Ki kéne próbálni, hangzott Axa sóhaja az új K2500 bemutatójának summázásaként. Hát kipróbáltuk. Az autós újságírás kőművesbrigádja felpattant Korea legmagasabb kisteherautó-fülkéjébe, és ítéletet mondott. Szigorút, de igazságosat.
Az
előző K2500-ast
nem azért szerettem, mert olyan szép volt. Nem is azért, mert
kényelmes. Hanem mert olcsón jól használható, gyors, kompromisszumoktól
hemzsegő új kisplatóshoz juthatott, akinek ilyenre volt szüksége. Most
mégis úgy tűnik, végre nem az alacsony ár a legfőbb cél a Kiánál.
Na jó, megbocsátunk
Egy ideje a költségek alacsonyan tartása mellett a hiányosságaikat
is jól látják, ami nem nagy dolog, sokkal inkább az, hogy tesznek is
ellenük valamit, miközben
elnézésünket kérik, de a fejlesztés pénzbe kerül. Na jó,
megbocsátunk, ha tényleg hasznos, kényelmes vagy szép lesz az eredmény.
De aztán ne kelljen csalódni!
Ha az árlista felöl közelítjük az új koreai platóst, több érdekesség
is szemet szúr. Az első, hogy
minden árat bruttóban adtak meg, ami kissé megnehezíti az
összehasonlítást a konkurensekkel, elsőre a számok a vásárlókat is
könnyen elriaszthatják. Ne ítéljünk azonban elhamarkodottan. Osztottam,
szoroztam, megváltozott neveket egyeztettem, és kijött, hogy egy év és
egy modell távlatából 340 000 bruttó forinttal drágult a K2500-as.
Ezzel együtt még mindig több mint egymillió forinttal kérnek többet a
konkurens európai duplakabinosokért, ami a mai világban nem
elhanyagolható különbség.
Persze minden attól függ, hogy mit kapunk a pénzünkért. Kell-e
alázatosan félrefordított fejjel szégyenkezni, amikor ebédelni megy a
csapat, vagy bátran és mosolyogva tekinthetünk körbe, vajon mit szólnak
új szerzeményünkhöz a közlekedőtársak. Előre elárulom, most az
utóbbiról lesz szó:
a K2500-ashoz nemcsak szépséget, imidzset is vásárolhatunk.
Igen, jól hallották, imidzset. Egy Kiában. Persze nem egy luxusmárka
előkelőségére kell gondolni, hanem a kisplatós társadalom ranglétráján
történt hatalmas ugrás külső megtestesülésére. Mert valami
megváltozott.
Csak defektes ne legyen!
De mi? Ami elsőre látszik, megmaradt a magas fülke, alacsony plató
összeállítás,
mindnyájunk legfőbb rémálmával, a hihetetlenül bonyolult
kerékcserével együtt. Szerencsére eddig csak évente kaptunk
K2500-ast és megúsztuk defekt nélkül, de senkinek nem kívánok egy lapos
belső kereket a hátsó tengelyen, valahol az országút szélén.
Ekkor ugyanis először két pótkereket kell leszerelnünk a plató alól,
mivel
a hátulra való kisebb van felül, azaz belül. Ezután két kereket
le a defektes oldalról, majd a megfelelő kerekeket vissza a helyükre.
Ember legyen a talpán, aki a szerteszét heverő felnikből hirtelen
megállapítja, mit hova tegyen. De vigasztaljon minket, hogy emiatt
maradhatott a plató a régi: alacsony és könnyen pakolható.
Szerkesztőségi ebédhez hibátlan
Bár a sajtóanyag szerint a reteszek is változtak, könnyebben
nyithatóak lettek, nekem
ugyanolyan nehézkesnek tűnt a falak lehajtása, mint korábban.
Egy oldalfal lenyitásához először a hátfal karját oldjuk, majd a vékony
peremnél fogva megpróbáljuk kirángatni az az oldalfalat biztosító
csapot a helyéről. Ha ez sikerül, akkor már csak az első kar kioldása
van hátra, és le is engedhetjük a lemezt. Nincs is baj, amíg a
biztosító csap nem szorul jó alaposan a helyére, mivel ilyenkor csak
egy-két határozott kalapácsütés segíthet.
Az oldalfal mentségére legyen mondva,
nem praktikus, viszont szép. A korábbi szögletes élek helyett
íves domborulatok merevítik a fülke színére fényezett lemezt.
Szerkesztőségi ebédhez hibátlan, de hogy bírja a betonkeverő lábait a
gyönyörű fényezés?
Alacsony, könnyen pakolható
A korábban használt fehér rétegen sem szép látvány a munka
letörölhetetlen nyoma, de az új és vidám színeket nehezebben áldoznám
fel egy platónyi sóder oltárán. Most kérdezhetnék a Kia mérnökei, nem
én akartam valami szépet, formásat? De, nem tagadom. Mégis rá kell
jöjjek, hogy a szépség megnehezíti a munkásember életét.
