Ne öljük már meg egymást a kanyarban
Haladok az M51-esen, amikor az M5-ös felhajtó előtt óvatosan kihúzódok a bal sávba, megjelenik majdhogynem a semmiből egy tök sztereotip, fekete, csillagos orrú istenverése. Jobbról bevág elém, és a kanyar előtt akkorát fékez, mint a Hungaroringen a célegyenes végi jobbos előtt. Ugrok a fékre, káromkodok (nem kéne, rossz példát mutatok), gyerek kezéből kiesik a plüss bagoly. Üvölt, én is. Neki a bagoly kell, én próbálok felállni a szívbajból. És mindez miért? Hogy aztán olyan tempóval kanyarodjunk el, mintha nagyanyám vezetne. És van egy csomó ilyen sztorim, csak a közelmúltból.
