hirdetés

És íme, a világ három legszebb emblémája közül az egyik

Odaút:

Már a meghívóból kiderült, hogy a Torinóban kezdődő, majd a baloccói
pályán folytatódó sajtóbemutató első napján legfeljebb a Fiat –
bocsánat, Abarth – szónokainak, no meg az emésztőszerveinknek terem
majd babér. Vezetni ugyanis nem fogunk, legfeljebb naplót.

Ennél szebbet kitalálni ferde hátban kihívás

Így, tétlenségre kárhozatva, a repülőúton, majd a reptérről további
két órán át húzódó buszozás alatt
megpróbáltam fejben összerakni, vajon milyen is lesz ez az
Abarth. A Fiat Grande Puntónak ugyanaz az alapja, mint az
Opel Corsának,
motorok vonalán is ketyeg még az együttműködés a két cég közt, ráadásul
az Abarth motorja is turbós, mint a Corsáé, innen a sejtés.
OPC Corsa-közeli
élményre számítottam. Jó hír lenne ez azoknak, akik padlógázon szeretik
terrorizálni az M7-es felkészületlen közönségét, rossz azoknak, aki
városban, netán versenypályán is használnák. Szerencsére hiba csúszott
a spekulációimba.

Megérkezés:

Már a szálloda lobbijában sajtóanyag-tulajdonossá váltunk. Micsoda
öröm, a szobába érve
lecsekkoltam a berendezést , majd nekihasaltam a leckének.
Hohó, a motor nem 1,6-os, csak 1,4-es – ez tehát a Fiat sajátja,
elillant a baljós GM-árnyék. Bár gyengébb – csak 155 lóerős –, de
mivel olasz, megvan rá az esély, hogy finomabban teszi majd a dolgát.
Tudják, nem olyan on/off módon, mint valami villanykapcsoló, vagy mint
az OPC-turbó.

Ez meg a régi-új szalon Torinóban. Kívül ilyen volt korábban is

A Punto Abarth sajtóanyaga egyébként egy szépen csomagolt, ám
meglehetősen gyanús beltartalmú dosszié. Hosszan magyarázzák, hogy az
Abarth mostantól afféle külön cégként működik majd a Fiat konszernen
belül, saját gyárral Mirafioriban – ami még csak most épül –, saját
kereskedőhálózattal, egyedi filozófiával, kicsit mint az aftermarket
tuningcégek. Valahogy
így működött hajdanán a Mustang-forgalmazás is: volt a Termék, aztán
utólag mindenfélét lehetett vele művelni, ahhoz pedig a cuccok nagy
részét magától a Fordtól lehetett megvenni. Olaszországban még az idén
negyven outlet nyílik, de
egy szalon Magyarországon is lesz, az már biztos. Lehet örülni,
magyar gyártású Fiat Sedicink nincs, de legalább a mostanában aktuális,
oldalain gárdista piros-fehér sávval díszített Abarthoktól nem foszt
meg bennünket a sors.

Ezzel vitt Hanu Mikkola. Nem, Alistar McRae.
Izé, Alan McNish. Á, eszembe jutott - Anton Alen

Meg egy csomót írnak az anyagban az új, Super 2000-es G. Punto
Abarth eddigi versenysikereiről. Félreértés ne essék, az egy teljesen
más autó, összkerékhajtással, 1997 köbcentis, 270 lóerős szívómotorral,
szekvenciális váltóval, elöl és hátul egyaránt MacPherson rendszerű
felfüggesztéssel, iszonyat fékekkel, kerekekkel, gumikkal, diffúzorral.
Van azért rokonság; a festés, a lámpák és az embléma mind azonos
a szalonban kaphatóéval. Ezzel is vittek egy kört, beszarás volt.
Véleményemet ne tekintsék referenciának; nekem mindig beszarás, ha
versenyautóba ülhetek.

Van az anyagban egy hosszú rész a régi Abarth-autókról, meg egy
csomó betűt szánnak benne
a különféle G. Punto Abarthtal versenyző pilótáknak. Közülük
egyébként éppen Anton Alen, a hajdani,
Fiat 131 Abarthtal 1977-ben és 1978-ban ralivilágbajnok, Markku Alen fia. Ő
vitt Baloccóban az S2000-es Puntóval. Milyen alapos tájékozottságra
vall, graziével köszöntem meg a végén a menetet...

Nyálelválasztást serkentő fotográfiák

Csakhogy magáról a sztárról, a Grande Punto Abarthról nincs sok infó
a pamfletben. A tizenhárom oldalas sajtómappából
nagyvonalúan egy egész oldalt, meg mondjuk fél oldalnyi
specifikációt szenteltek az új márkát felavató új modellnek. És
azon az oldalon is harmincnyolc sorból csupán tizenegy jutott a
technikai részleteknek. Ennyire azért az újságírók sem utálnak
sajtószöveget olvasni.

