A Tata Safari terepjárót nem a szépsége miatt nézik meg. Bármerre is
megy, van akkora, hogy belógjon a látómezőnkbe. Nem előznek sávomban a
szembejövők, viszont lehúzódnak, ha én teszem ki az irányjelzőt. A 4,8
méter mindenkit nyugalomra int, békesség lengi körül.
A márka a hazai köztudatban szinte ismeretlen. A 90-es évek
Merci-pofájú pick-upjai olcsók voltak és kellően széthullósak - mára
alig látni a munkagépnek használt kocsikból. A homály ellenére a Tata
Industries Ltd a világ egyik legnagyobb iparvállalata. Idén márciusban
odáig jutottak, hogy a Jaguart és a Land Rovert 2,3 milliárd dollárért
felvásárolva adtak egy sallert az angol prémium márkáknak. A takony
eszi meg az óvodást – az egykori gyarmatok visszacsaptak.
A 2.2-es DiCOR motor is indiai fejlesztés. Szó sincs az európai
luxusdízeles lágyságról, itt szörcsögés van és kerregés, ez passzol a
terepjáróhoz. Süt belőle a pozitív értelemben vett munkagép jelleg. A
közös nyomócsöves dízel mint egy traktor adja le 140 lóerejét. Ha nem
lenne a kilógó motorháztető, vezetése a magas üléspozíció miatt
teljesen teherautós lenne. Százra tizenöt másodperc alatt gyorsul, és
menne még, de minek – nem való a gyorshajtásra.
A 320 Nm már 1750 fordulat/perctől rendelkezésünkre áll, nyomatékból
dolgozik a kocsi. Cirkálni jó vele, vagy terepen bukdácsolni. Az
ablakokat teljesen le kell engedni - ha kell, tökig ki lehet hajolni.
Nincsen emelkedő övvonal és hasonló huncutságok – az alvázra helyezett
kocsiszekrényben hely van, sík padló és tágas tér.
A 235/75 R16-os utcai jellegű gumik gördülési zaja elég magas, de
ettől a járműtől senki se várjon luxusterepjárós vonásokat. A légkondin
és az ablakemelőn túl nincs is benne extra. Minél kevesebb hívság kerül
bele, annál megbízhatóbb a szerkezet, hisz ami nincs, el sem romolhat.
Az Alpine márkájú rádió például masszív kontakthibával küzdött, néhány
másodperc után mindig feladta. Az elhelyezése is nagy büdös pofon az
ergonómiának: hármasban és ötösben nem lehet kivenni a CD lemezt, a
váltókar elállja az útját.
A fokozatok kiosztását jelző díszbetét az első hármasba tolásnál a
kezemben maradt. Ugyan a pillanatragasztó segítene, de ha rajtam múlna,
örökre a kesztyűtartóban landolna az ezüstre festett plasztikdarab. A
beltér anyagai és illesztései amúgy is meddő harcot vívtak a 21.
századdal: sorják, csavarfejek és tágan értelmezett illesztések
mindenütt. A kormány hátoldala lényegesen kisebb, mint annak elülső
takarója, a tengely mögé nyúlva legalább egy centi rés volt.
A sok mellébeszélős off-road után üdítő a Safari célszerszám
jellege. Minden könnyen tisztítható, alkalmassá téve a Tatát
munkaautónak. Hétszemélyesre is bővíthető, a tesztváltozat két
üléssorral csak öt személynek volt elég. A harmadik sor helyén így
hatalmas raktér van. A pótkereket hordozó hátsó ajtó mintha egy
trezorhoz tartozna – az egész járműre jellemző ez a vaskosság.
Amíg a Super Selectre keresztelt elektronikus kapcsolót nem
piszkáljuk, a Tata Safari a hátsó kerekeit hajtja. Laza talajon
lelkesen indul meg a segge, a motor ereje bőven elég egy kis
vagánykodásra. Második állásban összkerékbe kapcsol, harmadikban a
hátsó tengely differenciálművét zárja. Terepen jól vizsgázott, nem
zavarta sem bucka, sem árok.
Töredelmesen bevallom, nekem egy meredek emelkedőt követő szűk
fordulóban sikerült megakasztanom a Safarit. Ha lett volna első
diffizárja, azonnal kitúrta volna magát, enélkül kotrás lett a
büntetésem. A terepen figyelembe kell venni méreteit, vannak olyan
helyek, ahol ez már nem, vagy nem karcmentesen megy át. A lökhárító
sarkán keletkezett egy horpadás, a fényezett műanyag elem a célközönség
szemének készült – nekik az ilyen terep már extrém helyzetnek
minősülne.
Olvasóink írták
a belső tér hihetetlenül unalmas, és hihetetlenül egyhangú,
de láttam az újabb modellt, az már sokkal jobb belül
Az autó egy ideig elkezd szétesni, a kárpitok, díszléces
ilyesmi, de utána megáll egy szinten, és onnantól
elnyűhetetlen.
Írjon Ön is
ítéletet
A gyári adatok 8,6 liter gázolajjal számolnak száz kilométerre, de a
tartós off-road ezt emelné. 7,5 milliós ára a megcélzott vásárlói
körnek, a mezőgazdaságban, állattenyésztésben és építőiparban
dolgozóknak lehet, hogy sok, de képességei mindenképpen ideális
választássá tennék a Safarit. Futóműve az aszfalton is kellemes, és a
nagy tömeg ellenére is feszesnek számít. Fékezéskor érezni az
előrendülő tömeget, a fék ugyan megfogja a testet, de egy erősebb
berendezés nagyobb biztonságérzetet adna. Az indiaiak a hangsúlyt a
praktikumra helyezték. Vannak hibák, de a szerethető megoldások
legalább annyira letisztultak, mintha egy tégla.
Miközben kiszabadítottuk a saját hülyeségem okozta fogságából a
Safarit, alaposan belepte a por. Körülötte krosszmotorok kavarták a
talajt, kívül-belül takarta a terepjárókat olyannyira megszépítő kosz.
Használatában vált széppé, szerszámmá, amely nem mívességével, hanem
célszerűségével válik nélkülözhetetlenné. Ha gazda lennék, egyértelmű,
hogy kéne.







