A jelzésértékű momentumtól eltekintve, hogy barátom alatt - minden különösebb ok nélkül - porig égett a régebbi A-osztályos Merci, nem voltak előítéleteim. Sőt, szerkesztőségünk meg nem nevezhető munkatársa határozottan rajong a típusért. Ha ő mondja, nem is hiszem el, hogy az új A-merci milyen jó kis kocsi.

hirdetés

<page name="0"></page>

Elfogulatlanság ide, elfogulatlanság oda, valljuk be, az előd szégyenteljes. Nem a műszaki tartalomra gondolok, hanem magára az elképzelésre. Ha gonosz akarok lenni, azt mondanám, a márka karikatúrája volt. De inkább nem mondok semmit, csöndben maradok, és a múltat feledve nézek az új A-osztályra.

A teszt első néhány kilométere meggyőzően indult. Pedig akkor még egy métert sem mentem az autóval, csak magam előtt vagy a visszapillantó tükörből szemléltem. Hossza x mm-ről y mm-re, szélessége z mm-ről # mm-re, magassága $ mm-ről đ mm-re nőtt. Ráadásul külsőre most már tagadhatatlanul mercédeszes, a családi kapcsolatokról most már nem csak a csillag árulkodik. Úgy illeszkedik a Merci arculatába, hogy talán egy kicsit a jövőre is utal. A hátsó lámpák a Merci várható dizájnelképzeléseire utalnak - nem tévednek, ha hasonlóságot vélnek felfedezni a legnagyobbak hátsólámpáival. A csúf békából immáron takaros, faros-mellyes menyecske lett.

Sajnos a belsőt már nem tudom annyira dicsérni. Kétségkívül kiválóak az anyagok, tökéletes a megmunkálás. Öröm minden elemét megfogni, de a forma nem tetszik. Első ránézésre azonnal a Lada Samara (esetleg a Lada 110 ) műszerfala ugrott be. Úgy tűnt, a külső megformálása túl sok energiát kivett a tervezőkből, és a belsőre már kiégtek. Nem elegáns, nem szép, de még nem is ronda, semmilyen.

A belső egyetlen érdekessége, hogy ha beülünk, nem csak úgy van, hanem előttünk magasodik a műszerfal. Szinte vállmagasságban a teteje, mi pedig a nagy fekete egység védelmében helyezkedünk el. És ez a védettség érzés valódi védelem. Ütközés esetén nemcsak a hat légzsák, hanem a padlólemez alá becsúszó motor is gondoskodik a biztonságunkról.

Örömmel tapasztaltam, hogy az irányjelző kar hagyományos mercis integrált kapcsoló maradt. Ahogy hivatalosan nevezik: irányjelző komfortkapcsolóval. A klímaberendezés szériafelszereltség, viszont a hátsó elektromos ablakemelő már nem fért bele a több mint 6 milliós árba. Azt hiszem, ezt soha sem fogom megérteni. A fűtés szabályozása az egyszerű kezelőszervek ellenére teljesen rapszodikusan alakult. Például hiába szerettem volna, hogy csak a lábra jöjjön a meleg, sehogy se akarta azt csinálni, amit a jobb oldali kapcsolón beállítottunk. Azért viszont piros pont, hogy ha a klímát kikapcsoltuk, azt újraindításkor is megjegyezte.

Kaotikusan alakult az elektronika nyelvezete is. A középkonzol hifi-telefon-navigáció egységét könnyedén angolra hangoltam, viszont a fedélzeti számítógép beállításánál nem találtam nyelvválasztást. Így esélyt sem adva, szigorúan németül próbált kommunikálni. Néha megdöbbenve próbáltam értelmezni a hibaüzenetet, mire rájöttem, hogy csupán németül közölte az autó tájolását. Az egyébként a hasznos digitális iránytű mellett a hagyományos adatokat - köztük a horror fogyasztást is - leolvashattuk a központi kijelzőről. Dicséretes dolog viszont, hogy a légzsákok működésére figyelmeztető címke a napellenzőn magyar nyelvű volt. Úgy emlékszem, ilyet még nem láttunk sehol.

Meg kell dicsérni az óriási ablakfelületeket és a jó kis napfénytetőt, amit furcsa módon nem üvegből, hanem átlátszó műanyagból készítettek. Az ülés nagyon kényelmes, a lábaim tökéletesen elfértek, a kartámasz az ajtón és középen tökéletes magasságban voltak, bár sajnáltam, hogy középen nem lehet pakolni bele, előre tolva csak egy kis rekeszt találtam. Máshol viszont van rekesz elég, például a pohár tartalma nem csak a váltóboxba, hanem az ajtózsebekbe is ürülhet. A csoki viszont nem olvad, ha a hűtött kesztyűtartóba rakjuk.

