



Legyenek jövedelemarányosak a büntetések! Vagy ne
Felújított gyárépület mellett szoktam elsétálni munkába menet. A tetején Dunára néző loftok, stúdió-apartmanok, az aljában fitnesz-terem van, előtte az utcán meg G- és S-osztályos Mercedesek és egy 911-es Porsche szokott állni. Utóbbi 992-es, fekete, talán az alap Carrera, talán 4S, most nem esküdnék meg egyikre se. Ablaktörlő-lapátja alatt jellemzően ott zörög a piros csomag. Tulajdonosa kisétál, okostelefonján megnyitja a banki alkalmazást, bepötyögi a szükséges adatokat, az összegnél elmosolyodik, óránként keres ennyit. Jóváhagyja a tranzakciót, majd megy a dolgára. Talán megver valakit. A jövőben még ennyi gondja sem lesz, befotózza a QR-kódot, és már kész is: a bírság neki nem büntetés, hanem egy szolgáltatás esetleges ára.



Előbújt egy emberarcú fideszes?
Viharos időket élünk. Főleg mi, autósok. Ha csak az elmúlt néhány hónapot nézzük, egyre inkább érezzük a guillotine hideg érintését a nyakunkon. Külföldi rendszámhasználatért nyolcszázezres bírság, börtönbüntetés gyorshajtásért, és már a tetves mentőláda miatt is vegzálnak. Aztán egyszer csak megszólal valaki a kormánypárti frakcióból, és felháborodik, milyen rettenetesen szigorúak a közlekedési bírságok.
