A kis Yaris szeptemberben került népes családomba. Azóta alig 1500 kilométert teljesített, ennél legtöbb hivatalos tesztautónk is többet fut, mire még újként hozzánk kerül. Ne is legyen ez a cikk használtteszt, tekintsük inkább inkognitóban elkövetett újautó-tesztnek.

hirdetés

Essünk túl a címen hamar.
Keresztanyám számára kellett városi rohangászós autót vásárolni egy
Matiz leváltására. A
Suzuki Ignis nem
volt jó, kényelmetlennek bizonyult. Keresztapám tanácsára a következő
kereskedésben (véletlenül a Toyotánál) unokatestvérem előreszaladt és
beállította a kiállított Yaris ülését úgy, hogy keresztanyámban rögtön
kedvező benyomásokat keltsen az autó. Így is lett, trükkösen
befolyásolt keresztanyám és a halványzöld Yaris egymáséi lettek, azóta
is boldogan élnek.

Olyan kép élt bennem a Yarisról, hogy nagyon drága, nagyon jó
minőségű, nagyon Hi-Tech, nagyon exkluzív kisautó.
Biztos a hülye ufós reklámklipek miatt. Aztán amikor ezen írás
készülte során elkezdtem érdemben foglalkozni a típussal, egyre-másra
dőltek le prekoncepcióim, pozitívak, negatívak egyaránt.

A legolcsóbb Yaris 2,44 millió forint, de tesztautónk, az egyliteres
csúcsmodell is csupán 3 005 000 forintba kerül (fura, hogy
a Toyota nem alkalmaz pszichológiai árképzést, én biztos 2 999
000-ért adnám). A felszereltséghez és a Toyoták közmondásos
megbízhatóságához mérten ez cseppet sem durva, hogy mást ne mondjak,
háromhengeres Fabiát lehet kapni szűk hárommillióért, villanyablakkal és
centrálzárral. Ebben meg klíma is van.

Kívülről - nem rossz, sőt,
kimondottan helyes, bár az én ízlésemnek kissé nőies. Úgy tűnik,
a piac homogenizálódása ellenére megmaradnak a származás által
meghatározott formavilágok. Ahogy a
C3-on, a
Clión és a
206-on látszik,
hogy francia, a
Polón, hogy német. A
Yarisról is ordít, hogy távol-keleti kisautó. Kicsit a
Daewoo, pardon Chevy Kalosra és a Hyundai Get(z)-re hajaz, csak gömbölydedebb jóval.
Elölről kedves plüssmaci, hátulról jó kiállású, dinamikus, erőteljes
jószág. Oldalról mérges kis labda; előre lejt az övvonal, hátra lejt a
tető, az oldalablak tehát hátrafelé brutál szögben szűkül.

Akad egy-két remekbeszabott kis műtárgy is az autón, amin
elcsemegézhet a finom részleteket kedvelő esztéta. A fényszóró picit
beleharap a lökhárítóba, hmmm! A hűtőmaszk behódol a Toyota-logo előtt,
űűű! Milyen különleges a kis bogárszerű oldalvillogó, húúú! És az a
tipográfia hátul a típusjelzésben, az érzékien összefonódó betűk,
óóó!

A Yaris belül is számos érdekes részletmegoldással büszkélkedhet, de
összességében kevésbé megragadó. Látványos a jópofa, hátrafelé felkúszó
vonal az ajtók belsején, bennük a szép kilincsekkel, lenyűgöző a
dudorokkal-mélyedésekkel tarkított műszerfal - és mégis.
Alaposan végigtapogattam, végigpróbálgattam mindent, és végig
éreztem, ahogy az anyagok, a kapcsolók, a kárpitok folyamatosan
sugározzák: olcsó kisautó vagyok! Olcsó kisautó vagyok!