A csomagtérpadló magasságát állítani lehet. Illetve csak lehetne, ha nem lenne teljes értékű a pótkerék. A széria pótkerékkel a szélessége miatt csak a felső állás használható. Tehát ha mélyebb csomagtartóra vágyunk, kérjünk mankókereket, vagy a pótkerék otthon marad. A csomagtartóból két hasznos rekesz nyílik, ugyanitt rögzítőfüleket is láttam. Alaphelyzetben a tisztességes 435 literes csomagtartó űrmérete az ülések ledöntésével 1370 literre bővíthető. A hátsó üléssor 1/3 - 2/3 részben osztott, és a 2/3 rész üléspárnája kivehető.

A kormány négy irányban állítható, kellemes fogású alkalmatosság. A kormányon lévő kapcsolókkal egy kis gyakorlással a fedélzeti számítógépből kényszeríthetjük ki az információkat. Profi, hogy a középkonzolon az elektromos egység kijelzője sötétedéskor inverzre vált, a vakítás elkerülése végett. A szélvédő alatti szenzor figyeli a fényviszonyokat, és akár aluljáró alatt is kapcsol, függetlenül attól, világítunk vagy sem.

Sötétben a távirányítós nyitáskor nemcsak a belső világítás, hanem az első és hátsó fények is gyúlnak. Érdekes megoldás, hogy a fényszórók optikai gyűjtőlencsés megoldásúak ugyan, de hagyományos halogén izzókkal, tehát nem xenon. Xenongyűlölőként ezt a rendszert részesítem előnyben. Nagyon jól világított, és hagyományos fényével sem magamat, sem a szembejövőket nem kellett büntetnem.

További piros pontokkal a futóművet jutalmaznám, illetve a vezérlő elektronikát. Az előd bemutatásakor bekövetkezett sajnálatos eseményeknek köszönhetően, az A-Mercinek ma már szeme se rebben a jávorszarvas említésére. Annyit dolgoztak rajta, hogy kategóriájában a legjobb futóművel büszkélkedhet. Még erőszakkal sem lehet kihozni a sodrából, pedig próbálkoztam vele lelkiismeretesen. Az elektronikus menetstabilizálás (ESP) mellett blokkolásgátló (ABS), fékasszisztens (BAS), kipörgésgátló (ASR) is a szériafelszereltség része. A kipörgésgátló sajnos nem kikapcsolható. Hétköznapi használatban ez nem baj, mert ha erőltetjük, így is lehet füttyös rajttal indulni. A fixre kapcsolt ASR a téli havas, jeges indulásoknál okozhat meglepetést.

Tesztautónk a 2034 cm ³-es soros négyhengeres motorral szerelt 134 lóerős változat volt, ötsebességes váltóval. Ez a választható legnagyobb motor. Az 1300 kilós gömböc 9,8 másodperc alatt van százon, és belendülve 200 km/h fölött van a vége. Városi közlekedésben nem vadállat, de sebaj, az A-Merci nem is versenyzésre való. Nekem sem a mentetteljesítménnyel volt a bajom, hanem a veszett 11 literes fogyasztással. Hivatalos adatok szerint tíz alatt kéne lennie, de sajnos mi ezt nem tudtuk produkálni. Ráadásul a 11 liter vegyes használatban alakult. Ha A-Merci vásárlásra kényszerítenének, akkor inkább a 807 000 forinttal drágább, kétezres dízelt választanám, ami ugyan teljesítményében alig több, nyomatéka viszont duplája a benzinesnek (ráadásul feleakkora fordulaton), és a fogyasztásról még nem is beszéltem.

Az összegzésnél nehéz dolgom van. Apró negatívumok mellett összességében tagadhatatlanul jó kis kocsit próbálhattunk. A meghízott, megszépült A-mercit akár még családosaknak is ajánlanám a hátul is kellemes üléseivel, meggyőző csomagtartójával. Mégis azt hiszem, aki nem kimondottan az emblémát célozza, annak 6 168 000 Ft-ért van jobb választás is.

Értékelés: Klasszisokkal jobb, mint az elődje, de a belső lehetett volna szebb is. Ez a Mercinek nem elnézhető, ezért csak 3,5.