traffix - Totalcar

Szeretnénk olyan egyszerűen tölteni a villanyautókat, ahogy a benzineseket tankoljuk!

Szegény villanyautóra váltóknak nem elég nehéz megszokni az elektromos autók technológiai sajátosságait, még a töltési szolgáltatók furfangos csapdáival, akadályaival is meg kell küzdeniük. Még töredékében sem épült ki az európai töltőhálózat, a szolgáltatások rendszere máris követhetetlenül bonyolult, igénybevételük kényelmetlenül nehézkes. A probléma megoldása láthatóan nem fog menni üzleti alapokon, az Európai Unió beavatkozására volna szükség egy egységes, átlátható keretrendszer megalkotásához.

Elalvás előtt jönnek az úton ugráló állatok

Létezik egy érdekes szakkifejezés a koncentrációval, figyelemmel kapcsolatban: csatornakapacitás. A járművezetők másodpercenként átlagosan 7 információt tudnak befogadni (plusz-mínusz 2-t, tehát 5 és 9 között) – ez a csatornakapacitás. Információ, hogy milyen táblát látok, hogy kanyar következik, hogy kanyarodom, hogy előttem előz egy autó, hogy de rossz ez a zene, hogy marha éhes vagyok, hogy milyen büdösség jött be az autóba... és akkor még nem is álmodoztunk szebb életről, szeretőről. És ami a legfontosabb: az is a csatornakapacitást csökkenti, hogy érzem, észlelem: fáradt vagyok.

Te megállnál a vasúti átjáró előtt, ha nem működne a fénysorompó?

A helyszín: a Székesfehérvárról Veszprém felé kivezető főút, a régi 8-as (ami a 8-as és M7-es között épült elkerülő út átadása óta a 801-es számot viseli) és a Székesfehérvár-Komárom vasútvonal kereszteződése. A vasúti átjáróban fénysorompók és félsorompók gondoskodnak arról, hogy lehetőleg ne legyen egyszerre ugyanazon a helyen vonat is és közúti jármű is.

Papíron a gyorshajtás a fő baleseti ok, de a valóság sokszor mást mutat

A személysérüléssel járó hazai közúti közlekedési baleseti statisztikák változása az elmúlt néhány évben nem mutat olyan javulást, amely egyértelműen arra utalna, hogy a hivatalos balesetmegelőzés hatékonysága javulna.

Ezért nem érnek semmit a közlekedési hírek

„A bevezető utak nehezen járhatók” szintű közlekedési hírek már a kilencvenes években sem értek sokat. Ma meg már annyit sem. Egy kattant amerikai riporter bejelentkezése leplezi le a valóságot.

Mennyivel vesszük komolyabban a sebességkorlátozást, ha van is értelme?

Ki vesz komolyan egy 30-as táblát az iskola előtt este hétkor? Ki veszi el a gázt egy járműjavító bezárt kapuja előtt, amit 70-es tábla véd vasárnap reggel is, amikor pedig még a fű se nő? Aki Magyarországon szokott autót vezetni, pontosan tudja: nagyjából senki. Legfeljebb a tanulóvezetők, de ők is csak addig foglalkoznak ezekkel a táblákkal, amíg le nem vizsgáznak.