A cetli

Annak, aki mégis utál szöveget olvasni,
itt egy rövid változat

Próba: Grande Punto Abarth - 2007

Hosszú bekezdéseken át taglalja a szöveg, hogy
a Grande Punto Abarthon négy darab skorpiós embléma van (elöl,
hátul a Fiat-logók helyén, meg a két oldalán, a kilincsek mögött), hogy
a műszerfalat szénszál-mintájú műanyag borítja, hogy az alul kiharapott
stílusú kormányon, a váltón, az üléseken piros a varrás és bőr a
bevonat, sőt: felárért a műszerfalra és az ajtóbehúzóra is kérhető
ilyen kezelés. Meg szó van 17 hüvelykes kerekekről, oldalsó
matricákról, piros tükrökről, dupla kipufogóról, fekete
sárvédőszélekről, fekete betétes fényszórókról. Valamint arról, hogy a
távfények a ködfényszórók helyén világítanak, és azoknak is egyedi a
beültetése. Meg még kiemelik, hogy a Grande Punto Abarth zaj- és
gázemissziója ugyanúgy megfelel az Euro 4-es szabványnak, mint az
alapmodelleké. Csupa cukormáz.

Csak hogy az ember mindig tudja, mibe ül bele

Egy ilyesféle autóra vágyó fiatalnak
a „Tschüss GTI” és a „Száguldunk és félünk” matrica többet ér
holmi Euro 4-plakettnél. Az üzenet egyértelműen a szülőknek szól:
„Kedves anyuka (apuka; nem kívánt rész törlendő), bátran vegye meg ezt
az autót érettségi ajándéknak, csemetéje testi épségére személyesen
ügyelünk”. Ha nem hiszik, hát ezt kapják ki: a menetstabilizáló
elektronikát (ESP) nem lehet kikapcsolni a G. Punto Abarthban.
Egyáltalán nem.

Az a diffúzor ott alul inkább csak dísz

Meg a felnik, ó azok a felnik.
E miatt fáj az embernek, ha átépítik esseessére,
mert akkor a béna O.Z.-kat teszik föl

Ez policy. Akárkit kérdeztem az ott lévő gyári emberek közül,
mind rezzenéstelen mosollyal, boldogan értett egyet a húzással. Mivel
Magyarországon egy vadonatúj Grande Punto Abarthot feltehetőleg csak
kevés család tud kitermelni érettségi ajándékként, ezért az új
példányok lehetséges vevőköre nálunk a huszonöt-harminc éves
korosztály. Őket pedig szerintem kifejezetten riasztja egy efféle
korlátozás. Vigasz-e vagy sem, de úgy sejtem, mire a
tizennyolc-húszévesek használtan hozzájutnak majd ehhez az autóhoz,
mindből ki lesz berhelve az ESP. Ide a rozsdás bökőt.

Olyan nagyon sok érdekeset, mondjuk, nem is lehet mondani a
technikáról. 6 milliméterrel megnövelt nyomtáv, tízzel leültetett,
egyben húsz százalékkal keményebb rugók, a szériánál vastagabb
keresztstabilizátor (19 mm), elöl kétdugattyús, rögzített nyerges
Brembo-fékek, hűtött tárcsákkal, meg persze hátul is tárcsák. Elöl
maradt a MacPherson, hátul csatoltak a lengőkarok – tipikus
kisautó-recept.
A jó dolog a motor: 1,4 literes, hengerenként négyszelepes, és a
Garrett-IHI turbótöltő nyomja fel a kondiját 155 lóerőre és 206
newtonméterre.

Varrott mindenütt. A műszerfali bőr feláras

Ott fenn az csak a tompított. A ködös lenn meg a távfény

Aztán a műszerfalon van egy SPORT BOOST gomb is, aminek megnyomására
a motor 230 newtonmétert ad le jóval lejjebb (5000 helyett 3000
1/min-en), meg a kormány elektromos szervója is felkeményedik. Ja, a G.
Punto Abarth hűtője nagyobb, a váltója meg hatfokozatú.
Jövőre lesz egyébként egy erősebb változata is, az „esseesse”
feliratú. A fonetikusan leírt rövidítés a Super Sportból jön, és az
Abarth tuningműhely alapítója, Carlo Abarth már a hatvanas évek
elejétől használta az
500-as Fiat mérges
verzióin. Esseesse Abarthot azonban nem lehet csak úgy venni a boltban,
akkor nem lennének hűek az Abarth eredeti, lépcsőnként tuningolós
filozófiájához.

