A program szerint a kétnapos rendezvényen legfeljebb három óra jutott volna tesztvezetésre, fotózásra. Szerencsére máshogy alakult, így aztán pénteken 9-től 16 óráig sikerült összesen vagy 300 kilométeren megjáratnom a 159-es kombi két legerősebb változatát.

hirdetés

DIV.kepre2
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/159swbem/.gdata/cikk/159swbem_012.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: black;
height: 354px;
}
DIV.kepre2 P
{
margin-top: 10px;
margin-left: 200px;
width: 315px;
}

Az elődmodell 156-ost épp csak le nem köpték rituálisan: ej,
hogy az mennyivel kisebb, gyatrább, silányabb volt! Kíváncsian vártam
hát, lesz-e szerintük annyira tökéletes kombinak az SW, mint sportos
szedánnak a 159.

Az Alfa szerint lett. A látványos leleplezéssel, tükörpadlón álló
bemutatómodellel, sok videobejátszással tarkított, hosszúra nyúlt
prezentáción (az én kis gépem képességei és a terem minimális
bevilágítottsága miatt fotózni sajnos lehetetlen volt) az
erős motorok, a remek futómű, a hallatlan merevség mellett a
pakolhatóságról is sok méltató szó esett. Akit inkább a Cuore Sportivo
érdekel, ugorja át a következő öt bekezdést, aki gyakran utazik nővel
és gyerekkel, figyeljen!

Korláttal, vagy korlát nélkül szebb?

Szerintem kombinak ez az autó
sokkal inkább szép, mint praktikus. Mivel a lépcsős hátút már
kül- és belhonban
egyaránt kipróbáltuk egy-egy bemutatón, az igazi újdonság az autó
feneke volt, hosszan elemezgettem ezt a testrészt a bemutató után.
Eleve alig lehet kinyitni. Hátul egyáltalán nincs kilincs, a retesz
vagy a távirányítóval, vagy a plafonra, a tükör mögé rakott gombbal
oldható.

Fura megoldás: öt henger, két kipufogóvég

A 147-esben a
tavalyelőtti modellfrissítésnél számolták fel a lemez alá nyúlás lehetőségét, a
középkategóriás modell továbbvitte elődjének ezt a sajátosságát.
Se fogantyú, se megfogható perem, semmi, csak a fém. Lecsapásnál
jobb a helyzet, a kárpitban egy középre vájt mélyedésbe akaszthatjuk
ujjainkat, az ajtó egy könnyed mozdulatra finoman becsukódik.

Magas küszöb, alacsony tető: nem kombi, SportWagon

A 159 SW elődjénél, a 156-os kombinál 85, a 159-es limuzinnál 45
literrel van több helyük a csomagoknak.
Valamiért erre a két számra nagyon büszke volt az Alfa Romeo,
annyiszor elhangzottak, hogy abban sem vagyok biztos, nem cseréltem-e
fel most őket. Utána is néztem, és nem: a 156-os SportWagon puttonya
volt 360 literes, vagyis a korábbi középkategóriás Alfa kombi
rakterénél még a jelenlegi szedáné is nagyobb!

Kis dobozok kis dolgoknak

Bizonyára úgy gondolták, ha eléggé lekötik az újságírókat ezekkel az
adatokkal, senki sem figyel fel egy praktikus szemszögből nézve sokkal
fontosabb tényre. A 159 SW
csomagterébe gyakorlatilag lehetetlen behelyezni bármit, ami a
szedánba ne férne be. Akarom mondani, nyilván több rekesz sör megy
bele, főleg ha nemcsak az ablakokig, hanem a plafonig pakolom, de egy
hűtőt, mosógépet, 82 centis tévét nemigen lehet átjuttatni a
rakodónyíláson.

Az ötödik ajtó lehetetlenül magasról nyílik,
a vaskos lökhárítón még egy útitáskát is derékfájdító feladat
átemelni. A két oldalfalára vigasztalásul két-két kis fedeles
dobozkát, rekeszkét helyeztek el, így mondjuk négy liter tej
biztonsággal és elegánsan rögzíthető a bevásárlás után, csak a többi 17
szatyrot kell gondosan egymáshoz igazítani.

