


Amikor jót akartak, nem olcsót
Bár Chris Bangle nevét a BMW kapcsán ismerte meg az egész világ, előtte éveket dolgozott a Fiatnál és az Alfánál - és az Alfa 145 formája is Bangle munkája - legalábbis a modell 1994-ben jelent meg, tehát a forma már nagyjából 1991-ben készen állt, szóval igen valószínű, hogy Bangle keze (is) benne volt. Az autó többi részére sem lehet panasz, látszik, hogy sehol nem a szokványos utat járták, mert annál jobbat akartak.


Alfa Romeo mint ékszer: Totem Automobili
Cortina d’Ampezzóban rendezték az 1956-os téli olimpiai játékokat, még az ötkarikás egykori síugrósánc is látható a városban, mely mostanra Olaszország legnépszerűbb síparadicsoma. A sétálóutcában egymást érik a luxusmárkák látványosan berendezett kirakatai, az utcákon pedig annyi RS 6 Avant mászkál, mintha osztogatnák. Nem véletlen fagyoskodik itt a Totem Automobili tulajdonosa sem az egyelőre egyetlen példányban létező Alfa Romeo GT Super mellett.


Ilyen lett az utolsó olasz Alfa Romeo
Eredetileg azt a címet szántam az Alfa Romeo Tonale első vezetésének, hogy kipróbáltuk az utolsó belső égésű motoros új Alfát. Merthogy közhírré tétetett, hogy a patinás sportautógyár pár éven belül, egészen pontosan 2028-ban teljesen elektromos autó márkává válik. Csakhogy kiderült, 2024-ben érkezik még egy új típus, a várhatóan Brennero névre hallgató kis SUV, amelyből ugyan már készül teljesen elektromos kivitel is, de mellette benzin-elektromos hibrid is. Így ez lesz az utolsó belső égésű motoros Alfa. Mivel azonban a Brennero már teljes egészében Stellantis eredetű részegységekből épül fel, konkrétan ugyanazokból, mint például a Peugeot 2008, a Citroën C4, vagy az Opel Mokka, ezért a Tonalénak más előkelő utolsóság jutott osztályrészül. A Tonale ugyanis az utolsó Stellantis-mentes új olasz Alfa. Annak viszont egyáltalán nem nem utolsó.





