A Mazda2 gyorsan jött. Egy hét alatt megvolt a hazai nyílt hétvége és a nemzetközi sajtóbemutató. Alig egy hónap, már a tesztautót is leadtuk. Hova ez a kapkodás, amikor tudható, hogy az ez évi kontingensük pár darabos?
Talán a kínos emlékeket akarják feledtetni, ami az előző széria után
maradt. Vagy ők is úgy gondolják, hogy az új jól sikerült, meglepően
jól. Kellemes emlékeket ébreszt, abból az időből,
amikor még nem a törésteszteknek tervezték az autókat. Az
ezerötös Mazda2 motorja 103 lóerős. Ez manapság sem a másfél literből,
sem abszolút értelemben nem sok. Csak amikbe beleteszik, azok sokkal
kövérebbek.
Autónk viszont 960 kilogramm. A 81 lóerős Opel Corsa kereken
két mázsával több. Csoda, hogy
rosszul voltam
tőle? Eközben a másik kipróbáltat, az 1,3-as, 86 LE-s Mazda2-est meg
ajnároztam? Bölcs dolog volt a súlycsökkentés. A többiek még mindig a
dús extrázásban és az ezzel járó hizlalásban lelnek örömet. A Mazda
viszont rádöbbent,
nincs értelme követni a hibás logikát. Mert minden plusz kiló
csökkenti a dinamikát és növeli a fogyasztást.
Bezzeg a kis Mazda majd a spórolás bajnokát csinálja belőlem,
vélekedtem. Hát, ebben csalódnom kellett, mert a 800 kilométer 9,3-es
átlagot hozott. Igaz, az első szakaszon siettem, a szokásosnál sokkal
jobban. A 42,8 literes tank úgy 360 kilométer alatt fogyott ki,
legalábbis a kijelző szerint 0 volt hátra a megtehetőből. Ha lett volna
nálam egy kis kanna benzin, bizony isten kipróbálom, mikor áll le.
Hazafelé aztán tényleg a szabálytisztelet bajnokává léptem elő.
Autópályán 130, de minden hiába. Ha mondjuk a
vén Saabbal
vagyok, ami másfélszer ennyi hengerrel, kétszer ekkora lökettérfogattal
kevesebbet fogyaszt autópályán, biztos megelőzöm magam.
A túlzott fordulatszám lenne a ludas? A hang alapján nem, utazás
közben nem észlelni, hogy pörgetnénk. A műszer száznál ötödikben 2800
körül áll, ez nem feltűnően sok. Messze még a nyomatékcsúcs
(137 Nm 4000-nél), a maximális teljesítményt jó kétszeresén éri el
(103 LE 6000-nél). Nem vagyok hajlamos indokolatlanul alacsony
fokozatban tartani, meg nem is kívánja. És mégis
sokat fogyaszt. Fájdalmasan sokat, aprócska testéhez képest.
Csikós rövidke kóstolója után a második oldalon szó lesz a futóműről, a
végsebességről, meg hogy a jobb tesztautókat el kéne dugni a család
elől.
15, főleg pozitív kilométer
az mp3-játszó és az automata klíma
Egy eléggé otthonlevős estére vettem csak ki a Mazda2-t
Jermann kolléga alól, éppen csak hazamentem vele, majd
visszajöttem reggel. Beszálláskor feltűnt az autó egyszerűsége:
hasonlót éreztem, amikor megvettem az első 127-es
Fiatomat. Ez a párhuzam többször is előderengett az út
folyamán. Például a folyamatosan vibráló, reszkető
rugózásnál.
Ezzel a Mazda2-vel olyan volt az autózás, mintha az addig
sima, helyenként enyhén bukkanós aszfaltot felszórták volna
nagyobbacska kövekkel. Mind a Fiatnál, mind a Mazdánál van erre
megfelelő magyarázat: előbbiben rossz minőségű olajjal
feltöltött, utángyártott lengéscsillapítók voltak, amelyek kábé
négyszer keményebbek az eredetiknél, utóbbin
rettentően lapos oldalfalú gumikat húztak a felnikre, ami
tönkretette a kocsi menetkomfortját. Ilyennel megvenni
tilos!
Alapvetően még egy bajom volt vele, aztán ígérem, csak a
jóról írok, hiszen az volt túlsúlyban:
a belső műanyagok annyira kemények és vékonyak az
utastérben, hogy a jól összeszegelt kaszniban állandóan van
valami zaj. Jack cédéi zörögtek a minden párnázást nélkülöző
kesztyűtartóban, a középkonzolra ledobott garázsnyitóm egy
másik fajta rekettyésdalt játszott, azt a szerény mennyiségű
mechanikai hangot, ami a kerekek, motor felől beszüremlett,
rettenetesen felerősítette a visszhangos beltér.