Ide jó szívvel senki nem fektetne hűtőgépet

Hogy a 159-es kombi nem a teherfuvarozók autója, abból is kitűnik,
hogy a csomagtér padlója
a hátsó ülések támláinak ledöntésével meg sem próbál sík felületté
változni. Egyrészt marad egy jó tenyérnyi lépcső az így keletkezett
barlang közepén, másrészt a ledöntött támlák meredeken emelkednek
előre. Ha 159 SW-vel megyünk az IKEA-ba, figyeljünk oda, hogy jó vastag
falú bútort válasszunk, nehogy hazáig behajoljon a lapraszerelt csomag
közepe.

Nyolc szeme van, mint a póknak

Viszont a 159 SportWagon igen szépre sikeredett.
Sikerült megőrizni a limuzin brutális harmóniáját, nincsenek törések
a profilban, a három nagy oldalablak egybefüggő felületet alkot.
Elölről nézve a burkolatlan kis körlámpákkal (nyáron szép feladat lesz
kivakarni innen a bogarakat), a mélyre húzott hűtőpajzzsal ugyanaz a
gonosz ragadozó maradt, aki már szedán korában is volt, hátulról meg a
csíklámpák és az erősebb modellek ikerkipufogói veszik el minden
négyajtó-hívő kedvét a "na, mi van, zöldségesautót vettél?" jellegű
viccelődéstől.

Próba: Alfa 159 SW - 2006

Indításnál ezzel köszön a nagy LCD

Odabent végképp semmi zöldséges jelleg sincs.
Gyönyörű bőrök, finom anyagok, komoly műszaki tartalmat sugalló
kiegészítő körműszerek, büszkén felizzó Alfa Romeo-emblémák a
folyadékkristályos kijelzőkön minden indításkor. És ott a világ
legnagyobb körömreszelője, a kékesen-szürkén csillanó bordás
alumíniumintarzia az ajtókon, a kormányon, a középkonzolon. A 159 SW
éppolyan különleges és szép belül, ahogy az egy Alfától elvárható. A
helykínálatra sem lehet panasz, még hátul is a prémium-középnek
becézett kategória átlaga feletti a fej- és a lábtér.

Hat órától három óráig mutatnak az órák

A teszt előtt a megfelelő alanyt keresve elfutottam vagy húsz autó
mögött, és kizárólag 2,2, 2,4, 1,9 feliratokat láttam. Így tehát
a 2,4 literes, öthengeres dízelt vittem el, abban a tudatban,
hogy úgysem lesz idő több autót is nyúzni, és akkor legalább már a
legérdekesebbet, legerősebbet vezessem. A nagyobbik JTD, illetve miket
beszélek, JTDm (a kis m a Multijet szóra utal, ami alatt a Fiat az egy
munkaütem alatti többszöri befecskendezést érti).

Így kicsit zajosabb

Atyala-patyala

Az öt henger érces zengése és gázolajos kerregése együttvéve egész
kellemes hangot ad, a nagy dízel 159 vezetése akusztikai élményt is
nyújt. Meg másmilyet is, szerencsére. A kormány két egészet és egy
negyedet fordul faltól falig. A futómű elöl két keresztlengőkaros,
hátul Multilink.
A pakolási nehézségekért cserébe remek a nagy nyílásoktól
mentes, egy tömbből faragott autó torziós merevsége: a 159 SW vonatkozó
paramétere 135 000 deNm/rad. Ami állítólag jó sok, még ha a 159-es
szedán 180 ezres adatánál kevesebb is: egy háromajtós Grande Punto
113 000 dekanewtonméterre jó radiánonként, bármit jelentsen is
ez.

Az Alfa úgy gondolja, a rettentő merevséghez (no meg a vélhetően
majd
ötcsillagos törésteszthez) anyag is kell bőven. Ezért hát a 2,4
literes dízel 159 SW üresen 1680 kilót nyom (a 330d BMW 1600 kiló). Jól
jött hát a 400 Nm nyomaték. Ennél már csak egy nehezebb dolog van a
világon: az 1730 kilós V6-os benzines.

Hangsúly a sportosságon - de nem az ergonómia rovására

Ahogy mentünk az autópályán, elzúgott mellettünk egy másik 159SW.
Na, mondom, remek, menjünk utána kicsit, amíg ő fut elöl, legalább nem
kell félni a radartól.
Nem bírtam megfogni. Egy alagútban lepillantva azt láttam, hogy
200 fölött áll a mutató, az autót már érezhetően lökdöste a kétsávos,
leállósáv nélküli úton a tenger felöl támadó oldalszél, pillanatokra
el-elkönnyült a kocsi hátulja. Haljon meg egyedül, gondoltam, és
elvettem a gázt.

