DIV.kepre2 { background-image: url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/swiftsportgti/.gdata/cikk/swiftsportgti_02.jpg'); background-repeat: no-repeat; padding: 8px 4px; color: black; height: 360px; } DIV.kepre2 P { margin-top: 220px; margin-left: 10px; width: 490px; }
Anno nagyon vártuk a Swift Sportot. Nemcsak mert a Miautónk minden magyar szíve csücske, de azért is, mert sok szempontból racionális választásnak tűnt. Először is jó az ára; manapság négymillió egy új sportkocsiért egyáltalán nem sok, még akkor sem, ha ez a sportkocsi kicsi, és nem is kifejezetten brutális. Miért szépítsem, a manapság gomba módra szaporodó 3-4-500 lóerős verdák mellett a kis Swift szánalmas, lomha vasdarab.
És pontosan ez a második érv, ami mellette szól: hogy uralható, könnyen vezethető. Nem gyilkos vadállat, hanem kedves játszópajtás. 125 lóerő, 8,9 másodperces gyorsulás a mai világban egyáltalán nem nagy szó, de sportautóknál sosem az óra vagy a számok, hanem a sofőr szívritmusa a mérvadó. Míg hasonló gyári adatokkal egy középkategóriás limuzin maga a nyomorúságos dögunalom, egy fickándozó kisautó már ekkora teljesítménnyel is rengeteg örömet okozhat.
Jó egy éve járt nálunk a Swift Sport , és bebizonyította, hogy ha nem is jobb mindenben, mint vetélytársai, azért kellemes, kulturált és élvezetes kisautó, és az árát feltétlenül megéri. A véleményünk azóta sem változott; nem azért hoztuk el újra, hogy megkérdőjelezzük az erényeit, hanem hogy összevessük az elődökkel. A Swift Sport egy csípős téli reggelen elindult hát Budapestről a Kakucs-ringre két régi GTI társaságában.
Kakucs-ring – Versenypálya 30 kilométerre Budapesttől
Szaporodnak a versenypályák, éled, terjeszkedik a magyar autó- és motorsport és ez nagyon jó. Nemcsak Talmácsi Gábor , vagy a jövő magyar világbajnokai miatt örülök ennek, hanem azért is, mert azzal, hogy egyre több lehetőségünk van autózni, egyre többen fognak megtanulni rendesen vezetni. És egyre többen jönnek rá, hogy nem a közút, hanem a versenypálya az a hely, ahol a szunnyadó vadállatot szabadon engedhetjük.
A Kakucs-ring elsősorban gokartpálya, de motorosok és autósok is használhatják. Valamivel hosszabb, mint egy kilométer. Mindössze két hosszabb egyenes rész van, itt harmadikat kapcsoltunk, egyébként az egész kanyargós pályát másodikban teljesítettük. Nem túl nagy a tempó, viszont legalább nehéz összetörni a kocsit, a kanyaríveket pedig pontosan ugyanolyan jól gyakorolhatjuk a lassú kanyarokban is, és közben a gumik meg a fékek sem kopnak olyan gyorsan.
A versenypályát az M5-ösön közelíthetjük meg leggyorsabban, az inárcsi lehajtó után már csak két kilométert kell menni, hogy beérjünk a pálya területére, ahol egyelőre csak egy aszfaltcsík és egy tribün van, meg persze áram, víz, WC, hogy a legszükségesebb dolgainkat elintézhessük, de a tulajdonos elárulta, a létesítmény még távolról sincs készen. Motorosoknak, gokartosoknak 5000, autósoknak 30 000 forint a napidíj.
A kocka GTI
A kocka GTI-t 1986 és 88 között gyártották. 1,3-as motorja valamivel több, mint 100 lóerőt, és valamivel kevesebb mint 110 Nm-t ad le. 0-ról 100-ra kilenc másodpercen belül gyorsul, végsebessége megközelíti a 200 km/h-t. Igaz, hátul dobfékes, van viszont egy óriási előnye az aktuális sport-Swifttel szemben: mindössze 750 kilót nyom.
Gyári állapotú 1987-es autót keveset találunk, gyári állapotú 1987-es sportautót egyet sem. Az általunk kipróbált darab is túl van már egy sor átalakításon. Kapott sportüléseket, négypontos biztonsági öveket, szépen flokkolták a műszerfalát. Kapott ültetőrugókat, négy sportgátlót, keményebb szilenteket. A motorral is foglalkozott a tulaj, direktszűrővel, sportleömlővel és egy új komputerrel sikerült körülbelül 10%-kal megnövelni a teljesítményt. A kocka GTI, mire eljutott idáig, körülbelül 1,2 millió forintot vitt el.
A gömbölyű GTI
Ez ám a mi autónk! Nemcsak mert a gömbölyű Swift hungarikum, hanem mert ennek a kasztnija tényleg magyar. A tulajdonos 2001-ben vásárolt egy alig használt mezei Swiftet, de hamar megunta, hogy nincs ereje, és belevágott a nagy átalakításba . Vásárolt egy GTI motort, a magyar motorból csak a blokkot és a főtengelyt tartotta meg. A mezei Swiftből négy nap alatt lett GTI 101 lóerővel és 8,6-os gyorsulással.