Erre ugyanis vigyázni kell. Vigyázni a pakoláskor, nehogy
összekaristoljam a platót. Vigyázni a tolatáskor, hogy a szép, új,
kerek hátsó lámpák is épségben maradjanak. Vigyázni kell a fényezett
első lökhárítóval és az ajtók szövetborításával belül.
Hangya szemeiben a kiemelkedés vágya
Szóval mindennel, ami a legkisebb veszélynek van kitéve. Mert a
korábbi, kicsit ormótlan, kicsit szögletes külsőt ki sajnálta?
Most azonban Z, a hangya tekint ránk, mikor szembeállunk a
K2500-assal. Látjuk a szemeiben a kiemelkedés vágyát, látjuk, hogy
többre vágyik, igazából harcos típus. Ki tudna egy ilyen lényt
bántani?
A többi hely maradt a régi. Egy fél ülés, akarom mondani, inkább
asztalka a vezető mellett, egy kényelmes, teljes értékű szék az asztal
túloldalán. Hátul a korábban már megismert, majdnem háromszemélyes pad
és egy újítás fogadja brigád hierarchiájában alacsonyabb szerepben lévő
munkásokat. Korábban a lapot felhajtva nagy teret kaptunk, amit igen
ritkán használhatott ki egy hatfős csapat.
Szerszámos? Láda.
Most az ülés alá lemezből dobozt készítettek, így nagyobb tárgyak
szállítása lehetetlenné vált a fülkében, a szerszámoknak és egyéb
tartozékoknak viszont kiváló hely került a hátsó ülőlap alá.
Egyvalamire azonban figyeljünk hátul: burkolat hiányában
szabadon, a lemezre erősítve futnak a vezetékek az ajtóhoz és vissza.
Ezért jobb, ha megkérjük a hátul ülőket, vigyázzanak, nehogy letépjék a
madzagokat, miközben vidáman fészkelődnek.
Így hát én is a legnagyobb óvatossággal foglaltam helyet a
vezetőülésben, tisztelettel néztem körül, és megállapítottam, hogy
ha kívül nagyot alkottak az előző K2500-ashoz képest, belül csodát
tettek a mérnökök.
Végre dönthető
Szövet az első ajtókon szép, végre funkcionális műszeregység és
teherautókban elfogadható, sőt az elvárásokat túl is teljesítő
műanyagok mindenütt. A függőlegesen elhelyezett levegőszabályozók
és a középkonzol fémes kerete pedig kifejezetten a Kia nagyobb autóinak
hangulatát idézi. A vezetőpozíció a megnövelt terekkel az én 183 cm-hez
bőven elegendő, és a dönthető kormányoszlop végre orvosolja a gyakori
hajolgatások okozta derékfájásomat.
96 határozott ló
Ha pedig mindenki helyet foglalt, indulhatunk a felvonulás
helyszínére.
A motor változatlanul a Hyundai-jal közös 2,5 literes turbódízel
96 határozott ló erejével és egy süvítő turbinával a tökéletes
oxigénellátásért. Korábban is nagyon ment ez a kissé régi vágású motor,
most sem lehet rá panasz. Üresen szinte repül az 1825 kg-os kasztni, a
megengedett 1395 kg-mal megpakolva is könnyen elboldogul a három tonna
feletti súllyal. És hogy könnyen vezethető-e? Könnyen. Csöndes,
legalábbis csöndesebb, mint volt. Kis megszokás után jól is
irányítható, hála a vezető alatt lévő kerekeknek.
Csak egyvalamire gondoljunk, mikor heves gyorsításba kezdünk:
nekem tíz liter alatt sosem fogyasztott, még üresen sem. Mivel
terhelten sem változik jelentősen a felhasznált gázolaj mennyisége,
inkább mindig vigyünk magunkkal valamit, hogy megérje, ne kelljen üres
fuvarokat fizetni. Lassításkor ellenben semmi ok a spórolásra.
Ki tud ellenállni?
A fékre senkinek egy szava sem lehet. Még terhelten is kiválóan
tette a dolgát, inkább csak a brigád és az áru térben történő hirtelen
átszervezésének rémképe áll a fékerő útjába, mint a technika. A
fékrendszer kiváló, csupán az olaj utántöltése ütközhet némi
nehézségekbe. Nem könnyű ugyanis a tartályt takaró műszerfaldarabot
visszatömködni az ajtó gumikédere alá, miután olyan bátran kirángattuk
onnan. Még szerencse, hogy az ellenőrzéshez erre nincs szükség, ahhoz
ugyanis vágtak rá kis lyukat.
Mindent összevetve remek munkatárs válhat az új K2500-asból.
Lehetünk belé szerelmesek, járhatunk is vele, csak vigyázzunk,
ifjonti hevületünkben nehogy kárt tegyünk benne, nehogy összetörjük a
szépségét. Hiába a sajtolt, 1,4 mm vastag acéllemez és a kabin alatti
energiaelvezető rendszer, egy szemből érkező magasabb jármű és köztünk
csak az ablakmosó tartály van. Veszélyes dolog a munkahelyi szerelem,
de ki tud ellenállni?
További cikkeink