Próba: Alfa 159 SW - 2006

Odaértünk a kávézásra kijelölt falucskába, fényképezgettünk, aztán
irány vissza. Beálltunk a parkolóba Genova kikötőjében, szomorú
búcsúpillantást vetetem az autóra, aztán látom, hogy jön szembe egy
magyar kolléga.
Kérdezte, mentem-e a V6-ossal. Meg hogy milyen a nagy dízel,
érdemes-e kipróbálni. Mert csak később indul a transzfer a reptérre,
még órákig autózhatunk, és igen, 3,2-es tesztautó is van, 260 lóerővel.
Ő úgy tudja, van Q4, azaz összkerékhajtású, és fronthajtású
is.

Szép és különleges megoldás, nyáron jó lesz kiszedegetni közülük a bogarakat

Csúnya dolog ez, de megpróbáltunk gumit füstölni a V6-ossal.
Mentségemre legyen mondva, nem én akartam ezt a szörnyű jaszkarizást,
hanem egy más médiumnál alkotó kolléga kért meg, hadd vegye fel, ahogy
a 260 ló megmutatja magát
az első keréken.
Ha füst nem is, de büdös lett az autó körül: pillanatok alatt
rettenetes kuplungszag lengte be a környéket. Merthogy még 260 ló sem
képes elforgatni egyszerre négy 17 colos, 22 és fél centi széles
futófelületű gumit.

Különösen akkor nem, ha az idióta újságíró még a kéziféket is húzza.
Kedves majdani vevő, aki majd tíz százalék kedvezménnyel
megveszed ezt a kocsit, mint megkímélt bemutatóautót, ne haragudj! Vagy
ha igen, haragudj arra a harmadik kollégára, aki elhitette velünk, hogy
létezik fronthajtású V6-os 159 SW is. Pedig nem.

"Nahát, már van 159-es kombi?"

Ezért aztán az Alfa Romeo nem hibás: bár a forgalmi engedélyen kívül
sehol sem szerepelt az autón vagy benne, hogy ez egy Q4-es,
Torsen-diffis összkerékhajtású modell,
már ha V6, mindenképpen Q4. Akárhogy is, a kegyetlen kísérlet
végre magyarázatot adott arra, mitől fekszi sokkal jobban az utat ez az
autó, mint előtte a dízel: mindenütt hajt.

GM-eredetű, de igazi Alfa-szív

A motor hangja pedig gyönyörű. Állítólag ez már nem is igazi Alfa,
hanem GM-termék, fúj, de akárhogyan is,
úgy hörög, durrog és fujtat, mint egy álom. Az is egyértelmű,
hogy ez nem a nyers erő akusztikus megnyilvánulása, hanem (hang)mérnöki
munkával tudatosan tervezett effekt, de akkor is csodás.

Védőpajzsok

A koncert árát a benzinkútnál kell megfizetni. A nagy tömeggel
különösebb erőfeszítés nélkül bánik el a V6-os bő 300 Nm nyomatéka, de
vegyes használatban 17 literes átlagfogyasztással még akkor is bátran
lehet számolni, ha az ember nem próbálja ki minden kanyarban a 260 ló
kigyorsító erejét.

Mindkét tesztautót felszerelték minden földi jóval, ami a 159-es
kombihoz csak kapható. Nem is volt probléma semmivel, csak azt
furcsálltam, hogy a kulcs nélküli indítórendszer gombja nincs annyira
okos, hogy egy érintésre be is indítsa a motort: a humán faktorra van
bízva, meddig köszörüli az önindítót. A BOSE hifi viszont kiváló, a
navigáció, ha nem is a legokosabb, amivel eddig találkoztam, könnyen
beállítható, a klímával, villanyos dolgokkal sem akadt
nézeteltérésem.

A 159 SW igazi Alfa. A ketegóriában
van praktikusabb, erősebb, kényelmesebb, nagyobb presztízsértékű
alternatíva, de ekkora lelkű autó nemigen. A magyarországi értékesítés
április 6-án indul, az árakról egyelőre semmit sem árul el az importőr.

Próba: Alfa 159 SW - 2006