A régit vessék a dögkútba
Van olyan, hogy cipővásárlás közben összefutunk egy gimis ismerőssel. A csaj tök jó fej volt, jó volt vele időt tölteni, de valahogyan soha nem sikerült úgy elképzelni, mint barátnőt. Nem is történt soha semmi, talán mert külsőre nem jött be. Persze, belső értékek, ismerem én is a papolást, lehet magyarázni, hogy nem működött a kémia, de közben ilyen egyszerű az egész. Tehát ott állunk a boltban, remélhetőleg nem egy piros veszkóval a kezünkben, és hopp, ott a csaj, és tök jól néz ki: kiderült, hogy sportol, ledobott pár kilót, csinos ruha van rajta, jó a sminkje, aztán két hét múlva lehet magyarázni a haveroknak egy sör mellett, hogy mennyire kikupálódott. Na, ugyanez történt a Versys-szel.
