Találkozásom a trollommal. Aki tényleg egy szupertehetség 18+
Amikor vasárnap reggel bekapcsolom a számítógépet, a család már tudja – kár reggelihez hívniuk engem, Apának ezen a hétvégén szerelős posztja van, leül a gép elé pizsamában, és estig nem lehet majd hozzászólni, mert egyik kézzel trollokkal szkanderezik, másikkal magyarázó esszéket ír, közben pedig az orrával egy harmadik ablakban a javításokat üti be a blogszerkesztőbe, mert a troll olyan, hogy a fűszálon levő bolha lábának a szőrén fityegő, csakis elektronmikroszkóppal kiolvasható szövegen fellelt háromtized lóerőnyi elírásba is belekapaszkodik.
A troll életének az értelme: bebizonyítani, hogy ő az okos, a másik idióta.
