Olyan lett a Multipla, mint a legutóbbi robotos-üldözős Will Smith filmben az egyforma arcú, egyéniség nélküli, tömegcikk gépek. Elveszett a korábbi modell autóstársadalmat kettéosztó stílusa. Na jó, nem teljesen, mivel a külső vonalai megmaradtak. Belülről meg szinte semmit sem változott. Szerintem.
Kilencvenkilencben még elég nagy bátorságnak számított ilyen
formájú autót piacra dobni, pedig akkor talán a Fiat is jobban állt.
Most, hogy kicsit melegebb a helyzet a háztáj körül, érthető, hogy
semmi kockázatot nem mernek vállalni. Nem engedhetnek meg maguknak
azóta már szokványos kalapdoboboz formát, de még csak egy barátságos
Pokémont sem. Csak azt nem értem akkor egyáltalán miért kellett
hozzányúlni?
Jó, persze, tudom
ötévente frissíteni kell , de most akkor is haragszom, mert
nekem - köveket a kézbe! - az előző Multipla tetszett. Igazából
csak az egyik szemem sír a veszteség miatt, ami a karakteres,
szeretem-nemszeretem járműcsoportot érte, mivel tulajdonosi szemszögből
nézve nem is bizonyított a veszteség. Mert kívülről az új Multipla
teljesen hétköznapi, egységes, kiegyensúlyozott, unalmas jármű. Persze
csak úgy unalmas, hogy már megszoktuk a kockaformát, a kifelé dőlő
oldalablakokat, mert ezek nem változtak. Az orra vette fel az
egységesítő maszkot.
És ezzel veszített sok pontot a megjelenés meghökkentő erejéből a
korábbihoz képest. Igen ám, de a mérleg másik oldalán az szerepel, hogy
akiknek eddig nem tetszett a Multipla, most már legalább nem
fintorognak.
Bár valószínűleg továbbra sem tetszik nekik, nem mondják rá
kapásból, hogy ronda. És ez lehetett a gyártó szándéka, így akart
biztosra menni. A tulajdonosnak tökmindegy, ő csak addig látja
kívülről, míg be nem ül, ott pedig ugyanolyan, mint a korábbi verzió.
Az meg, hogy kívülről egy kevésbé karizmatikus autóban látják... nos,
ennek egyéni a tűrőképesség-feszegető jelentősége.
Egy hétig bájologhattam abban a hitben, hogy akik az új Multiplában
látnak, azt hiszik, az előző túl merész lett volna nekem, és alig
vártam, hogy lesimítsák az arcát. Egy hét alatt aztán kiderült, hogy
nem csak arcot plasztikázták, hanem több helyen is belenyúltak.
A régi
1.6-os benzines motor melletti egyetlen alternatívát, az 1.9 JTD-t említeném
először, mivel a
három évvel korábbi tesztünk során is ilyet kaptunk.
Akkor még 105 lóerőt tudott, mostanra ez 115-re nőtt. A
gyengébbhez nem volt szerencsém, az erősebbről azt tudom mondani, hogy
teljesen rendben van. Sem a gyorsításnál, sem a városi közlekedés sokat
váltogatós menetében nem akadt olyan pillanat, amire bosszúsan
emlékeznék.
A súlyában nem változott, továbbra is 1,4 tonnás autót izomból
kerregve hozza lendületbe, ahogy ez egy modern dízelnek kötelessége.
Aztán hipp-hopp, és máris 100 km/h-nál járunk, és még mindig érezni az
izmot. Egyszer becsukott szemmel - hogy mások ne vegyék észre -
eltekertem 170 km/h-ig, és nagyon jó volt. Mármint
dinamizmusilag, mert akusztikailag már nem. Valami történhetett a
motortérnél, mert háromezres fordulattól felfelé már kellemetlenül
hangos. A korábbi Multiplának épp a zajtalansága volt az egyik erénye,
ez mostanra elmúlt. Vagy a 10 ló nyerít hangosabban, vagy a lópokróc
vékonyabb, és nem csillapít eléggé, vagy mindkettő.
A zajos beltérben más nem nagyon változott. Maradt a három elöl,
három hátul üléssel megoldott hat személyes férőhely. A Dynamic
felszereltséghez szériában járó előre-hátra mozgatható hátsó középső
üléssel - vagy a teljes sor kiszerelésével - a 430 literes csomagtartó
méretével lehet játszani.
A vállban szélesedő vonalvezetés őrzi a brutális térérzetet.
Emellett mégis van némi klausztrofób érzés, mert a vezetőülés - meg
gondolom a többi szélső is - olyan közel van az autó oldalához, hogy
már -már nyomasztó. De mivel sosem ütközik bele a könyék semmibe, hamar
elmúlik a bezártság kellemetlen élménye.
Legnagyobb örömömre a műszerfal közepén megmaradt az űrbázis
műszeregység. Ez folyamatosan vonzza a tekintetet, minden
alkalommal találni rajta valami apró részletet, ami előtte nem volt
ott. Érdekes például a két vak gomb, amiknek feltehetőleg a hátsó
ablakok mozgató kapcsolóit kellene magába foglalnia, de nem. Semmi
funkciójuk. A hátsó ablakok elektromosan mozgathatók, de csak a saját
ajtajukról, elölről nem. Csak a hátul ülők játszadozását lehet
letiltani, a sofőr nem játszhat.
A váltókar továbbra is kellemesen kapcsolható megoldással,
magabiztosan léptetget a fokozatok között. Egyetlen ellenszenves
tulajdonsága, hogy a bőr szoknyát tartó műanyag keret minduntalan
kiugrik a helyéről, még akkor is, ha csak nekiütközik a környéken
bóklászó térdünk. A bőr bevonatú kormánykerék és váltógomb egyébként
szintén csak a Dynamic felszereltséghez rendelhető, akárcsak az
elektromosan behajtható külső visszapillantó tükrök. Az ESP csak a
dízel motorhoz jár, oda is csak külön kérésre. Az egyedi,
szövetborítású műszerfal, a hímzett Airbag felirattal viszont
széria.
Jelentős változás a hátsó részen történt még.
Eltűntek a Pokémon lámpák, és a hatalmas Multipla felirat is a
múlté. Diszkrét kocka lámpák kerültek a két sarokba, és a többi Fiathoz
hasonlóan szolid márka- és típusjelzés - a brutális méretű ötödik ajtón
- árulja el a kipufogót szagolóknak, hogy miféle kisbusz halad előttük.
Ezzel az utolsó tollvonással lépett át a Multipla az első áldozás utáni
visszafogottabb életbe.
A minimális változtatásokkal a Fiat elérte célját. Hevenyészett
közvélemény kutatásom során elhanyagolható százalékban kaptam "fúj, de
ronda" jelzőt. Viszont ugyanilyen arányú volt a "de szép" is. Tehát az
új Multipla már nem osztja ketté az embereket, mint a nyolcvanas
években a Depeche Mode és a Duran Duran. Ennek megfelelően, akinek
hatszemélyesen is kényelmes, tágas, és mindemellett remekül vezethető
autóra van szüksége az mindenképp számolni fog a Multiplával. Már csak
azért is, mivel az árát is megsimogatták. Már egyáltalán nem lóg ki a
kategóriatársak közül, sőt inkább az olcsóbbak közé került.
További cikkeink
