



Berlini techno, eki nélkül
Nincs még egy olyan gyártó, ami annyira értene a jéghideg biztonsági játékhoz, mint a Volkswagen. Mérnek, elemeznek, számolnak, összesítenek. A komor, német úriemberek által minimum harmadik tizedesjegyig elvégzett, végtelennek tűnő számítások végeredménye pedig sokszor – de szerencsére nem mindig – egy olyan autó, amibe irgalmatlanul nehéz belekötni. Cserébe zsigerből szeretni se könnyű.

Lássuk, miből élnek!
Nagy tervekkel vágott bele az elektromos átállásba a Volkswagen, de az erre a célra létrehozott ID sorozat még nem érett meg rá, hogy leváltsa a klasszikus modelleket. A bevételre viszont szükség van, és még mindig a Tiguanból adják el a legtöbbet, 2007 óta több mint 7,6 millió darab fogyott belőle. A legjobb, amit tehettek, hogy az eredeti karakterét és motorválasztékát megtartva, az elérhető összes újdonságukat beépítik a harmadik generációba.







Nemsokára ez már punk lesz
A fundamentalista autórajongó nem hiszi el, hogy önfeledten lehet örülni egy városi terepjárónak, a paletta mértani közepéről származó Volkswagennek pláne nem. Könnyű ugyanis negligálni az embertársi valóságokat, elutasítani, hogy van ma Magyarországon a társadalomnak olyan szelete, ahol a "Révbe értünk, drágám, mit vegyünk?" kérdésre a válasz egy 15-16 millió forintos Tiguan. Pedig van ilyen szelet, és egy ijesztően ideális világban mindenkinek Tiguannal kéne járnia. Vagyis kellett volna, eddig.
