Az első kanyarban meghaltam
Nem, nem, NEM, itt nem lehet ennyivel elfordulni, mit képzel az agyalágyult, jaszkarizik itt nekem?! És ráhúzza. Felborulunk, FELBORULUNK! Felveszem a magzatpózt, számot vetek eseménydús életemmel, végül is megérte. Egyszer lehúzzák a redőnyt, akkor jó, ha váratlanul éri az embert. Ropognak a kavicsok a kerekek alatt, a bal térdemnél hörög a V8, az öv szinte húscafatokat tép ki a vállamból, és egyszer csak elmúlik a kanyar. Nem hiszem el. Befordultunk. De jön a következő kanyar, és ez az őrült itt mellettem még mindig nyomja. Itt már tutira felborulunk. SEGÍTSÉG!!!