Sport Boost, az állandóan benyomva hagyott kapcsoló

Az ember tehát átveszi a 155 lóerős, közérti Abarthját, majd akár
rögvest, akár kicsit később (a kocsi
egyéves koráig vagy 20 ezer kilométeres futásig bezárólag)
átalakíttatja az Abarth-outlet szervizében. Ekkor autója nagyobb
turbót kap, ezzel egy csapásra 180 lóerőt és 272 newtonmétert tud. 208
helyett 215 lesz a vége, a százat pedig 7,7 másodperc alatt futja meg
az alap-Abarth 8,2-jével szemben. 18-as O.Z.-felniken gurul, a
futóművet további 20 milliméterrel megültetik, elöl lyuggatott
féktárcsákat és versenyspeckós betéteket tesznek be. Nem tűnik soknak,
de az alap és az esseesse között ég és föld a különbség. Erről többet
később.

A sajtóeste:

Mintaszalon, mint egy szalon

A szállodából egy felettébb ízlésesen berendezett szalonba vittek.
Itt állítólag korábban is Abarth-cuccokat árultak, de annak ünnepére,
hogy újra önálló márka lett a nehéz időket autódíszítőelem-brandként
kibekkelő névből, teljesen átalakították a helyet. A falakon régi fotók
Carlo Abarthról és autóiról, pólók, kegytárgyak az első teremben.
Eggyel beljebb szivarozó apukák rendelhetnek fiaiknak autót,
kagylóülésekből kialakított, piros bőrfotelekben henteregve. E terektől
üveggel elválasztva látvány-tuningműhely húzódik. Olyasféle
szerszám-arzenálnak, gépparknak, raktárnak azonban nyoma sincs, mint
egy igazi szereldében, csupán a csápos emelő és a Dexion-polcokra
feltett sok tuningkellék teremti a hangulatot. Valahogy így kellene
berendezni bordélyt olyan kuncsaftoknak, akik még csak interneten
láttak szexet.

Ezt a polcot, nekem. Aztán majd kitalálom, mit készítek

Aztán sok-sok duma jött, utána újabb buszozás, vittek minket
vacsorázni. Torino Piemonte tartományban van, ez pedig (talán csak
a helyiek szerint) az olasz gasztronómiai központja. E fontos
szerep tudatában a régi Fiat-gyár (Lingotto) és a Meridien szálloda
tőszomszédságában felhúztak egy óriási szupermarketet,
Eataly a neve (béna fordításban, mondjuk: Burkolasz). Itt az
összes olyan nyammó megvehető, amitől jó az olasz kaja. A kínálat
kizárólag döbbenetes kiszerelésű és húzós árú specialitásokból áll.
Ha arra járnak, érdemes benézni, a galériában több képet is
találnak róla.

Másnap, Balocco:

A Fiat saját, gyári versenypályája. Szerencsétlenségünkre éppen
aszfaltozták, az új burkolat pedig poros, homokos, csúszós volt, a
pálya java részét el is zárták.
Két órát kaptunk összesen tíz Grande Punto Abarthtal, voltunk
rájuk firkászok vagy hatvanan. Pár kört tudtam csak menni, kint, a
forgalomban, rossz minőségű úton, start-stop üzemben ki se lehetett
próbálni az autókat.

Nem a Grande Punto Abarthtól vannak ám a gumicsíkok. Azzal ilyeneket nem lehet. Tudják, ESP

Annyi biztos, hogy
a SPORT BOOST gombot mindig érdemes benyomva tartani, különben elég
letargikus az autó. Így a Grande Punto Abarth kezesebb az Opel
Corsa OPC-nél, simábban lép be a turbója, jóval mechanikusabb a
kormánya, nekem az ülése is kényelmesebb volt, bár közel sem annyira
extrém, versenystílusú, mint az Opelé. Nem mernék megesküdni, mert rég
vezettem mindkettőt, ráadásul teljesen más körülmények között, de egy
Renault Clio RS
ennél közvetlenebb és sportautósabb, sőt a
Mini Cooper S is.
Azok viszont jóval drágábbak, ha minden igaz. Magyar árat egyelőre az
importőr sem tud, de ha a már ismert, eurós összeget felszorozzuk, 4,7
milliós árcédulát kapunk, ami akár azt is jelentheti, hogy a Grande
Punto Abarth megáll öt guriga alatt. Az elég mellbevágó lenne.

