Annyira veszi komolyan a gyártó ezt a négykerék-hajtású Qashqai
dolgot, hogy a saját honlapján sem a 4x4 rovatban található a Qashqai,
hanem a személyautók között. Sőt, abban a reklámkiadványában, amelyik a
Nissan 4x4 királyai – vagy valami ilyesmi – címet viseli, alig van fél
oldal erről a típusról, és
ott sem tartják fontosnak, hogy 4x4-et is tud. Így tehát tegyük
is félre ezt a Qashqai 4x4- meg difizárkérdést, pont annyit tud, ami
semmit sem ér, ha szükség lenne rá. Még jó, hogy a Winkler nem vitte el
Őrbottyánba.
Városi verdának viszont több a soknál.
Tényleg igaz, hogy 100%-ig városi, kompakt, szabadidő-autó,
ahogy állítják. Külsőleg valahogy nem tűnik nagynak, persze magas, meg
SUV-szerű, de akkor sem látszanak azok a méretek, amik bent vannak. A
magabiztosan erőt sugárzó megjelenésben nagy szerepe van a lekerekített
sarkoknak. Sehol egy él, sehol egy csücsök, így a nagy lemezfelületek
mackósságot sugallnak.
Szemből tök egyedi nissanos az arca. Nem nagyon látni, hogy a Nissan
az egységes márkaarculatra törekedne, de szerintem ez nem is baj.
Sokkal jobban
szeretem az önmagában egyéniség autókat, és az utca is jobban
néz ki, ha nem csak egyforma Audik, vagy épp Nissanok haladnak,
parkolnak. A Qashqai oldalnézetén a küszöb tájék műanyagos védelme és a
hatalmas hátsó ajtó szúr szemet. A klasszikus bakancsforma nem érdemel
kritikát. Virtuális körbejárásunkból a hátulja marad. Itt azért
megoszlanak a vélemények, bár vannak, akiknek az eddigiek sem nagyon
jöttek be. Nekem eddig tetszett.
A hátulja viszont más lámpákkal szerintem szebb lett volna. Már az
sem tetszik, hogy az autó oldalára nagyobb – haszontalan – piros lámpa
felület jutott, mint hátulra hasznos. Valójában nem tudom megmondani,
hogy ezen kívül konkrétan mi bajom vele; egyszerűen nem illik a többi
nézethez. De mivel nem látjuk szemből és hátulról egyszerre, így végül
is nincs gáz. Véleményem szerint
a Qashqai sikere már eldőlt. Mivel a megszűnt Almera helyett
három új Nissan lép színre –
Note,
Qashqai,
Tiida -, és a másik kettővel már találkoztam, ki merem jelenteni,
hogy a maga területén ez a legütősebb.
Valamiért manapság az a menő, ha az ember terepjáróval vagy annak
látszó járművel közlekedik. Ennek az utóbbinak a Qashqai tökéletesen
megfelel, főleg a nagyobb motorokkal és a hozzájuk járó kapcsolható
négykerék-hajtással, amivel terepre menni őrültség, de mondjuk télen,
hóban
biztonságérzetet adhat.
Akinek nem kell ez a hamis biztonságérzet, az vegyen pusztán
elölhajtóst. Bár az 1,6-os benzin és az 1,5-ös dízel (Renault dCi)
nem tartoznak az izomkategóriába, főleg az 1400 kg körüli súlyhoz. A mi
2 literes benzinesünk a maga 141 lóerejével szinte ugyanazt a
menetdinamikát hozza, mint az egyhatos. A kétliteres dízelt - szintén
Renault - próbálnám még ki szívesen, szerintem abban van a vitamin.
Egyébként az egyre jobban befutó crossover kategóriában sincs
hátrányban ez az új Nissan. A felszereltsége, a menettulajdonságai, a
minőségérzete megállja a helyét.
Az ára pedig elsőre még nem is annyira kirívó, viszont ha
elkezdjük extrázni, és véletlenül összehasonlítjuk sima
személyautókkal, akkor ér a meglepetés, de erre később visszatérek.
Addig is nézzünk bele!
Lássuk be, hogy itt dőlnek el a dolgok. A tulajdonosok itt töltik
életük nagy részét, és ha a külső nem egyértelműen csúf, a beltér pedig
rendben van, akkor a mérleg nyelve inkább billen a kéne, mint a nem
kéne felé. Szerintem
az ülések - tapintásra - centrumos szatyorhoz hasonlító bőrbevonatát
leszámítva a Qashqai belsejében minden porcika a helyén van.
Legalábbis csak olyan apróságokban éreztem, hogy nem konkrétan nekem
tervezték, amiket elmondani sem merek, mert kimeríti a
szőrszálhasogatás fogalmát.
