Ez akkora időutazás volt, hogy a mellszőr növeszti a Hasselhoffot
A filmiparban gyakori, hogy egy folytatás nem üti meg az első rész színvonalát, sőt kifejezetten komoly rendezői bravúr, amikor sikerül összerakni egy olyan második részt, ami nem utánlövés, vagy erőltetett másolat, hanem érdemben hozzátesz az elsőhöz, esetleg újraértelmezi azt. A Mad Max folytatása például ilyen, ráadásul ott merész volt a váltás, hiszen áthelyezték a karaktert a pusztulóból a már elpusztult civilizációba. A harmadik részt hagyjuk, de a negyedik, a Fury Road, na az megint felejthetetlen. Aztán ott a Die Hard, aminek az első része mérföldkő, a második viszont, hiába Franco Nero, felejthető, de ha a harmadik részt nézzük, Samuel L. Jacksonnal, az megint csúcs.
