500 bizony dalolva ment...
Örömmel térünk be a kínai étterembe sertésvégbelet enni, ha kell, fénysebességgel lapátoljuk be a thai tésztát, nem mondunk nemet a török kebabra, de az sem gond, ha az indiai currytől és friss gyömbértől nem csak a szájpadlásunk zsibbad el, hanem a tudatunk fonala is percekre megszakad? Nyitottak vagyunk? Ugyan dehogy – a többségnek vasárnap rántott hús kell, a motor meg legyen japán.