Ágyúval lő a földútra
Szentendrén álltunk a Ford székháza előtt, reggel volt, szél és hideg. A gőzölgő kávémat szürcsölgetve nézegettem egy egész parkolónyi Ranger Raptort: délcegen és vidáman várták, hogy szétfingassuk őket az úttalan utakon. Nem aggódtam, volt szerencsém az előzőhöz is, ami eleve király volt, ebbe az újba meg még rendes motort is raktak. Sejtettem, hogy állat lesz 2,5 tonnával veretni az erdőben és a szántóföldek mellett, de azt nem, hogy ennyire.