A magas üléspozíció mindig jó érzéssel tölti el a vezetőt. Az
állítható könyöklő, a tetszetős műszerek, a kormány, mind-mind azért
dolgozik, hogy jól érezzük magunkat. És ehhez borzasztóan nagy térérzet
is párosul. Itt jelentkezik ismét, hogy kívülről nem látszik, hogy
belül milyen nagy. Leszámítva a csomagtartót, ami a 352-413 literes
űrméretével nem mondható nagynak, de a crossoverek között nevezhetjük
átlagosnak. Ja, igen, ne feledjük, hogy ebbe a mindent bele,
újságíróknak adott verzióba már nem nagyon tudnánk több extrát
bepréselni.
Még a tető is üvegből van a fejünk felett, ahogy Hofi mondta:
hogy lássa az isten, ki az a marha... De az teljesen más autóra
vonatkozott.
A műszerfalat egyértelműen a navigáció uralja. A középen
színházi súgólyukként kibukkanó egérmozit nem lehet lecsukni, az
mindig ott van. Rajta életem eddigi leghasználhatóbb - és legszebb -
navigációs képével, tolatáskor pedig a hátsó kamerával az látható,
aminek épp nekimennénk, ha nem látnánk. A négykerék-hajtás kapcsolója
teljesen elektronikus. Akik visszasírják az ARO-k kiszállós, a
tengelyeket kézzel összezárós világát, azoknak rossz hírem van:
manapság már mindenhol elektronika dolgozik, legrosszabb esetben is az
utastérből kapcsolhatjuk, amiket kapcsolni kell, ha a vendégmarasztalás
jól sikerült.
A Qashqainál alaphelyzetben az első kereket hajtottak, a tekerő
kapcsolót AUTO állásba fordítva működésbe lép valami kuplungszerű dolog
a hátsó tengelynél, ami
ha azt veszi észre, hogy az első kerekek kaparnak, akkor a hátsóknak
is ad a nyomatékból. Ha egy tengelynél lenne a kaparáskülönbség,
akkor a megfékezős megoldással próbál egyensúlyt teremteni az ESP.
Szóval ezért ne gondoljunk valós telekjárásra, csak ha telkünk
aszfaltos úton is megközelíthető.
Az alig több mint 140 lóerős motor hangját öröm lenne hallani, de
sajnos nem halljuk bent. Ha hallanánk, akkor
legalább lenne valami visszajelzésünk az autózásról. Az
elektronikus, változó rásegítésű szervokormány bár roppant kényelmes,
és rettentően jól tudunk alkalmazkodni hozzá, nem annyira életszerű
vezetési élményt ad. A váltót sem tudom bántani azért, mert csendben
teszi a dolgát - rendelhető automata is ám -, igazából semmit sem lehet
bántani.
Németesedik a Nissan. Vagy japul? Nem tudom, de lassan ezekből a
magasított, nagy autókból is kiveszik a macsóság.
Nem kell olajos kezet törölgetni a nadrágszárba, miközben a
fehér atlétánk vastagon szívja az izzadságot. Igazából hozzá sem tudunk
nyúlni, hacsak nem vagyunk márkaszerviz. Nem kell ezekhez már semmi
extra képesség, tudás, ugyanúgy elvezetjük őket, mint bármilyen más
városi kisautót. És ugyanúgy hiányzik belőlük is a vezetés élménye.
Egyszerűen ülünk bent, és megyünk. Apa kocsit hajt. Ennyi.
Már csak az autók ára okoz szívdobogást.
A vásárlás izgalma az egyedüli, ami manapság az autózáshoz jár.
Aztán vannak, akiket még a megvétel utáni önigazolás is felpörget, de
ez más tészta. Bár ha jobban belegondolok, ezeket az igényeket elégítik
ki az összehasonlítások. A Nissan Qashqai ára 4 577 000-től
indul, és eltart egészen 5 327 000-ig. Ezek az adott
felszereltségi szintek alapárai, ezekhez még bőven pakolhatunk további
extrákat, amikkel az ár tovább emelkedik.
Ha viszont azt nézzük, hogy négy és fél millióért kapunk egy egyedi
megjelenésű, 115 lóerős (1600 köbcenti), magas építésű, belül elég
tágas autót, a szokásos cuccok mellett CD-s rádióval, légkondival és a
kicsit bonyolult Nissan-garancával (3-12 év), akkor felmerülnek
kérdések. Csak kettőt mondok, de sokat lehetne. Mazda3 Sedan 1,6? Opel
Astra 1,6 Ecotec?
Naná, hogy Nissan Qashqai.
További cikkeink
