


Vállalkozói élet 82. nap – Megnyitottunk, de csak most jön a neheze
„Mi lesz a megmaradt tíz tonna murvával?” – kérdezte cégtársam a halom fehér kő tetején libegve, amikor egyértelművé vált, hogy kissé többet rendeltem a kelleténél. „Majd valaki elviszi!” – feleltem magabiztosnak tűnő hangon, és szerencsére így is lett, a környék pikpak felszívta a tízhuszas kavicsot, mi pedig örültünk, hiszen ekkor még úgy tűnt, jól állunk. Aztán kiderült, hogy valójában sehogy sem, pedig a tervezett nyitás egyre csak közeledett.

Vállalkozói élet 24 nap: a kereskedés épül, a pénz meg csak pereg, pereg
Vér folyt, darazsak csíptek, az üveggyapot még most is szúrja a szemem, a pénz meg csak pereg-pereg, mint az angliai házak fridzsiderei. Hullák vagyunk, lélegző tetemek, most is itt fibrillálok a babzsákban koszosan, büdösen, és napról-napra csóróbban. Na, de kiszállni már nem lehet, ez a Titanic rég elhagyta a kikötőt, a kérdés csupán az, hogy hány jéghegy keresztezi még a személy- és könnyűgépjármű-kereskedelemi ambícióinkat. Az első körben már vázoltam a motivációkat és a terveimet, most jöjjön a kivitelezés.

Hogyan nyiss használtautó kereskedést? - 1. rész
35 vagyok. Eladtam a BMW-met, és a nemrég vásárolt Jeep Commandert is, most pedig egy régi, békalámpás Corollával járok. Nem rossz autó, hibátlanul tudja azt a keveset, amit újkorában is tudott, de mindenképpen visszalépés. Egyáltalán, mi történik velem? Megőrültem? Miért tesz valaki ilyet? Hát azért, mert megpróbál saját lábra állni, amíg van benne kraft, és ez áldozatokkal jár.
