri
a 100-at. Egyet felejtettem el kipróbálni: hogy 60 mérföldes
sebességnél tényleg az óra ketyegése-e a legnagyobb zaj egy
Rollsban.
A BMW sokkal körültekintőbben járt el a Phantom
forgalmazásakor, mint amikor a Mercedes indította el a Rolls
vetélytársának szánt Maybachot. A két márka nem mosódik össze,
mert hiába prémium a BMW, a Rolls más kategória. Így az angol
klasszikust külön dealerhálózat árusítja, ellentétben a
Maybachhal, ami esetenként egy térben látható mondjuk A
Mercikkel. A dizájn brit főtervező irányítása alatt készült, a
motoron és az elektronikán kívül csak az alumínium térváz
érkezik Németországból. Goodwoodban, Angliában a hagyományok
szerint kézi munkával folyik az összeszerelés, csak a vázak
festésére állítottak be két robotot.
Nem felvágós autó, inkább egyszerűen csak ritka. Magyarországon
egyelőre több a DeLorean, mint a Phantom, tehát nálunk
igazából imidzse sincs. Viszont egyetlen imidzsprobléma a külföldi
tapasztalatok alapján mindenképpen van vele: ha valaki maga vezetné
a Rollsát, mindenki sofőrnek nézi – bármilyen elegáns, elvégre
Rollsokat elegáns sofőrök szoktak vezetni. Tehát szakadt póló és
tornacipő kell hozzá, ha nem akarjuk, hogy lenézzenek.
További cikkeink