Sok a szörnyű, álcázatlan pőre műanyag. Még ebből is kiemelkedik
a fűtés-szellőzés forgatógombjai körüli fémes festés, az ember hajlamos
tapogatni, nem matrica-e. De nem. A régivágású tolókaros
szellőzésszabályzásra emlékeztet egy kis fosszília: a külső levegő egy
kis tolókarral zárható ki.

A Sol felszereltség a Toyotánál a csúcsot szokta jelenteni. A Yaris
Sol leglátványosabb extrái, a bőrkormány, a krómbetétes, krómgyűrűs
talapzatú, szép, komoly váltókar kirí a képből, nem ebbe az autóba
való. Ha nyáron próbáltam volna ki, valószínűleg megfőlök benne - mert
nem is gondolnám, hogy klíma is jár hozzá. A középkonzolon
érdekesen szétszórt rádiómagnó négy hangszóróból szól - mind a négy
elöl van, kettő lent, kettő fent, rendes komponens szett. A kormányra
is kerültek rádiógombok, gyáriak, de utólagosan kendácsolt
hatásúak.

Na tessék, most ez az egész úgy hat, mintha Szegény Yarisnak még az
előnyei is hátrányok lennének, pedig dehogy. Mert mindennapi városi
közlekedési eszköznek jó a Yaris.
Nőkre tervezték az ajtónyílásokat - a hátsó különösen szűk -, de
ha már bent vagyunk, jól elférünk. Az első ülések alig tartanak, de
kényelmesek, a vezetőé magasságában állítható. Hátul tologatható,
oldalanként állítható dőlésszögű, aszimmetrikusan dönthető támlájú
székeket találunk, amikkel mindenkor a szállítandó tételekhez
igazíthatjuk az utastér/raktér arányt, utóbbi 205-től 950 literig
variálható. Tetszett, hogy a nem használt hátsó öveket kis rögzítő
csipeszekkel mentesíthetjük a beszorulástól támladöntés esetére.

Egyedi és praktikus a középkonzolba integrált két mókás, mély
kopoltyú, de
lenyűgöző a jobb oldali légzsák alatt a látványosan felnyíló fedelű
rekesz is, mely alatt elfért még egy normál méretű kesztyűtartó is.
Akad még az elöl ülők számára egy-egy térképtartó és pohártartó,
hátulra az ajtóra viszont már nem jutott térképtartó, csak az első
üléstámlák hátán lévő zsebekbe gyűrhetjük a rágóspapírt.

Na de koncentráljunk végre a bal egyre és a vezetési élményre.
Ezt az élményt rontja ugyanis nagyban a Yaris egyik fő nevezetessége, a
középre helyezett "
3D-s digitális kijelző holografikus hatással". Kezdetben úgy
voltam vele, hogy biztos megszoknám előbb-utóbb. Aztán már inkább úgy
voltam vele, hogy én ezt soha a büdös életben nem tudnám megszokni, a
sejtelmes zöld számokat mintha egy akváriumon keresztül kémlelném. Az
én háztartásomban üzemelő Tipo, és Twingo digitális kijelzője egyaránt
szemkímélőbb és felhasználóbarátabb, ha nem is ilyen modern.

Vezessünk hát behunyt szemmel. Hogy a mai motorok környezetbarát, de
lusta viselkedése mennyi bosszúságot okoz, az abszolút laikus
tulajdonos vallomása is alátámasztja:
a Yaris gyakran lefullad. A Matizzal könnyebb volt elindulni,
magyarázza minimális vezetési rutinnal és típusismerettel rendelkező,
más okokból viszont annál inkább tiszteletreméltó nagynéném; de a Tico
volt az igazi, az pörgött, ugrott, ment, mint a parancsolat.

VVT-i

VVT-i - Variable Valve Timing with intelligence (Intelligensen
Változó Szelepvezérlés)

A Toyota díjnyertes VVT-i (Intelligensen Változó Szelepvezérlés)
technológiája egy kifinomult
számítógép segítségével változtatja a légbeszívó szelepek
időzítését a vezetési viszonyoknak és a motorterhelésnek
megfelelően.

