Ezt már illik szégyellni
Tavaly Nouakchottban volt szerencsém megismerni a Tfeila hotelt. Süppedős szőnyegek a folyosókon, kortárs festmények a falakon, avantgárd bútorok lazán elszórva a lobbyban, friss gyümölcs a pultban. Halk jazz áradt a hangszórókból, miközben egy elegáns, udvarias concierge érdeklődött óhajaink iránt, pedig csak egy kis wifiért tértünk be. Egyedül az illem kedvéért megrendelt tea felszolgálásának lassúsága emlékeztetett arra, hogy az üvegajtón túl egy középosztálybeli család legértékesebb vagyontárgya az útszéli szemétben gázoló kecske, melynek fő tápláléka a taxikból kidobott nejlonzacskó.