Máskülönben faja kis verda. Akár a régi Fiatomon (amit
egyébként imádtam) ezen is érezni, hogy könnyű, valahogy sokkal
direktebben mozdul, a kormány él a vezető kezében, a motor
harap, szépen kipörög, a Mazda
élettelibb, mint a hasonló méretű kocsik. A váltója maga az
álom, a fék gondolatra működik, ergonómiáról pedig nincs is
mit beszélni egy Mazda esetében, az csak tökéletes lehet. Egy
apró kivétel itt azért akadt: rettentő sokára jöttem csak rá,
hogy a rádió hangszín-beállítását a Menu gomb sokszori
megnyomásával tudom előcsalogatni.
Egyébként minden rendben levőnek tűnt. Az első ülés
kényelmes, a kicsit rövid ülőlap hátrányát emeléssel
kompenzáltam és hopp!, egész jó lett.
Hátra is be lehet férni: fejtér elég, a térd kicsit a
támlába mélyed, de azért én 187 centi vagyok. Még csomagtartó
is van, épp amennyi egy jó bevásárláshoz elég.
Csak ne lett volna piros. Most már tényleg nem tudnak hová
tenni a szomszédok.
- csikós -
A magam részéről
ezt az egy kivetnivalót, a magas fogyasztást találtam. A váltó
remek, a GT elnevezéshez méltó. Ötfokozatú, a mai divat szerint szinte
elavult, de a motor ereje mindig bőven elég, minek még egy felesleges
kapcsolással szórakozni? Így is 202 km/h-s végsebességet mutat az
órája, ami mindenhol eszetlen rohanás egy ekkora autóval. Kissé
darabosan indul ugyan, a korai havazásban hajlamos volt táncoltatni a
farát, de ez esetünkben erény, nem hiba. Ha nem tetszik, nem muszáj ezt
venni, ott a két 1,3-as.
Mindez mit sem érne, ha nem a Mazda2-esé lenne kategóriájának egyik
legjobb futóműve. A fent említett sietős út alatt átkeltem a Zemplénen,
Abaújkér és Erdőbénye között. A hegység egyik legszebb völgye kanyargós
és keskeny aszfaltutat kapott, és a Kettes szárnyalt rajta, mintha
raliversenybe csöppent volna. A relatív gyorshajtás meg azért
viszonylagos, mert nem ugyanazt tudja az egyik és a másik autó. Ennél
magasan van a küszöb, remekül tart a kanyarokban,
nem billen, nagyon jó a súlyelosztása, ezért nem is sodródik. Ha
meg mégis soknak érezni, ott a hibátlan fék. Ami hátul dob, el nem
hinném, ha nem írná a prospektus.
Pedig nagy bizonyossággal csak a 195/45 R16-os kerekével
különbözik kisebb testvéreitől. A 75 lóerőshöz 175/65 R14-es, a
nagyobb egyhármashoz 185/55 R15-ös tartozik. (Hiába az eltérés,
mindnek azonos az átmérője, vagyis nem kellett a sebességmérő áttételén
változtatni.) A közepesre úgy emlékszem, mint az optimumra kényelem és
jó úttartás között, ez viszont ráz, zörög, és nem csak a berakott
holmi.
Mintha tiltakoznának a műanyagok, hogy ennek teszik ki őket.
Mégis, a 103 lóerőhöz ez kell, különben nem merném útjára engedni benne
a friss jogosítványos gyereket*.
A formáról az elején linkelt írásokban értekeztünk, csak annyit
mondhatok, jól néz ki és jó is a Mazda2. Az ezerötös GT
mégsem lesz széles tömegek kellemes, négy évszakos viselete Mert
4,17 millió forint. És akkor még nem semleges (vagy harsány)
metálszínű, mert az további 99 ezer. Sok, egy ilyen kis autóért, divat
ide vagy oda. Ahhoz nem cseng elég jól a Mazda név.
*Járulékos kiadás
Az autós újságíró többszörösen az élet
császára, már ha a testi és szellemi felfokozottság állapotát
valaki minél több autó kipróbálásával véli elérni. Csak a sok
tesztkilométer alatt a családtagok is megszerzik azt a
tapasztalatot, amely alapján autót tudnak választani maguknak.
Már tudom, mivel kell meglepnem a kisebbik lányomat, ha
megszerzi a jogosítványát. Igen, ezzel a Mazdával, és őszinte
leszek, nem is bánnám, ha így alakulna. Persze pirosban, mert majd'
minden tesztautó valamilyen semleges metálszínű, nem is emlékszem,
volt-e már ilyen nálam? Rögtön megtetszett neki.
További cikkeink
