A
törökországi premier után immár nálunk is bemutatták a harmadik világ
férfijainak szánt Fiat limuzint. A harmadik világ férfija a Fiat
szerint olyan autót akar, ami:
1. olcsó, de megjelenésében presztízsértéket képvisel,
kifejezi, hogy tulajdonosa elért valamit az életben (azaz négyajtós és
látványos),
2. sok helyet kínál,
3. megbízható, bírja a rossz utakat,
4. valamennyire azért megy, bár a dinamika nem olyan
fontos, mint az előző három paraméter.
És valóban. A Linea küllemében hivalkodó, nagynak tűnő autó; külön
szerencse, hogy az olaszok tervezték, mert így még szép is. A
Grande Punto
nyújtott padlólemezére épülő Linea
a Fiat mérései szerint minden kompakt limuzinnál hosszabb és
magasabb; se a
Mégane, se az
Astra, se a Golf
szedánja - ez utóbbi ugye a
Jetta - nem
nagyobb nála. És ami a lényeg, odabenn is remekül érezhető, hogy a
Linea nagy autó, a 2600 mm-es tengelytávon egész tágas kabint sikerült
kialakítani. 500 literes csomagtartójával sem kell szégyenkeznie (sőt,
ha a vevő lemond az egyébként szériában járó teljes pótkerékről,
további 50-60 litert nyer a puttonyban), a kabin helykínálata sem
rossz.
A megbízhatóságról majd idővel
ítélnek a tulajdonosok, mindenesetre
a Fiat a futóművet nem a nyugat-európai úthálózat minőségére
méretezte. És az 1,4-es, ősztől rendelhető turbós benzines a maga
120 lóerejével majd bizonyára megy is. Az addig kapható 1,3-as kis
dízel (90 ló) és az 1,4-es, nyolcszelepes, ám változó szelepvezérlésű
benzines (77 ló) nem annyira.
És a Linea tényleg egész olcsó. Ennyire:
Ártábla
| 1,4 szívó (77 LE) |
1,4 turbó (120 LE) |
1,3 Multijet (90 LE) |
|
| Active | 2 990 000 | - | 3 490 000 |
| Dynamic | 3 290 000 | 3 740 000 | 3 790 000 |
| Emotion | - | 4 040 000 | 4 090 000 |
Októberben jön a robotváltó a dízelhez, jövőre pedig érkezik az
1,6-os és 1,8-as benzines, no meg az 1,6-os dízel.
A legolcsóbb sem fapados, ráadásul egyelőre ingyen adnak hozzá
klímát. A legdrágábban még mindig alig van négy milla felett, de
már automata a légkondija, 16-os az alufelnije, Bluetooth kezeli benne
a telefonokat. Mit akarhatnánk még, amikor a Fiat által a legfőbb
konkurensnek tartott öreg modell, a Mégane Limousine is százezerrel
magasabban indul?
korántsem húzza mozdony módjára a Lineát
Ennyi pénzért nem sokkal többet
várhatunk, de azért
akarhatnánk sokkal többet, mint amit a Linea ad. A sokat ígérő,
a Fiat pénzügyi sikereit hosszan ecsetelő, a Lineával kapcsolatban nagy
reményeket megfogalmazó sajtótájékoztató után felvillanyozva, lelkesen
vágódtam be a kormány mögé, hogy
elvigyem egy rövid tesztútra a kocsit, nem is akármilyet, hanem a
közepest, a dízel Dynamicot. Hááát...
Izzasztó, rém kellemetlen tapintású az üléskárpit.
Szörnyű műanyagból készült a kormány. Akárcsak a középkonzol,
meg az összes kapcsoló. A műszeregység kicsit olyan, mint a lábbal
hajtós műanyagautók matricaműszerfala. A kis dízel nagyon küzd a nagy
kasztnival, az első párezres fordulatszám-tartományban rém erőtlen. A
fék és a futómű ellenben meglepően jó. A rádió is normálisan szól, a
Bluetooth pedig tényleg szokatlan egy 3-4 milliós ekkora kocsiban.
Viszont a harmadik világ férfijának legfontosabb igényét
tagadhatatlanul nagyon jól teljesíti a Linea.
Forognak utána a fejek, a kiránduló gyerekcsoport izgatott
sutyorgásba kezd, amikor elhalad mellette, a büfésnéni kijön
megnézni, mi ez a szép kocsi, amit épp az ő palacsintázója előtt
fotózunk.
Egyelőre ennyit a Lineáról. Többet majd a teszt után.
További cikkeink