A tesztelt GTI tehát nem igazi GTI, mégis pont olyan, mint az igaziak. A tulajdonos lelkes Suzuki- és gyorsulási verseny-rajongó, összemérte már több japán GTI-vel és elégedetten tapasztalta, hogy versenyben van a gyári kocsikkal. Az átalakítás természetesen nem csak a motort érintette, a fékekre és a futóműre is kiterjedt, és ha kívülről nem is, technikailag sikerült szinte tökéletes GTI-t fabrikálni a magyar Suzukiból. Volt néhány mellékvágány, így a kocsi mára kb. 2,5 millióban fáj, de a tulaj állítása szerint vételárral, átalakítással együtt ki lehetne hozni úgy 1,2-ből.
Száguldj magyar!
Kipróbáltam mindhárom autót, és mindhármat élveztem. Tényleg. A téli gumik miatt nem volt túl jó a tapadás, ilyen gumikon versenypályára menni olyan, mint téli bundás nőt csöcsörészni, szóval el tudok képzelni nagyobb mulatságot. Normális időben, rendes abroncsokon jobban szórakoztunk volna, de mivel mindegyik autón téli gumi volt, egyenlőek voltak az esélyek. Több meglepetés is ért.
Azt már tudjuk, nagyjából mennyibe került a két használt sport-Swift, a következő oldalon az is kiderül, mennyiért lehetne eladni őket.
A legnagyobb az volt, hogy tulajdonképpen mindkét régi GTI jó autó. Kellemesen erős a motorjuk, szervo nélküli kormányuk közvetlen, jól lehet velük autózni. A kocka a tökéletesen átalakított futóművével gyakorlatilag úgy viselkedett, mint egy versenyautó. Nagyon hangos és nyers, nagyon közvetlen, szinte úgy éreztem magam, mintha pályaautóban ülnék, eltekintve attól, hogy nem volt gyors a kanyarokban.
A kocka GTI kasztnija nagyon nyeklik, így hiába könnyű, hiába feszes a futóműve, nem fordul úgy, mint a mai autók. Viszont ezerszer közvetlenebb, élménydúsabb vele az autózás. A gömbölyű már kulturáltabb, ennek megfelelően vezetési élményben valamivel kevesebbet nyújt, de annyival nem, hogy komolyabban bánthassam. 2,5 millióért agyrém, de 1,2-ért racionális választásnak tűnik.
Az itt következő bekezdésekben olyan dolgokat fogok írni, amiket egyáltalán nem szeretnék. Sokkal szívesebben írnám, hogy a lomha, elpuhult, nehéz Swift Sport bár kényelmesebb, kulturáltabb, fel sem veheti a versenyt élményautózás terén az elődjeivel, hiszen a nyolcvanas, kilencvenes évek, amikor még lehetett könnyű, nyers, hangos autókat gyártani, az volt az aranykor.
Nos, az aranykor tényleg a nyolcvanas, kilencvenes évek időszaka volt, ennek ellenére nehéz lenne leszólni a Swift Sportot. Az nyilvánvaló, hogy kényelmesebb, kulturáltabb, mint elődei, csak az a kérdés, hogy a sok modorosság között mennyi vész el az élményből. Meglepően kevés. Annyi egészen biztosan nem, hogy a kedves olvasót Swift Sport helyett rábeszéljem inkább valamelyik GTI-re.
A Sport sokkal gyorsabb volt a kanyarokban, mint a másik kettő, szépen ugrabugrált a feneke, ha arra volt szükség; nevezhetjük sokmindennek, csak unalmasnak nem. Emellett ezerszer kulturáltabb, mint a régiek, vagyis a hétköznapi életben jobban használható - ez még egy sportos autónál is a legfontosabb szempontok egyike. Szebb, tágasabb az utastere, és új autó lévén természetesen nem zörög, nem lötyög, nem kopog.
Sajnos úgy egy, másfél óra autókázás után elkezdett esni a hó, így a programot félbe kellett szakítani. Biztos, ami biztos, nyomtunk még két gyorsulási versenyt a célegyenesben. Mindkétszer a kocka bizonyult a leggyorsabbnak, de csak paraszthajszállal, ráadásul a gömbölyű GTI-n borzalmas gumik voltak, én meg először elfelejtettem kikapcsolni a Sportban a kipörgésgátlót. Egyértelműen látszott: gyorsulásban, motorerőben nincs nagy különbség a három autó között.
Végezetül megkérdeztem a srácokat, átülnének-e a GTI-ből a Sportba. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttek, elméletileg igen, de gyakorlatilag nem. Ennek egyik oka, hogy az 1,2 milliós kocka GTI-t nagyjából 400 ezerért, a 2,5 milliós gömbölyű Swiftet pedig kb. 1 millióért lehetne eladni, az pedig az Úristen káromlásával lenne egyenértékű. Ráadásul mindkét autó tökéletesen megbízható, a tulajdonosok napról napra egyre jobban szeretik őket.
Meg is tudom érteni.