A ki- és beömlő szelepek átlapolási idejének szabályozásával a
motor jellemzői megváltoztathatók, hogy
megfelelő forgatónyomatékot biztosítson bármilyen
fordulatszámon. Ennek két hatalmas előnye van, az erőteljes
gyorsulás és a gazdaságos üzemanyag fogyasztás. Raadásul teljesebb
égést okoz a magasabb égési hőmérséklet által, ami kevesebb
károsanyag kibocsátást is jelent.

Forrás:
Toyota.hu

Ettől a kis dekoncentráltságtól eltekintve a Yaris motorja
kifejezetten jó dolog. A 998 köbcentis 16 szelepes, lánccal
vezérelt, kétvezértengelyes kis négyhengeres 65 lóerőt teljesít
hatezres főtengelyfordulaton, csúcsnyomatéka 90 Nm 4100-nál. A 910
kilós tesztautó névleges végsebessége 155 km/h, gyorsulása nulláról
százra 13,6 másodperc.

A Yaris 50-nél még nem szereti az ötödik sebességfokozatot, 60-nal már
elviseli. Nagyon szereti ellenben ilyenkor a kettest! Intenzív
motorhang mellett 88 km/h-ig élvezhetjük a gyorsítást, 6600 körül jön a
leszabályzás. Kipörgetéskor nem tapasztaltam érezhető
teljesítményugrást, végig egyenletesen nő az erő.
Érzésre a Yaris egy avétosabb konstrukciójú 1,4 literes európai autó
menetteljesítményeit nyújtja - kedvezőbb fogyasztási adatok és
járulékos költségek mellett. Na meg persze ott a legendás megbízhatóság
is.

Amíg hideg a motor, a váltó kissé nehézkesen jár, de ha bemelegszik,
simulékonnyá, igazi japán váltóvá változik. A fékpedál kicsit mélyen
fog, de a fékhatással nincs gond és minden Yarisban ott sunnyog az ABS
és az EBD. A kuplung ellenben nagyon magasan fog, de a rövid pedálút
miatt ez nem zavaró. A kormány egy picivel több, mint hármat fordul
ütközéstől ütközésig.
Ha megfordulásról van szó, a Yaris nem kér sok helyet, menet
közben valahogy mégis nagyon érzéketlen, egy kátyú kikerüléséhez is ész
nélküli rángatás szükségeltetik. A futómű nem egy Fiestáé, nagyobb
tempónál jobban járunk, ha lassú, megfontolt manőverekhez folyamodunk.
Cserében kényelmes. Mondom: városi közlekedési eszköz.

A Yaris tükrei kissé bosszantóak. A belső zavaróan betolakszik a
látótérbe, a külsők meg kicsik. Cserében van elektromos tükörállítás.
Az első ablakok is villanyosak, a vezetőé lefelé automata. Vicces, hogy
a sofőr reteszelheti az anyósülés ablakemelőjét. Sok értelme nincs, de
megteheti. Az ajtók bentről külön gombbal reteszelhetők - fura
ellenben, hogy a slusszkulcsra nem került távnyitó.

Mikor elkértem az autót,
azt hittem, hogy szeretni fogom. Nem szerettem. A
Puntót (legalábbis az
előző, normális arcú generációt ) szeretem, a
206-ost is szeretem
és a
C3 is jó volt. A
Kalos is tetszett. A
Corsában sem volt
rossz és a
Polót is szeretem, ha
drága is. Mégis, ha muszáj lenne ebből a kategóriából választanom egy
új autót és a saját vérrel-verítékkel szerzett pénzemet kéne áldoznom
valamelyikre, lehet, hogy Yaris lenne. A fene azt a megbízhatóságot.

Értékelés:Nem drága, nem rossz, de nem szeretem. Négy.