Sziasztok!
Második autónak, városi, rövid utakra keresek a családnak használt autót. Presztízs kevésbé számít, inkább a praktikum: elférjen benne 2-3 gyerek meg a sofőr, és legyen megbízható (ne kelljen sokat szerelni) és/vagy igénytelen (ha szerelni kell, legyen egyszerű).
A csavar a történetben: szeretném, hogy 92-ben vagy nem sokkal előtte (mondjuk 85-ig bezárólag) gyártott modell legyen. (Ez gondolom pl a dízeleket mindet kilövi.)
A Corollák gondolom már akkor is megbízhatók voltak, és abból sok is kapható jó áron, de kimondható ez általában is a japánokról? És mi a helyzet a németekkel, vagy a franciákkal? Szóba sem jöhetnek a megbízhatóság (hiánya) miatt, vagy van egy két modell amit érdemes megnézni? Volkswagenek és Audi vannak jó áron online piactereken ebből a korból, meg persze rakás francia.
Illetve ellenkezőleg, van ebből az időszakból olyan (japán vagy más) amit kerülni kell, mint a bűnt? Akár mert nem megbízható, akár mert van valami híres biztonsági hibája (nem mai 5*-os törésteszt-eredmény várnék el persze, de ne is legyen arról híres, hogy nem fog a fék, vagy akad a kormány vagy hasonlók.)
A forrás lehet bárhol nyugat Európában, tehát nem csak a Magyarországon elérhető/elterjedt kocsikból válogatnék.
Előre is köszönöm, ha tudtok segíteni, ötletekkel szolgálni!
Üdvözlettel,
Márton
Kedves Márton!
A japánok ekkor kezdtek igazán jó autókat csinálni, de a korrózióvédelem még nem volt az erősségük. Emiatt elég sok az enyészeté lett, de még lehet találni a jó bőrben megmaradt példányokat. A Corollák már ekkor is iszonyatosan jók voltak, különösen az akkori kínálat tükrében. Egy ilyen valóságos csoda volt az akkori olasz francia autókhoz képest, hihetetlen volt az a váltási érzet, illetve, ahogy azok a kapcsolók klattyantak.
A francia és olasz autógyártás ebben az időszakban alapozta alapozta meg a rossz hírét, ezeket hanyagolnám, hacsak nem talál egy nem szétrohadt Uno Turbo i.e-t vagy Renault 5 GT-t. Én egyértelműen valami japánt néznék ebből a korból.
Üdv:
További cikkeink
