Az év, amikor még a zászló is fejtetőn volt
Egy, a Ginger Hallhoz közeli, keskeny szolgalmi úton repesztettünk, miután két rendőrtől kértünk útbaigazítást, hogy a választott fotópontról miként juthatunk át egy másik helyszínre. David szerint mindkettő liverpooli akcentussal beszélt, ő pedig mindenáron manxi rendőrt akart a helyismeret miatt. Így botlottunk egy harmadikba, aki már kielégítő válaszokat adott, és elmondta, hogy egy patakon átkelve majd eljuthatunk a parkolóba, ahonnan aztán a kocsit begyűjtve áthajthatunk a pálya egy másik helyszínére. Ott, a Ginger Hall mögötti erdei úton egy parányi viskót pillantottam meg, rendezett portával és karbantartott épülettel, majd hirtelen bevillant egy kép, mesebeli történettel, hogy a Királynő bizony ebben a viskóban tengeti napjait a nyári időszakban, elbújva a világ gondjai elől. Elméletem alátámasztotta a ház előtt parkoló negyvenéves Range Rover is, majd történetem hallatán David hangosan nevetni kezdett, és megjegyezte: „végül is ki tudja, mi angolok sokszor elég furcsák vagyunk.”
