A krumplileves legyen krumplileves
Mindig tavasszal jövök rá arra, hogy a robogónál vidámabb közlekedési eszköz nincs. Bedobod a bukót meg a kesztyűt a csomagtartóba, vagy a dobozba, és elsétálsz, nem te vagy a 10 percig protektorokat vetkőző motoros majom, csak egy ember, aki valamiért ma is jókedvűen jött be dolgozni, mert nem a dugóban ücsörögte végig az elmúlt másfél óráját, és nem is a változatosan émelyítő szagokat inhalálta a BKV-n. A legtöbben 50-essel kezdik, aztán rákapnak a cuccra. Ha kicsit több erő kell, jöhet a 125-ös, ha meg fokozni akarod a kényelmet, ráülhetsz valami nagy kanapérobogóra és terpeszkedhetsz bele a világba. Számomra nagyjából itt kezdődik és itt is ér véget a robogós világ, és valamiért a Keeway Vieste 300 XDV sem vitt közelebb ahhoz, hogy megértsem, miért akarna valaki túraendúrósított robogót, ha leszámítjuk azt, hogy teljesen versenyképes ára van.