Dög forró ám az a fémfedél a motoron. Különben szépen taszajt az egynégyes

Vissza a pályára. A motor tehát elég erős, az autó
olyan sportoska-féle - papíron nagyjából ezt tudta közel húsz éve a
Peugeot 205 GTI 1.9 is, de abban azért több volt az élet, meg a
meghalás is persze. Nincs sok kipufogózaj, Euro 4-es turbótól ne is
várjon az ember ilyesmit, de azért elég gépi darálás jön elölről, hogy
egy kicsit egyedinek érezzük a hangulatot. A kormány, mint mondtam,
nagyon precíz, de a váltó, mintha csupa keménygumi-alkatrészből rakták
volna össze a rudazatot, és csak a bot lenne fémből. Bemegy a
fokozatokba, hát persze, hogy bemegy, nem is kapcsolgatott nagyon mellé
senki, de a váltások nem tartogatnak örömöt.

Állati precíz a kormány, kevésbé a váltó, a motor meg úgy tesz, mintha szívó lenne, nagyon szépen elforog

Kifejezetten bosszantott, hogy az ESP-t nem lehetett kikapcsolni, a
sodrós pályán folyamatosan beavatkozott, hosszú kanyarok elején csak a
gázt vette el, a végükön, meg a szűkebb íveken belépéstől kilépésig
viszont érezhetően átvette az irányítást. Pedig annyiból,
amennyit engedett szórakozni, azt lehet sejteni, hogy egészen kiváló
lehet a Grande Punto Abarth futóműve. Nem tolja az orrát,
gázelvételre finoman csusszan utána a fara, a kaszni alig dől. De végül
mindig lecsap az ESP-mennykő, vége a mókának; az ember csak ül a volán
mögött és várja, hogy az elektronika körbevigye a kanyaron. A gyáriak
állítják, hogy országúton mindebből semmit nem érezni, meg hogy az autó
ott kifejezetten élvezetes - úgy legyen. Egy okkal több, hogy
tesztre fogjuk.

Árpád-sáv, hogy nálunk is népszerű legyen

Aztán nekiálltam fotózni, és arra gondoltam, hogy
ezért a látványért biztosan sokan megbocsátják majd a beépített
rendőrt. Mert, ugye, adott az eleve jó kiállású, háromajtós Grande
Punto. Ezt a fehér fényezés, a sötét ablakok, a lakkozott fekete-szürke
alufelnik eszeveszetten feldobják. Egészen kevés a szín, az is mind az
emblémáktól származik – olasz elegancia kicsiben. És akár működik a
hátsó diffúzor, akár nem, akár kell az ültetés, akár nem, a kocsi
kiállása rémesen vagány. Mintha ez lett volna az eredeti koncepció,
amiből végül kibutították a szériakivitelt.

Van egy sanda gyanúm, hogy ez az egész Abarth-ügy, a dedikált
szalonokkal, a mutatós tuningműhelyekkel csak körítés, ez itt csak egy
újabb forró ferdehátúról, amit tűzijátékkal akarnak eladni, mellesleg
hozzácsaptak egy eggyel erősebb változatot is. A Ford is hasonlóan
csinálta, ott
Focus ST-nek
hívták a sima Abarthot, RS-nek az esseessét.
De olasz körítéssel tényleg van íze a vásárlásnak, ez tény.

Felirattalanítás elfeledve az esseessénél

Egyike az ős-Abarthoknak: Fiat 595 SS

Annyit azért érdemes észrevenni, hogy
Carlo Abarth gyári autókból épített versenykocsikat. Hogy
azokkal aztán nemcsak profi pilóták, hanem magánzók is száguldozni
akartak, már nem az ő baja volt. Ha fizettek, hát adott nekik
versenyautókat. Ez a mostani újjáélesztés viszont egész másról szól.
Itt a fő termék egy tömeggyártású kiskocsiból kevés módosítással
hotheccsé fabrikált modell, amivel esze ágában se lesz bárkinek
megközelíteni mindenféle versenypályákat. A történetnek hitelesnek kell
lennie, ezért fut igazi, lángot lehelő versenykocsi is azonos zászló
alatt. Ez a Super 2000-es Abarth, ami az alapoktól egyedi, közúti
használatra alkalmatlan célgép, és nem lehet megvenni. De azért
drukkolunk a Fiatnak a feltámasztásban. Olyan szép az a skorpiós
logó...

Lehetett vezetni az esseesse kivitelt is, de arra külön fel
kellett iratkozni, és gyári ember ült jobb egyen. Nagyjából le is
maradtam az egészről. Aki ült a kormánya mögött, állította, hogy az az
igazi autó, sokkal jobban harap, egyenesen zseniális a futóműve, a
fékei is erősebbek. És persze a hangulati tényezők sem utolsók:
morgósabb a kipufogója, recarósabb az ülése, az egész kocsi ralisabb.
De kapaszkodjanak meg: abban sem lehet kinyomni az ESP-t. Még
ilyet...

Az esseesse viszont már 2008 zenéje, most egyelőre a Grande
Punto Abarth jön – októbertől a mozikban.

Csak ismételni tudom, eszeveszett jól néz ki